A Rhône partján egy hatalmas, hétezer négyzetméteres területen dolgozik április óta húsz régész, hogy feltárják – az ásatás vezetőjének, Benjamin Clément-nak szavaival élve – „az elmúlt negyven-ötven év legkivételesebb római kori ásatási helyszínét”. A terület a római kori színházáról és templomáról híres, Lyontól nem messze eső Vienne-ben található, amely az Észak- és Dél-Galliát összekötő kereskedelmi útvonal egyik legfontosabb központja volt a római korban. A tudósok szerint szinte várható volt egy hasonló felfedezés, ám még ők sem számítottak a francia kulturális minisztérium által is „kivételes leletegyüttesnek” nevezett felfedezésre.
– Az ásatás különlegessége a méretén túl, hogy ez az első alkalom, hogy a középosztály és az alsóbb osztályok életstílusát fedezhetjük fel – magyarázza a Lugasnak Benjamin Clément. – A korábbi római kori ásatások általában olyan épületekkel foglalkoztak, amelyek az arisztokráciához és a gazdag kereskedőréteghez köthetők, most viszont a hétköznapi emberek világába cseppentünk. Az eddigi legfontosabb leletet például épp a múlt héten találtuk egy fabútorba zárva: egy legionárius teljes felszerelését, közte a páncélját, sisakját és katonai cipőjét is.
Emellett előkelőbb épületeket is sikerült kiásni. Az egyik legjelentősebb egy valószínűleg gazdag kereskedőhöz köthető Bacchanália-ház, amelynek mozaikpadlóján bacchánsnők és szatírok láthatók. A fényűző ház első emelete elpusztult, de számos balusztrád, márványburkolat megmaradt, és sikerült megtalálni a vízvezetékrendszer, illetve a kiterjedt kert darabjait is. Sőt, az alsóbb szinten néhány bútor szinte érintetlen állapotban maradt fenn. Clément szerint „hihetetlenül szerencsések”, hogy képesek lesznek helyreállítani a házat „padlótól a plafonig, akárcsak az Pompejiben vagy Herculaneumban történt”. Egy másik épület különleges mozaikján Pán, a pásztorok istene éppen elrabolja Tháliát, a színház múzsáját, egy lehetséges filozófiai vagy retorikai iskola szökőkútjában pedig Herkules szobrára bukkantak a régészek.
– Vienne nagyon fontos város volt Julius Caesar idejétől kezdve. Aztán egy a II. század kezdetén, majd egy másik, a III. század közepén kitört tűzvész elpusztította. Az emberek ugyanúgy mindent hátrahagyva menekültek, mint Pompejiben a Vezúv kitörésekor – mondja Benjamin Clément. – Így most olyan, mintha egy fényképet tarthatnánk a kezünkben ezekről a korai évszázadokról. Az építészet megmaradt, számos használati tárgyat, eszközöket, bútorokat találtunk.
Az összesen húsz megtalált mozaikot jelenleg az ásatástól mintegy kétszáz méterre lévő gall-római múzeumban tárolják és konzerválják, hogy aztán 2019–20 környékén egy nagy kiállítás nyílhasson a kincsekből. Aki korábban szeretne ellátogatni a környékre, azt minden kedden négykor várják a régészek, amikor bárki szabadon beléphet a feltárás területére. Olyan sokan élnek a lehetőséggel, hogy Benjamin Clément meg is jegyezte: „Elképesztő, mennyien érkeznek minden héten.” És még többeket várnak az Európai Kulturális Örökség Napjai alkalmából, szeptember harmadik hétvégéjén rendezett „nyílt kapuk” eseményre.