Legutóbb tíz éve járt európai országokban az iráni elnök. Haszán Róhani kevesebb mint két héttel az országát sújtó szankciók feloldását követően, miután tavaly júliusban megkötötték a megállapodást az iráni atomprogram katonai részének felmondásáról, ellátogatott az olasz és francia fővárosba, ahol hihetetlen értékű gazdasági szerződéseket kötött. Róhani vagy hatvanmilliárd dollárról írt alá szerződéseket Rómában és Párizsban. Ezek főleg a közép-ázsiai ország közlekedését érintik: megállapodások születtek repülőgépek vásárlásáról, a 118 gépet érintő, 23 milliárd eurós Airbus történelmi egyezségről beszél, mindemellett repülőterek, utak, vasutak építéséről, személygépkocsi-gyártó üzemek létrehozásáról is megállapodtak.
Nem maradhatott ki az energetikai ipari együttműködés sem, hiszen Irán a világ negyedik legnagyobb kőolaj-, második legtekintélyesebb gázkincsével rendelkező országa – e vagyon értékesítéséből akarja finanszírozni a gazdaság rohamléptű fejlesztését. A szankciók előtt, amikor nem korlátozták az eladást, évente úgy 110 milliárd dollár bevétele volt Iránnak az olajkereskedelemből, ami az utóbbi években 42 milliárdra esett vissza. Mindemellett az embargófeloldással megszűnt a külföldi bankokban lévő iráni vagyon zárolása, ezt körülbelül százmilliárd dollárra becsülik, és ebből az iráni központi banké 32 milliárd.
Irán nyolcvanmilliós piac – ez igencsak megmozgathatja az üzletemberek agysejtjeit. Ráadásul fizetőképes. Nem is tízéves, hanem inkább 38 esztendős gazdasági embargó következményeit – amikor 1979-ben győzött Teheránban az iszlám forradalom – kell most villámsebességgel leküzdeni. Az országban nincs olyan ágazat, amely ne lenne elavult. „Buherában” folyik minden. Csak épp a harmincéves repülőgépekhez szükséges alkatrészeket nem lehet „okosban” előteremteni, így mielőtt azok lezuhannának, kivonják őket a forgalomból. Rohadnak az utak, amelyeken csotrogányok járnak, hasonló a helyzet a vasútközlekedéssel, miközben a betegek csak a feketepiacon tudnak hozzájutni létfontosságú nyugati gyógyszerekhez. Teherán utcáin jórészt még ma is Peugeot 405-ösök, legalább harmincéves modellek járnak. Lehet filozofálgatni az embargó eredményességéről, de előtte nem árt körbetekinteni az iráni gazdaságban. Róhani szinte az utolsó pillanatban tudta elfogadtatni a legfőbb iráni vezetővel, Ali Hameneivel, hogy meg kell kötni az atommegállapodást, mert senki sem tudja, meddig bírja még az ország. Most viszont Irán az elnököt dicsőíti, szinte biztos, hogy újrázhat az államfői tisztségben.
A frissen megkötött szerződések csupán előételnek számítanak a főfogás előtt. Az Iran Air vezetősége közölte, hogy az elkövetkező hat évben négy-ötszáz új repülőt kívánnak vásárolni. És ekkor csak a polgári repülés személyszállító igényéről beszéltünk, ha ehhez hozzávesszük a hadigépeket, ott lesz majd késhegyig menő csata a különböző nagy gyártók közt. A TGV, a francia gyorsvasút is reménykedik iráni nagy üzletek megkötésében. Erősíti helyzetét Olaszország is, amely a szankciók előtt évente hétmilliárd euróval Irán legjelentősebb kereskedelmi partnere volt: a múlt heti Róhani-látogatáson 17 milliárd eurós megállapodást írt alá Teheránnal. Az élelmiszeriparban és a gyógyszergyártásban szabad a pálya. Iránban a forradalmi gárda az építőipart, a személygépkocsi-gyártást, az olajkereskedelmet magán-vadászterületének tartja. Ezekben a szektorokban különösen óvatosan kell mozogni. De például a Peugeot felújította régi kapcsolatát az Iran Khodróval, és közös gyárat hoz létre. A tervek szerint évente 200 ezer gépkocsit fognak ebben az üzemben gyártani. Ez a terve a Renault-nak is, amely egy másik iráni autógyár, a Saipa megvételére készül. Németország, amely most kimaradt a körútból, szintén számíthat zsíros megrendelésekre. És ott vannak Iránnak azok a kereskedelmi partnerei, amelyek az embargó alatt is kitartottak mellette. Kína, az iráni olaj első számú importőre is rendkívül tevékeny a perzsa országban, csakúgy, mint India. Oroszország ma már nem csak az atomlétesítmények felújítása iránt érdeklődik.
Az amerikaiaknak persze savanyú a szőlő. Az ő kapcsolataik Iránnal nem vettek ilyen látványos fordulatot. Igaz, mindkét fél a múlt hónap közepén kölcsönösen szabadon engedte a másik országból származó bebörtönzött foglyait, de ezt nem követte a politikusok és üzletemberek egymás nyakába borulása. Ali Hamenei iráni vezető óva intett attól, hogy barátként tekintsenek az atommegállapodás után az Egyesült Államokra. Iránban első az elővigyázatosság a Washingtonnal tartandó kapcsolatokban, még korántsem jött el az olvadás ideje. Míg a nyugat-európai államokat szívesen látják az ország gazdaságának gyökeres megújításában, addig nem vesztett értékéből a Nagy Sátán jelzős szerkezet, amellyel az Egyesült Államokat illették. Ennek ellenére az amerikai cégek is megkezdték a kapcsolatfelvételt iráni kollégáikkal, közülük sokan már visszatértek Teheránba. Azt ne higgye senki, hogy az Airbus ötszáz repülőre szóló megrendelést kap Irántól! Már megjelent az amerikai Boeing, az irániak is jól tudják, milyen rivalizálás folyik a két cég között, és így a lehető legalacsonyabb szintre akarják majd leszorítani az árakat. Az amerikai lapoknak, különösen azoknak, amelyek rokonszenveznek Izrael állammal, nem nyerte el a tetszését a múlt heti nagy egymásra találás Irán és Olaszország, valamint Franciaország között.
A The New York Times arról cikkezett, hogy egy pillanat alatt mindent megbocsátott egymásnak a két fél. Nyilvánvaló, hogy ebben szerepet játszottak a milliárdos megrendelések is, nem Irán két szép szeméért adták fel ezek az államok a nyugati értékeket – szögezte le a New York-i lap. Egy év alatt átlagosan 850 akasztást hajtanak végre Iránban, és az ilyenfajta büntetéssel sújtottak közt nem egy fiatalkorú.
A perzsa államban van a legtöbb újságíró bebörtönözve, a cenzúra mindennapos. A The New York Times – eléggé ironikus módon – még azt is fejéhez vágta Franciaországnak, hogy kiváló kapcsolatokat ápol Irán legfőbb térségbeli ellenfelével, Szaúd-Arábiával, mintha Rijád nem az ugyanilyen jó amerikai viszonyának tudná be fennmaradását. A francia hírügynökség, az AFP külön, rövid anyagban adta ki, hogy François Hollande a Róhanival folytatott tárgyalásokon „megemlítette” az emberi jogok problémakörét.
Róma sem tudja már jobban megalázni magát! Az egész világsajtót bejárta az eset, amikor a Capitolium múzeumban kiállított ókori meztelen szobrokat Róhani látogatásának idejére palánkkal takarták el, nehogy a látvány sértse a más kultúrából érkezőt. Ennyire meg akarnak felelni egy vendég elvárásainak, amelyek – mint később kiderült – nem is voltak? A föltétlen igyekezet miatt el kell tüntetni négyezer év nyugati kultúráját? A teljes behódolás nem a más kultúrának szólt, hanem a dollártízmilliárdoknak? – ilyen címekkel kommentálták még az itáliai lapok is a szégyenteljes megalázkodást. Az Il Tempo ötlete az egyik legjobb közülük: a hetilap szerint egyszerűen burkát kellett volna húzni minden fedetlen testre. A franciák viszont karakánul ellenálltak: nem engedtek abból, hogy náluk a vacsorához bort szolgálnak fel annak, aki kér. Az irániak pedig nem vettek részt a rendezvényen. Van még mit csiszolni a két kultúrán, hogy jobban passzoljanak.