Egy alkalommal Puskás Ferenc 10-15 főnyi újságíró és fotóriporter kíséretében felkereste a magyar válogatottat öltözőjükben. Ez a belgák elleni mérkőzés elvesztése után volt. Üdvözölte a már régebben ismert játékosokat és bemutatkozott az újaknak. Rövid itt tartózkodása során igen említésre méltó mondatokat használt. Kijelentette, hogy a magyar csapat igen rosszul játszott, de legyenek ezzel is boldogok, mert ilyen rossz játék után is nyugodtan térhetnek nyugovóra, nem úgy, mint Nyugaton a profi játékosok. Saját jellemét, illetve játékát jellemezve kijelentette, hogy sajnos vért kell izzadnia nemcsak a mérkőzéseken, de az edzéseken is, ha felszínen akarja tartani magát. Képletesen elmondotta, hogy edzőjének mindkét kezében és szájában korbács van edzés közben” – így szól Honti Györgynek, a Magyar Labdarúgó-szövetség akkori főtitkárának a jelentése Puskás látogatásáról.
A sportvezető feljegyzése szerint a „Száguldó őrnagy” Albert Flóriánnak, akivel akkor találkozott először, külön is megfogalmazta az intelmeit ekképpen: „Ne haragudj öcsikém, hogy így szólítalak, de erre feljogosít az, hogy tíz évvel idősebb vagyok nálad és egyszer kétszer én is magamra öltöttem a válogatott mezt, de szembe köpném magam, ha úgy játszottam volna, mint te ezen a meccsen. Elmondotta, hogy volt úgy, hogy ő sem volt formában, de akkor is küzdött és legalább akart jól futballozni, belőled viszont a tudás mellett az akarat is hiányzik. Kijelentette, hogy ezzel a futballal, melyet Albert játszik, még a mindennapi kenyerét sem keresné meg a nyugati profi világban. Albert Puskás fenti megjegyzését szótlanul hallgatta végig.”
A jelentést Takács Tibor 2014-ben kiadott, Szoros emberfogás című könyvéből ismerjük, amely megdöbbentette a magyar labdarúgó-társadalmat. A magyar futball anekdotagyűjteménye roppant gazdag, Puskásról különösen azt hihettük, róla már mindent tudtunk, erre előásnak egy történetet, amelyről senki sem hallott. Érdekes módon az igazságtartalmát sem firtatták – talán kegyeleti okokból, hiszen akkor már nem csupán Puskás, hanem az öt éve, 2011-ben elhunyt Albert Flórián sem volt közöttünk. Pedig a forráskritika kézenfekvő, a szemtanúk közül ketten még élnek: Göröcs János és Berendi Pál is tagja volt az akkori magyar válogatottnak.
„Puskás valóban felkereste a csapatot, ám nem a mérkőzés után, hanem az előtt, s egyedül, ez egészen biztos. Döbbent csend fogadta az öltözőben. Senki sem mert szólni, mert bár aki ismerte, mindenki szerette, odahaza a propaganda ellenségnek állította be, ezért mindenki tartott a találkozás következményétől. Sándor Csikar törte meg a hallgatást, s így szólt Puskáshoz:
– Te szemét sváb, be merted dugni a pofádat? – Mire Puskás így felelt:
– Te rohadt cigány, éppen te dumálsz?
Aztán persze összeölelkeztek, s üdvrivalgásban tört ki az egész öltöző. Felejthetetlen pillanat volt.”
Göröcs „Titi” így emlékezik az eseményre. Azt is elismeri, a magyar válogatott roppant gyengén futballozott a belgák ellen, ez alól sem ő, sem Albert nem volt kivétel, szégyenkezett is emiatt Puskás előtt, aki a mérkőzés után azonban már nem jelent meg az öltözőben, azaz Albert „nem hallgathatta végig szótlanul a megjegyzését”.
– Öcsi biztosan a meccs előtt jött be hozzánk. Ez nem fedi a valóságot, ez nem hangzott el. Öcsi ezt nem mondta, és nem is mondhatta, azokban az időkben a futballisták annál sokkal jobban tisztelték egymást, nem is baráti, már-már testvéri közösséget alkottunk – jelentette ki az érdeklődésünkre Berendi Pál, a Vasas kiválósága, aki 1956-ban mutatkozott be a válogatottban, s még játszott együtt Puskással.
Hogy akkor miért született meg mégis a jelentés? A hatalom két legyet ütött egy csapásra. Puskást ellenségként állította be, de a Vasast és az így Kádárt kikosarazó Albertet sem szívelte, a történet mindkettőjüket rossz fényben tünteti fel: az egyik a fennhéjazó katonaszökevény, a másik az elkényeztetett ifjú csillag.
A megfogalmazott kritikának mégis lehet némi valóságalapja, Puskás négyszemközt mégis elmondhatta a gondolatait a találkozóról és Albertről, ha nem is a csapat előtt, s nem is magának Honti Györgynek, hanem másnak, aki aztán megoszthatta azt a főtitkárral. Puskás ugyanis az 1966-os világbajnokság Magyarország–Brazília-mérkőzése után is véleményt mondott Albertről, amely összecseng a hat évvel korábbi bírálattal.
„Láttam egy futballistát, aki szerintem, ha így hajt, így megy tovább, s ilyen akarattal játszik, hamar, hamar a világklasszisok közé tud kerülni. Ez Albert Flórián, aki engem nagyon meglepett, láttam többször játszani, és egész gyöngén játszott, ma viszont úgy játszott, mint egy egyetemi magántanár” – jelentette ki, s ez esetben szemernyi kétségünk sem lehet afelől, hogy pontosan így fogalmazott. Puskás ugyanis a BBC magyar nyelvű adásának nyilatkozott, ráadásul a jelenetet kamera is rögzítette, az Albert Flóriánról szóló dokumentumfilmben is szerepel, sőt bárki megnézheti az ismert videómegosztón.
S Puskás nemcsak úgymond „szakértett”, hanem tiszta szívből szurkolt a magyar válogatottnak, a portugáloktól elszenvedett váratlan vereség után, a brazilok elleni mérkőzés előtt fel is kereste a mieinket, azaz az övéit, s lelkesítő beszédet tartott nekik.
Puskásból mindenesetre a próféta szólt, hiszen Albert a következő évben megkapta a legjobb európai játékosnak járó Aranylabdát. Békíthetetlen ellentét biztosan nem feszült közöttük, hiszen, miután Puskás hazatért, együtt szerepeltek Bujtor István Az elvarázsolt dollár című filmjében. A legendás lábteniszjelenetben Albert készíti elő s Puskás szerzi a poént… Talán az egyetlen társ, akivel párost alkotva a Császár beérte ezzel a szereposztással.
Madridi esélyek
Berendi Pál és Göröcs János akár Puskás csapattársa is lehetett volna a Real Madridnál, a klub ugyanis mindkettőjükre kivetette a hálóját. Közismert, hogy Magyarországról először a Vasas küldöttségének volt alkalma találkozni ötvenhatos disszidálása után Puskással. A Bajnokcsapatok Európa-kupája 1957–58-as kiírásában az egyik elődöntőben Real Madrid–Vasas-párharcra került sor, a madridi meccset 1958 áprilisában játszották (Puskás még az eltiltását töltötte, csak szeptemberben futhatott ki tétmérkőzésen). A magyar bajnok ugyan kikapott 4:0-ra, Berendi Pálnak mégis ajánlatot tett a királyi klub. – Östreicher Emil, a madridiak menedzsere keresett fel, s invitált találkozóra Santiago Bernabéu elnökkel. Mesés ajánlattal csábítottak, mégis nemet mondtam, amit később sem bántam meg – elevenítette fel a jelenetet az érdeklődésünkre a Vasas egykori kiváló hátvédje, fedezete.
Göröcsről politikai okokból mondott le a Real Madrid, ahogy az szintén egy 1960-as keltezésű titkosszolgálati jelentésből kiderül. Az ügynöknek Östreicher mondta a következőket: „Egyetlen magyar játékos van, akiből lehetne még nagy játékos, ez Göröcs, azonban vele sincsenek tervek, mivel nem akarnak a szocialista országokkal ismét kellemetlenségbe kerülni játékos-csábításért, illetve disszidálásért.” A népszerű „Titi” nekünk ezt azzal egészítette ki, volt tudomása a Madrid érdeklődéséről, mutattak is neki egy újvidéki lapot, amelyben ez megírták. Az Újpest kiválósága ugyanebben az évben az Internazionale játékosa is lehetett volna.
– A Milannal játszottunk barátságos meccset, akkor keresett meg Solti Dezső, az Inter klubigazgatója, s biztatott, hogy maradjak kinn. Egyedül nem mertem belevágni. Négy évvel korábban másképp döntöttem volna. Én is tagja voltam annak az ifjúsági válogatottnak, amely 1956-ban disszidált, 17 évesen azonban engem még itthon hagytak, én voltam a 21. játékos a keretben, Sztáni István ment helyettem. Máig bánom, hogy így alakult.
Amihez csak annyit tehetünk hozzá, milyen csapat lehetett az, amelyikben Göröcsöt csak 21.-ként rangsorolták…