Rezeda Kázmér a Gyimesekben járt, s odafönt a Gyimesekben másféle élet zajlik még most is, pedig mindenhol máshol ugyanolyan élet zajlik. Az ugyanolyan élet nehezen ismerhető fel, mert hangosan hirdeti magáról, hogy teljesen másmilyen, zajokat, divatokat, képeket, erős színeket, villódzásokat, harsányságokat ordibál, a legkedvesebb szava az, hogy „más”, így akarja meggyőzni a világot arról, hogy ő nem ugyanolyan élet. Persze a világot nem lehet meggyőzni semmiről, csak az embereket, akik már régen elhitték, hogy ők a világ, holott a világ igazából mély és mozdíthatatlan, nem feltétlenül vesz tudomást az emberről, legfeljebb elviseli az ember jelenlétét, létezését – még egy darabig.
Rezeda Kázmér felment a Gyimesekbe, ahol az emberek is mások, és a világ is más. Tényleg más. Például férfiak vannak, és nők, s ez a meglepő, „komolyabb” nyugati helyeken szinte értelmezhetetlen tény mindjárt kijelöli a Gyimesek másságát. Állatok is vannak odafönt, juhok, szarvasmarhák, lovak, gyesznók, meg van még medve, ami egészen más történet például. Van kutya is, de senki se nyírja őket, és nem ad rájuk ruhácskát, ott a kutyák csak úgy mennek a pásztor után, kolonccal a nyakukban vagy anélkül, és bármikor meghalnának a gazdájukért, pedig nem is ismerik a Pedigré Pált.
Bükklokára ment Rezeda Kázmér, a Piposz Tanyára, megnézni a másságot, és megnézni, van-e már friss orda. Persze az nem úgy van, hogy felmegy az ember a Gyimesekbe, a Piposz Tanyára, aztán megkérdezi, van-e már friss orda. Ennél azért bonyolultabb az élet a Gyimesekben is. Hanem úgy van, hogy felmegy az ember Szász István bátyámékhoz Borospatakára, a „skanzenbe”, fal reggelire kicsike friss vinetét (tesznek hozzá nagyon apróra vágott lila hagymát!), szalonnát, szalonnás tojást, fiatal hagymát, kicsike egyéb disznóságot a füstről, házi tejet, burjánteát, cikakáposztát, mindehhez házi kenyeret meg csípős túrót, rézüstben főzött baracklekvárt vastag házi vajjal, bevesz hozzá egy kicsike erőset is, és megesküszik, hogy holnap reggelig, de inkább holnap estig nem eszik semmit, aztán épp elkezdik harangozni a delet, mikor előkerül a kemencéből a friss bárány, malac meg a mellé tett csirke (csak a combja, hamarjában!), melléje pityóka, szalma meg savanyú is, friss házi savanyú, káposzta, uborka, parajdi sólében eltéve, kenyér megint, a malomkeréknyiből, azzal kell tunkolni, mácsikolni a sültek üde szaftját, van melléje rizling vagy csíki sör, no és persze egy kicsike erős, kávé, s szivarazni kell aztán a pajta előtt, szivarazni s nyöszörögni s fogadkozni, aztán délután a Marika tálat kerít, reája tesz hideget, sülteket, disznóságokat, sajtokat, egy kicsike erőst mellé, aztán úgy nyolc óra felé végre elkészül a friss „tőtelékes” káposzta, vastag tejföl van hozzá, s a kenyér meg rizling, s kicsike erős is, meg áfonya s lepény s hájas s pityókabor, amely úgy készül, hogy pityókáér’ cserélik a szőlőt, na és akkor így kell aztán lefekünni éjjel kettő táján, miután Pista bátyám megszólaltatta a száraz fát is, s elhangzott a „kimegyek a doberdói harctérre” meg a „brassai kávéházban” is meg a többi, így na!
Ezután kacag a reggel megint, Rezeda Kázmér pedig kinéz a szépséges Gyimesekre, az áprilisi hó födte Kontomácra, s kinézi a nagy fenyő alatt a sírja helyét, ahová még ma leteszik, mert ezt nyilván nem lehet túlélni, aztán lemegy a pajtába, ahol ki van készítve kicsike erős s a reggeli (lásd, mint fent), aztán indulni kell a Piposz Tanyára, Bükklokára, színi egy kis levegőt, vastagot, frisset. Rezeda Kázmér rémülten érdeklődik, vajon az éjjel telepítették-e a borospataki Skanzen mellé a kiskapusi erőművet, ejsze azért kell odébb menni friss levegőért, vastag levegőért, de nem telepítették át az erőművet, viszont akkor is jobb a levegő „odafönt” a Piposz Tanyán, úgyhogy menni kell, és kész.
Bevesz a társaság egy kicsike erőset a pajta előtt, aztán elindulnak. Odafönt a Piposz Tanyán végre lehet venni egy korty jó levegőt, s be lehet venni egy kicsike erőset is, bár ez nem igazán opcionális kérdés, legfennebb az eldönthető, hogy a szilvát, a barackot vagy az áfonyát vesszük-e bé. S akkor végre kerül egy kicsike falnivaló is. Ott mosolyog az asztalon, tálon a friss orda!
Na, erre a pillanatra kellett várni, hogy Rezeda Kázmér megkérdezhesse a házigazdát: van már friss orda? S elhangozhassék a válasz, miszerint: már hogy a viharba’ ne lenne! És akkor előállnak bizonyos kegyelmi pillanatok. Többfelé lehetséges elindulni olyankor. Lehet a zsendice felé, ugye. Mert ahol orda van, ott zsendice is van, az már egyszer faktum, ezt a törvényt még Farcády tiszteletes úr is kénytelen lenne elismerni. Szóval el lehet indulni a zsendice felé, hogy akkor van-e, s ha igen, akkor hol, s így tovább, mert ugye az úgy van, hogy az első savót megforralják, az meg kettéválik, kicsapódik belőle a kazein, és akkor készen van a zsendice. Ne tessék most így nézni a kazein hallatán, kis utánajárással megtudható róla, hogy „a kazein izoelektromos pontja 4,6. Mivel a tej pH-értéke 6,6, a kazein benne negatív töltésű”, s ez akkor is így van, ha odafönt a Gyimesekben ritkán fogalmazódik meg, arrafelé inkább átszűrik sajtruhán a zsendicét, csepegtetik vagy 12 órát, és ami visszamarad belőle, az az orda. És éppen ez volt kitéve az asztalra a Piposz Tanyán.
Falt belőle Rezeda Kázmér, nem is igen bírta abbahagyni. Előbb borsot tett alája, aztán egyszer csak került kapros orda, amelyről azt kell tudni, hogy amikor kaprot tesznek az ordába, annak fogyasztását azonnal betiltják a másvilágon, szerte az összes másvilágon, mert az Olümposzról éppúgy leugrálnak az istenfélék, mint a mennyországból a szentek meg az angyalocskák, szegény Szent Péter alig bír összefogdosni belőlük nehányat ugrás előtt, szóval leugrálnak, aztán falják befelé a kapros ordát, főleg, ha palacsintába tölti a gazdaasszony, és egyáltalán nem akarnak többé visszamenni, ami mégiscsak nagy blamázs lenne a mindenféle mennyországoknak, úgyhogy bé van tiltva a kapros orda odaát, s csak Rezeda Kázmér tudta ezt, éppen ezért falta úgy, mert ez lesz az egyetlen dolog, ami nem lesz a túlvilágon, bár a kicsike erősről sem volt meggyőződve.
Miképpen arról sem, hogy odafönt a Gyimesekben nem a mennyország van-e. Mert még az is könnyen lehet ám! És akkor mindjárt jobban megmagyarázható, miért ott más a világ.