A divat szeret a festészetből, szobrászatból és építészetből meríteni, így az haute couture és a prêt-á-porter esetén évszázados a vita, hogy szép- vagy iparművészetről van-e szó. Az utcai divatnál kevésbé merül fel a kérdés, az Allee Vászonról a kifutóra bemutatósorozata azonban igyekszik bizonyítani az összefüggést.
Elza Schiaparelli 1937-ben Salvador Dalít kérte meg, hogy illusztrálja egyik estélyi ruháját, amelynek eredménye egy hatalmas homár lett Schiaparelli selyemszoknyáján.
A magát „bukott festőként” aposztrofáló Yves Saint Laurent 1965-ben dobta piacra egyik legsikeresebb darabját, a Piet Mondrian festményét újraértelmező színes, kockás miniruhát; 2010 őszén Alexander McQueen Hieronymus Boschhoz, Aquilano Rimondi 2011 tavaszán Gustav Klimthez, Rodarte 2012 tavaszán Vincent van Goghhoz nyúlt. Azonban a festészeti inspiráció terén Dolce & Gabbana viszi a pálmát: 2012 őszén virágcsokrokkal és barokk angyalkákkal, 2013 tavaszán szicíliai tájképekkel, ugyanezen az őszön bizánci mozaikképekkel, 2015 és 2016 őszén reneszánsz és barokk szentképekkel lépett a kifutóra. Viktor & Rolf pedig 2015 őszén már a képkereteket is a ruhákba varrta.
Minden kölcsönhatás ellenére folytatódik a vita, vajon művészetként értelmezhető-e a divat, és még a luxusdivat tervezői is megkülönböztetik a kifutókra kerülő „műalkotásokat” az utcán felvehető daraboktól. Ezért tekinthető különlegesnek az Allee bevásárlóközpont kezdeményezése, hogy az utcai divat összeállításaival szeretné megszokott művészeti programsorozata jegyében újraértelmezni a klasszikus festészetet.
A szeptember 29. és október 8. között látható Vászonról a kifutóra kétszer félórás show-i a mai utcai divat legfontosabb kollekcióit mutatják be több mint tíz festő leghíresebb festményeinek parafrázisaiként. Így kerül barátságba Botticelli Vénusz születése a Triumph csipke és selyem fehérneműivel, Victor Vasarely op-artja a Van Graaf csíkokat, kockákat és köröket keblére ölelő kollekciójával, René Magritte – a szürrealizmus egyik leghíresebb alkotásának tekinthető – The Son of a Man című festménye a Naracamicie, a Saxoo és a Samsonite összhatásából születő, keménykalaphoz tökéletesen illő üzleti szettjeivel, vagy éppen Frida Kahlo nagyon színes mexikói látásmódja a New Yorker virágos farmerjaival.
– Amikor elkezdtük összerakni a show-t, még az őszi–téli kollekciók nem voltak a boltokban, így a trendelőrejelzések szerint kellett kitalálnunk, hogy az idei szezonban mik lehetnek azok a főbb, érdekes irányvonalak, amelyeket aztán jó eséllyel láthatunk majd viszont a boltokban – mesél a bemutató művészeti vezetője, Lakatos Márk. – Megnéztük, hogy kik azok a kedvelt festők, illetve melyek azok a művek, amelyek egy modell- és táncos előadásban elég látványosak lehetnek. Amikor pedig elkezdtek megérkezni az őszi kollekciók a boltokba, láttuk, hogy jól tippeltünk, és helyre kerültek a mozaikok.
– A képek kiválasztásánál semmiképpen sem akartunk vallásos témákat felhasználni – fűzi tovább a show rendezője, Lukács Gabi. – Így nem került be a válogatásba Picasso Guernicája vagy Da Vinci Utolsó vacsorája. Helyettük valami vidámat akartunk színpadra állítani, ami szórakoztató és show-ként is működik. Építettünk a nézők alapműveltségére az olyan mindenki által ismert festményekkel, mint például a Mona Lisa, de olyanokat is használtunk, amelyek nem feltétlen festményként, inkább például valamely hollywoodi filmből, a zenei világból vagy éppen egy tervező új kollekciójából lehetnek ismerősek. Alapvetően a populárisabb festőkhöz nyúltunk, ugyanakkor mindegyiküknél kiírtuk a születési és halálozási dátumot is, hogy az beleéghessen a nézők retinájába.
Lakatos Márk is egyetért, hogy fontos a bemutató tanító jellege. Például Picasso esetében direkt nem a „nagy közhelyek” kerültek színpadra, hanem a nem feltétlen mindenki által ismert, szén- és tusrajzokból álló bikaviadal-sorozat. Ugyanakkor a festők nagyon jellemző karakterei rendre előkerültek. Így sétáltak Van Gogh esetében pipacsok, Vermeernél turbánok és gyöngy fülbevalók, Dalínál pedig órát és szájat formázó kalapok a kifutón.
A festményekhez kapcsolódó összesen kilenc táncos számban a Wonderland Show Company táncosai, egy flamencoművész, egy gólyalábas és egy artista is közreműködik, az ő munkájukat hat ügynökség modelljei egészítik ki, akik a táncos produkciókat váltva mutatják be a festményeket megjelenítő kollekciókat.
Néhány színpadkép nagyon klasszikusra sikerült, néhány viszont elég messze vezetett az eredeti koncepciótól. A Lakatos Márk egyik személyes kedvencének számító, Tamara de Lempicka munkái nyomán készült, Gatsbyt idéző, 20-as évekbeli kép például minden modernségében is korhű a szving tánccal, a jellegzetes dán férfidivatot megjelenítő 4_Skandinavia és az Envy bohém, aszimmetrikus szoknyákkal dolgozó női kollekciójával.
– Ez a korszak nagyon erős volt divatjában, építészetében, esztétikájában, és karakteressége okán azóta is folyamatosan ismételjük és értelmezzük újra, mégis kellett némi szerencse a képhez – emlékszik vissza Lakatos Márk. – Adva volt egy nagyon jellegzetes férfikollekció, és ahhoz kerestünk egy olyan női megfelelőt, amely érzékeny, vad és vagány is egyszerre, és szinte véletlenül találtunk rá az Envy női ruháira. Majd felfedeztük, hogy a jelmeztárunkban éppen akadt hat darab bubi paróka, amely a korszak forradalmasított női haját jeleníthette meg.
Van Gogh búzamezőjénél azonban elég távoli asszociációra van szükség, hogy az ember össze tudja kötni a Heavy Tools farmerben és steppelt, puffos dzsekikben ropott countryzenés táncát az impresszionizmus nagymesterével. Hasonlóan keveseknek jutna eszébe Mondrian geometrikus absztrakcióit az Intersport ruházatával vagy Botticellit LED-nyakláncokkal jellemezni.
– Mondrian esetében a felület és színek feszültségén volt a hangsúly, be akartuk mutatni az ő speciális, blokkosított színkezelését, az egymásnak feszülő erővonalakat. A sportruházat alapvetően színes, és ha Mondrianhoz hasonlóan blokkokban használja az ember a színeket, akkor elég természetesen kapcsolódik össze a kettő. Botticellinél igaz, hogy a high tech LED-es ruha nagyon furcsa feszültségben van a reneszánsz festészettel és a kagylóval, mégis egyfajta XXI. századi igazgyöngy díszítésnek tűnik a színpadon – magyarázza Lakatos Márk a koncepciókat.
Lukács Gabi szerint is fontos, hogy a mai trendeknek megfelelő módon hozza közelebb a show a művészetet a fiatalokhoz, hiszen ők már a YouTube-on nőnek fel, így a vizuális kultúra meghatározó számukra. A bemutató alatt díszletként használt hatalmas LED-fal és a modern zenei aláfestés mind azt szolgálják, hogy a festők testközelbe kerülhessenek, hogy a mai generáció is „beleérezhesse magát az adott korba, tudjon annak a bizonyos festőnek a fejével gondolkodni, hogy például miért éppen azokat a színeket használta?” – fogalmaz a rendező.
A nézői visszajelzések alapján úgy tűnik, a kreatív csapat jól számolt: a bevásárlóközpont látogatóközönsége minden egyes show után vastapssal köszönti a táncosokat és a modelleket, és többen mesélik, hogy vagy már nem először látták a bemutatókat, vagy vissza akarnak jönni, hogy jobban megértsék az egyes színpadképeket.