„Átmegyünk a Gézához, itt lakik a Szigonyban, a nyolcadikon. Hogy petárda? Természetesen. Amióta az eszemet tudom. Ez hozzá tartozik. Lencse, virsli, petárda. Akinek nem tetszik, el lehet menni. Máskor nyugi van, egyszer mi is hadd bulizzunk, nincs igazam?” (Egy petárdás)
„Van ez a verseny, tudod, ki tud nagyobbat. A Gézáék szemben laknak, mi meg itt. Felmegyünk a tetőre, aztán indul a mókavonat. A petárda meg a tűzijáték. A csajok imádják. Tavaly így csajoztam be.” (Az utca másik oldalán lakó petárdás)
„Ezt szokták a fiúk. Táncolunk, iszunk, de nem bírnak magukkal. Dobálják le a teraszról. Most már tűzijáték is van. Azt én is szeretem. Felmegyünk a tetőre, onnan csináljuk. A tűzijáték szép, azt nekünk csinálják. Úgy érzem, mintha virágot kapnék. Szeretek virágot kapni.” (Az utca másik oldalán lakó petárdás barátnője)
„Nem szoktak kijönni a zsaruk. Már nem. Régen kijöttek. Régen pokol volt. Aztán volt valami szigorítás, azt először nem vettük komolyan. Nagy buli volt, sokba került. Akkor nem vicceltek. Aztán megtanultuk, tiszteljük egymás életterét. Nem annyira megy már a durrogtatás, más a buli. Azt is szerettük, ezt is szeretjük.” (Az utca másik oldalán lakó petárdás haverja)
„Olyan is volt, hogy azt játszottuk, ki bírja tovább. Meggyújtottad, aztán vártatok. Csirkejáték, tudod? Aki hamarabb eldobta, az vesztett. A trükkje az volt, hogy számolni kell. Jó ritmusban kell számolni. Tudod, hogy ennyi időd van, rajta van a csomagoláson is. De nincs óranézés, az csalás.” (Az utca másik oldalán lakó petárdás haverjának petárdás haverja)
„Azt hittem, győzni fogok. Jó buli volt, négyszer győztem, már csak egy volt hátra. Sima liba, mondtam magamnak. De volt ott valami gyári hiba, azt mondták. Előbb felrobbant, ebben a kezemben. A mentőben tértem magamhoz. Nagy baj nem történt, csak az ijedség. Az volt rendesen. Még a hírekbe is bekerültem.” (Egy harmadik petárdás)
„A hírekben olvastam, hogy baj van. Másnap ezzel hívott fel az Izike is. Hogy biztos az én fiam. Az ilyen hülye. Hát az volt ilyen hülye, én meg leizgulhattam érte a fél életemet. Miért kell ilyen hülyeségeket csinálni? Igyon, csajozzon, bulizzon, de miért szakítja le a fél karját? Ezt csinálják a drogosok, jól mondom?” (A harmadik petárdás édesanyja)
„Mindig ez van. Miért nem lehet ezt nyugodtan? Bulizzanak, fiatalok, de miért kell szétverni a lépcsőházat? Kinyitom az ajtót, szellőztetek, és majd szörnyethalok, felrobban a folyosó. Ilyen a háborúban nem volt.” (A petárdás alsó szomszédja)
„Én mindig feljelentem őket. Tanulják meg, rohadékok! Aztán csak lesek, hogy hogy be vannak rosálva – szabad ilyet mondani? –, ahogy csönget a rendőr. Nagy volt a szájuk, de ezek is csak gyerekek. Gyáva kis férgek.” (A petárdás másik szomszédja)
„Az nem volt vicces, amikor a liftbe bedobta utánam a petárdát. Azt a kis zöldet. Kalóz, az a neve. Még láttam, nem tudtam mit csinálni. Vágod, van az, hogy farkasszemet nézel a másikkal, ez ilyen volt. Néztem a petárda farkasszemébe. Aztán berobbant. Az volt a megőrülés.” (A petárdás haverja)
„Mentünk volna fel. A liftből úgy fordult ki az a gyerek, mintha meglőtték volna. Azt sem tudta, hol van. Süket volt, mint a nagyerdő. Folyt a nyála, a taknya, minden. Telehányta a lift belterét is. Irgalmatlan szag volt. A motozáskor pirotechnikai eszközöket találtunk nála. Az Iván lent maradt vele, felvette a jegyzőkönyvet, kihívta a mentőt.” (Az egyik kiszálló rendőr)
„Voltam én már sok helyen, de ahogy abban a teleokádott liftben mentünk felfelé, az minősíthetetlen volt.” (A másik kiszálló rendőr)
„Üssem meg, biztos úr? Molesztálta a csajomat. Itt van, ni, ő a csajom. Hát üssem meg, akkor büntetlen vagyok?” (A petárdás)
„Az unokatestvérem, igen. Sokat ivott, igen. Ilyenkor úgy csinál, mintha járnánk. Otthon ez otthon marad, de amióta… Tudja, amióta várom ezt a babát, a Jenő teljesen bepörgött. Óvna ez a széltől is, ha rám néz valaki, már ölné is meg.
Ő így szeret, ő ilyen ember. Igen. De azt mondtam neki, hogy meg nem ütheti, a család az család. Igazam van?” (A petárdás barátnője)
„Egész éjjel remegtem. Ilyen a halál. Ilyen a pokol. El nem tudom képzelni, mi történt egyszerre. Mi volt az a sok fény. Az a sok rettenetes hang. Nem tudtam elbújni. Hová bújjak én?” (A petárdás szomszédjának kétéves herélt kan vizslája)