A volt maffiafőnök már három évvel ezelőtt is felajánlotta az ügyészeknek, hogy elmondja, amit tud a fiatal rendőr meggyilkolásáról, de akkor szóra sem méltatták – annak ellenére, hogy segítségével már több olyan gyilkossági ügyre derült fény, amelyet a kilencvenes években követtek el.
„Valódi neveket fogok mondani, mert ez a könyv legfontosabb küldetése. Az igazság leírása attól, aki mindezt megélte. Tudom, hogy sok szereplőnek ez nem fog tetszeni, már szívesen elfelejtették volna. De elég sokáig vártam a legkeményebb börtönkörülmények között, és a családomon kívül a legjobb éveimet is elveszítettem. És az eredmény? Évekig tartó árulás, összeesküvések, intrikák, újabb és újabb gyanúsítások azoktól, akiknek inkább meg kellene köszönniük, hogy 16 évig csendben voltam, és nem itt ülnek mellettem” – magyarázta a közelmúltban megjelent, Miért törtem meg a hallgatást? című könyve megírásának okát a börtönévek alatt alaposan megtört Mikulás Černák. Az életfogytig tartó fegyházbüntetését töltő volt keresztapa könyvében többek között lerántotta a leplet Szlovákia történetének legsötétebb emberöléséről, Róbert Remiáš meggyilkolásáról is.
A 26 éves rendőrtisztet 1996. április 29-én este tíz óra körül autójában robbantották fel. Az első vizsgálatok ugyan kizárták az idegenkezűséget, azonban később két lévai gengsztert, Imrich Oláht (akit a bíróság elsőfokú ítélete szerint éppen Černák és társai öltek meg 1997-ben) és az Aranykéz utcai robbantással és a Fenyő-gyilkossággal, illetve több szlovák alvilági leszámolással is vádolt Jozef Roháčot azonosították tettesként, aki addigra már felszívódott a hatóságok elől, és csaknem tíz évig nyoma veszett. A gyilkosság szálai az akkori szlovák államfő fiának elrablásáig vezethetők vissza. Remiáš túl sokat tudott ifjabb Michal Kováč 1995-ös elrablásáról, amelyet később Ivan Lexával, a szlovák titkosszolgálat (SIS) egykori nagy hatalmú vezetőjével és Vladimír Mečiar volt szlovák miniszterelnökkel hoztak összefüggésbe. A hivatalosan soha be nem bizonyított gyanú szerint az emberrablás oka az volt, hogy Mečiarnak súlyos politikai vitái voltak az elnökkel, a SIS pedig fia ellehetetlenítésével próbálta Kováčot lemondásra kényszeríteni. A Németországban hűtlen kezelés miatt körözött ifjabb Kováčot végül 1995 augusztusában lopott furgonnal elrabolták, Ausztriába vitték, és ott átadták a német rendőröknek. Ennek kapcsán azonnal nyomozás és vizsgálat indult Szlovákiában, amelyben a SIS nem volt hajlandó részt venni, de egy kiugrott titkos ügynök, Oskar Fegyveres, a SIS-kommandó tagja részletes feltáró vallomást tett, amelyben egykori főnökét és Mečiart nevezte meg az akció megrendelőjének. A férfi a vallomása megtétele után Svájcba menekült, és csak 2004-ben, álnéven tért vissza hazájába. Fegyveres bujkálása alatt összekötője egyik legjobb barátja, Róbert Remiáš volt, aki szintén pontos információkkal rendelkezett az államfő fiának elhurcolásáról, és ugyancsak vallomást kívánt tenni.
Ezért kellett meghalnia. Legalábbis könyvében e régóta közszájon forgó verziót erősítette meg Černák is, aki szintén leírta, hogy maga a kormányfő, Vladimír Mečiar adott a SIS-en keresztül utasítást Michal Kováč államfő fiának elrablására, majd egy évvel később Lexa a maffiánál megrendelte Róbert Remiáš halálát is. (A szlovák bűnöző szerint ezt akkor „Kassától Pozsonyig az egész szlovák alvilág tudta”.) Utóbbira a Mečiar-kormány bukása után még nem derült fény azonnal, de 1998-ban az új szlovák kabinet vizsgálatot indított, és egy sor törvénytelenségre bukkant a titkosszolgálat tevékenységével kapcsolatban. A Vladimír Mitro új kémfőnök által jegyzett jelentés szerint a SIS külön – törvényen kívül működő – egységet hozott létre a szervezett bűnözőkkel való kapcsolattartásra. Különböző törvénytelen akciók elvégzésével bízták meg őket. Ami számunkra különösen érdekes, hogy a korábbi szlovák miniszterelnök, Vladimír Mečiar alatt működő titkosszolgálat Omega fedőnevű akciója is szerepelt a jelentésben. Ennek lényege az volt, hogy zavarkeltéssel hátráltatni kell Csehország és Magyarország NATO- és európai uniós csatlakozását. Magyarországon ennek érdekében az úgynevezett Mečiar-kommandóval – melynek tagja volt Roháč, a később megölt Imrich Oláh és Jozef Hamala is – robbantásos cselekményeket hajtattak végre az 1998-as parlamenti választások előtt. Bomba robbant a Fidesz Lendvay utcai székházánál, Szájer József fideszes képviselő és Torgyán József FKGP-elnök házánál is.
Ám hiába fogtak bele a törvénytelenségek feltárásába, amikor 1998-ban lejárt Kováč mandátuma, az elnöki jogkör ideiglenesen Mečiarra szállt, aki kegyelmet adott az emberrablási ügy összes érintettjének, továbbá a volt kormányfő lemondott parlamenti mandátumáról is Lexa javára. A SIS főnökét a következő évben mégis meggyanúsították egy sor bűncselekménnyel: köztük emberrablássál, lopással, autólopás be nem jelentésével, műkincs megjátszott eladásával, robbanószerkezet elhelyezésével és lehallgatóberendezés jogtalan használatával. Lexa vizsgálati fogságba került, de a bíróság végül szabadlábra helyezte. A SIS nagy hatalmú ura azonnal elhagyta az országot, és Dél-Afrikába menekült. Később az őt szabadon engedő bíróról kiderült, a szlovák titkosszolgálat ügynöke volt.
Lexát 2002-ben elfogták, és hazájába szállították, ahol már Remiáš meggyilkolását is a terhére rótták, mert a gyanú szerint Roháčék a Sýkora-klán azóta már szintén megölt alapítója és első vezetője közvetítésével az egykori kémfőnöktől kapták a megbízást a fiatal rendőr felrobbantására. A nyomozás arra is fényt derített, hogy a SIS törvénytelenül hallgatta le Remiáš mobiltelefonját, az ezt feszegető újságírót pedig ismeretlenek az utcán összeverték. De egy hangfelvétel is napvilágra került, amelyen Lexa telefonon – a gyilkosság indítékául szolgáló – ifjabb Kováč elrablásának körülményeiről beszélt, és parancsot adott, hogy el kell venni az ügyet az emberrablásban nyomozó rendőrtől. Hiába szólt azonban több terhelő bizonyíték is a megrendelői és az elkövetői kör ellen, 2006-ban – részben a Mečiar-amnesztia miatt – lezárták az eljárást, és azután sem tettek újabb lépéseket a szlovák nyomozók, hogy 2008-ban Prágában elfogták, majd Magyarországra szállították a most már bűntársa, Jozef Hamala meggyilkolásával is összefüggésbe hozott, sokáig a szlovák titkosszolgálat védelmét élvező, rettegett Roháčot.
A Remiáš-ügy a könyv megjelenését megelőzően tavaly júniusban került elő utoljára Szlovákiában, amikor Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitány arról tett említést, hogy a gyilkosság nyomozását Vladimír Mečiar amnesztiái gátolják, és mivel a csaknem húsz évvel ezelőtti rendőrgyilkosság szorosan összefügg azoknak a bűncselekményeknek a bizonyítási eljárásával, amelyekre az amnesztiák vonatkoznak, „örök felderítetlenségre” van ítélve az ügy. Dušan Kováčik speciális ügyész szerint ugyanakkor nincs bizonyíték arra, hogy a merénylet mögött a szlovák titkosszolgálat akkori igazgatója állt. A Speciális Ügyészség – sokak által nem osztott – álláspontja az, hogy Lexát csupán a maffia környezetéből származó, kifogásolható tanúk vádolták. Arra azonban már nem tértek ki, hogy akkor más maffiagyilkosságoknál mi alapján fogadták el az egykori keresztapák vallomását. Utóbbiak közé tartozik Černák is, aki már 2013-ban felajánlotta segítségét a Remiáš-gyilkosság megfejtéséhez, ám – állítása szerint akkor még – szóra sem méltatták, noha csak az elmúlt fél évben az ő segítségével bukkantak több olyan személy holttestére is, akiket még a kilencvenes években öltek meg. A férfi ügyvédje a könyv megjelenése után úgy nyilatkozott a szlovák sajtónak, hogy ügyfele továbbra is hajlandó mindenről vallani, ugyanakkor az ügyészség képviselője kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy az utóbbi időben több leszámolásról is kipakoló Černákot a fiatal rendőr felrobbantásáról is faggatták-e.
A szerző a PestiSrácok.hu munkatársa