A Kiszely István antropológus által vezetett 1990-es barguzini expedíció, amely Svigel Ferenc nyomdász hamisítványaira épülve Petőfi Sándor földi maradványainak megtalálására szerveződött, az ott sohasem volt költő helyett akár rá is bukkanhatott volna a helyi emlékezetben felsejlő Petrovicsra – de még azt sem találta meg. Helyette egy nő maradványait tárta fel. Ezt Nyikolaj Andrejevics Makarov régész már az 1990. januári moszkvai konferencián kifejtette, s ugyanott többen hasonló előzetes véleményt nyilvánítottak. Később Valerij Pavlovics Alekszejev és Alekszandr Petrovics Gromov akadémikusok, továbbá Farkas Gyula és Viktor Nyikolajevics Zvjagin professzorok metrikus antropológiai, valamint Lengyel Imre professzor csontkémiai vizsgálata is női nemmeghatározással végződött, Harsányi László professzor pedig a holttest 1890 utáni földbe kerülését állapította meg. Ennyi összecsengő eredmény megalapozta a magyar és a szovjet tudományos akadémia együttes elhatározását, hogy a barguzini csontvázat vissza kell temetni szibériai sírjába, ahogy azt a Megamorv–Petőfi Bizottság (MPB) vezetője, Morvai Ferenc, valamint Kiszely István, burját részről pedig Nyikolaj Ivanovics Krjucskov miniszterelnök-helyettes és V. D. Ricsinko 1991. február 6-án szerződésben rögzítették. Morvai úgy menekült e kötelezettség teljesítése elől, hogy Kiszely közreműködésével a maradványokat Clevelandbe csempészte.
A következő években a hagyományos antropológiai vizsgálatokon felül hét DNS-vizsgálatot is elvégeztek a barguzini 7. sírban feltárt csontmaradványokon. Az első háromhoz az amerikai James T. McMahon anatómus és Steven I. Reger biomedikus mérnök adta a mintát, akikre Morvai és Kiszely a csontváz őrzését bízta. 1994-ben és 1996-ban az Amerikai Fegyveres Erők Patológiai Intézetének DNS-azonosító laboratóriuma végzett nemmeghatározást, ez női eredménnyel végződött. 1994-ben a laboratórium továbbküldött még egy mintát a Pennsylvania Állami Egyetemre, az ottani vizsgálat is női meghatározást adott. Mindez Magyarországon csak 2001-ben és véletlenül derült ki, mivel az eredményeket Kiszely eltitkolta.
A budapesti HospInvest Diagnosztika Egészségügyi Szolgáltató Kft.-ben Fodor Flóra igazságügyi DNS-szakérő és Csókay Béla laboratóriumvezető aláírásával 2007-ben készült el az ugyancsak női DNS-vizsgálatot eredményező jelentés. A vizsgálatot az MPB egyik tagja rendelte meg, de ez az eredmény is titokban maradt. Végül 2008-ban Berendy Beatrix ügyvédnek, a Petrovics család képviselőjének maga Kiszely István adott a lakásában őrzött csontvázból mintát, hogy azt hasonlítsák össze a Hrúz-ági mintával. A Bode Technology Group, Inc. virginiai, Lorton székhelyű laboratóriumában 2012-ben elvégzett vizsgálata a mintát szintén nő csontjaként határozta meg. Utóbbi két eredmény csak ez év augusztusában került nyilvánosságra.
Egy ideig úgy tűnt, hogy a fentiektől eltérő eredményt hozott Mark G. Thomas professzor 2001-ben végzett DNS-vizsgálata a University College London genetikai tanszékén, amelyhez az amatőr történész Kéri Edit szerint maga Kiszely adott mintát. Ennek tisztázására közvetlenül Thomas professzortól kértem felvilágosítást. Válaszában mellékelte az akkori legmodernebb eljárással végzett vizsgálatairól Morvainak 2001. október 8-án elküldött levelét is, amelyben egyértelműen a női nemmeghatározásról tájékoztatta. Az eredményt az MPB nem közölte. A fenti hatos sorozattól más vonatkozásban volt eltérő a Morvai Ferenc által prezentált, vélhetően sanghaji székhelyű Igazságügyi Azonosító Tudomány és Technológiai Központ DNS-vizsgálati jelentése, amely két Hrúz-ági nőrokon és a barguzini csontminta között olyan rokonsági kapcsolatot állapított meg, amely az európai népességben további több ezer személyre is vonatkozhatott. Mivel nem is érintette a férfi-nő kérdést, nem került ellentétbe a barguzini csontváz kizárólagos női meghatározottságával.
Morvai Ferenc 2015. augusztus 6-án azt nyilatkozta, hogy ez év július 17-én négy és fél tonnás vasbeton szarkofágban a Fiumei úti sírkertben 162 csontot temetett el. Ez nyilvánvalóan nem igaz. A teljes csontváz 206 darabjából a 29 koponyacsontot leszámítva a maradék mindössze 15 darabot aligha tekinthette volna az antropológus végzettségű Hankó Ildikó, Kiszely István özvegye a teljes csontváznak. Ő ugyanis júliusban az RTL riporterének azt állította, hogy a csontváz az ő birtokában van, el kellett menekíteni Magyarországról, mert üldözték, és meg akarták semmisíteni. Már rég nem lenne meg, ha nem külföldön volna. Ő sem tudja, pontosan hol van, de tudja a kódot. Amikor szükség van rá, rögtön meg tudja szerezni a maradványokat. (Az 1991 óta hangoztatott megsemmisítési vádnak soha nem volt és ma sincs alapja. Nincs olyan régész vagy tisztességes antropológus, aki feltárása és feldolgozása tárgyát megsemmisíteni óhajtaná.) Hankó Ildikó azonban akkor járna el helyesen, ha a csontvázat nem rejtegetné, hanem elősegítené Barguzinba szállítását.
A Budapesti Temetkezési Intézet (BTI) által kért rendőrségi vizsgálat lezárult, annak eredménye ismert, ezzel a barguzini ügy immár végleg a bulvármédia szintjére süllyedt a csontváz ide-oda hurcolásával, szétcincálásával, az elvégzett, de el nem fogadott, illetve elhallgatott DNS-vizsgálataival. A pályán kívülre szorultak mára azok, akik nincsenek barguzini csont birtokában. Az MPB elnökségéről lemondott Morvai, és az őrzési hely kódját talán a családjára hagyatékozni tervező Hankó Ildikó sem utasíthatja el a kényszerítő befejezést, hiszen a maradványokat régen vissza kellett volna küldeniük Burjátiába. Ivan Vlaszovics Gorgyijenko, a Burját Tudományos Központ elnöke és Vaszilij Cirenovics Najdakov, a Társadalomkutatási Központ igazgatója már 1996 januárjában, Horn Gyula miniszterelnöknek címezve sürgette az azonosítás befejezését, hogy a csontokat negatív eredmény esetén visszatemethessék, pozitív végkifejlet nyomán viszont hivatalosan és véglegesen átadhassák az MPB-nek.
Két évvel később Anatolij Szevasztjanovics Piszkunov kulturális miniszterhelyettes és Natalija Apollonovna Antonova, a műemléki központ vezetője az azonosítás befejezését sürgetve újította fel Morvaival Ulan-Udéban a korábbi szerződést. A barguzini önkormányzat a moszkvai magyar nagykövetségen keresztül 2004 elején is érdeklődött az ügy állása iránt. 2004 októberében magam adtam át a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságnak a nyolc járási és Barguzin községi vezető aláírásával ellátott visszakövetelő nyílt levelet, amelyet 2006-ban, kompetencia hiányára hivatkozva, ügyintézés nélkül kaptam vissza. Ezért a Külügyminisztériumba továbbítottam. Morvai nem volt hajlandó foglalkozni a kéréssel. 2007-ben Vlagyimir Boriszovics Prokopjev burját kulturális miniszter küldött felszólítást, de sem ezt, sem a választ nem publikálta a bizottság, a csontvázat pedig magánál tartotta.
Kiszely István 2012-es halálát követően, 2013-ban magam tájékoztattam az azonosítás magyarországi helyzetéről Timur Gombozsapovics Cibikov burját kulturális minisztert, javasolva az immáron szakértő nélkülivé vált csontváz visszakövetelését. A miniszter a barguzini járási önkormányzat közigazgatási hivatalának vezetőjével való kapcsolatfelvételt ajánlotta, Ivan Vlagyiszlavovics Melnyikov azonban a kérdésben tájékozatlannak és felületesnek bizonyult. Első levelemre azt válaszolta, hogy 2010-ben a burját minisztérium közvetítésével már eljutott hozzájuk a Magyarországról postán küldött csontváz, amelyet a 7. sírba vissza is temettek, ezért másodikra már nem tartanak igényt. Utóbb kiderült, hogy a postacsomagban csak a barguzini koponya 0,4 mm pontosságú, fehér, 3D-s műanyag másolata érkezett meg. Mivel a feladó, Kardos Lajos, az MPB egykori tagja és elnöke a csomag átvételről nem kapott hírt, 2012-ben elküldött egy másodikat is, azaz a barguziniak immár két koponyamásolat-példánnyal is büszkélkedhetnek.
Nyilvánvaló, hogy a Kardos–Melnyikov-páros műkoponya-komédiája vagy Morvai temetési színjátéka a kudarcba fulladt azonosítási végjáték kontrollálhatatlanná vált része. Kérdéses, vajon mivel tud még ezután előállni Hankó Ildikó. Mivel a barguzini ámokfutásnak nem volt és ma sincs sem személyes, sem intézményes felügyelete, ezért törvényi szankcióra nem, az érintettek belátására pedig aligha számíthatunk. Ki mondja meg, hogy most mi a teendő? Hogyan zár be végül a bazár?
A szerző régész, az MTA doktora
Üres sír
A Budapesti Temetkezési Intézet július 24-én tett bejelentést a rendőrségnek és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak, kérve, indítsanak vizsgálatot: tartalmazhat-e jogszerűtlenül betemetett emberi maradványokat, csontokat a Fiumei úti sírkert 58. parcellájában található úgynevezett Petőfi-sírhely, mivel arra betemetési engedélyt nem adtak, erre irányuló megrendelést nem teljesítettek. A BTI-től július 17-ére a Megamorv–Petőfi Bizottság ugyanis kizárólag megemlékezésre kért engedélyt. Ezzel szemben Morvai Ferenc vállalkozó július 17-én azt állította, hogy e sírhelybe temette el a szibériai barguzini ásatásból származó, általa Petőfi Sándornak tulajdonított csontokat. A vizsgálatot, mint megtudtuk, a VIII. kerületi rendőrkapitányság lefolytatta, jog- és szabálysértést nem állapított meg, exhumálást sem kezdeményezett. A BTI a vizsgálat eredményét tudomásul vette. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy senki nem temetett el semmit a Petőfi Sándor feliratú sírkő alá. Így az nem több, mint a negyedszázada kezdődött és komédiába torkollott áltudományos szappanopera emlékműve. Kár, hogy ehhez Petőfi nevét használták.