Nem mindenki olyan, mint Zita, aki határozottan állítja, hogy neki az ünnep egyedül a legjobb, nem is szeretne idegen elem lenni valakiknél a meghitt családi vacsorán. A szülei már nem élnek, testvére nincs, a férjétől elvált, gyermeke nem született. Meggyőződése, hogy ez utóbbi ellen a tudatalattija tiltakozott.
Zita tehát rendszeresen és saját szándékából tölti egyedül a karácsonyokat, már megvannak a szokásai is. Szépen felöltözik, fenyőágakat tesz az asztalra, megterít, és főz valami jó vegánt, aztán leviszi a kutyát sétálni, és elmegy aludni. Julcsi más eset. Neki nem feltétlenül kellene az ünnepek idején egyedül lennie, de sikerült úgy összevesznie a testvére családjával, hogy azok évek óta felé sem néznek. Julcsi szingli, bár annak idején, az ő fiatalkorában ezt nem így hívták.
Hatvanhárom éves, soha nem volt férjnél, egész életében a szüleivel lakott, és ma is ott él a haláluk után megüresedett lakásban. Bár a hétköznapokban van társasága, mégis egyedül telik el a karácsonya. Nem is hívja senki.
Ezzel szemben álljanak itt példaként Angéláék, akik, ha nem is a fa körüli családi együttlétre, de az azt követő karácsonyi vacsorára meg szokták hívni fiuk barátjának édesanyját is, akinek a gyermeke messzi külföldön él. Ezért kénytelen lenne a december 24-ét egyedül otthon tölteni.
A megoldás már emlékeztet az angolszászok karácsonyára, mely inkább vidám társadalmi esemény, szemben a magyar karácsonnyal, amely zárt családi ünnep, vagyis a magányosan élőknél fokozza, nem pedig oszlatja a Christmas bluest.
Fábri Anna művelődés- és irodalomtörténész azt mondja, a karácsony régen nálunk is megosztott ünnep volt a közösség és a család között. Az emberek 24-én elmentek az éjféli istentiszteletre, és ezzel a szűk családból kilépve azonnal közösségbe is kerültek, arról nem beszélve, hogy a „szűk családok” több generációjukkal jóval népesebbek voltak, mint ma.
Ugyanakkor a karácsonynak, a szeretet ünnepének árnyalatot ad, hogy ez a veszteségek számbavételének, az emlékezésnek az ideje is. Az idős emberek ilyenkor visszaidézik a régi karácsonyokat, ezért gyakori a sírdogálás is a fa körül.
Korosztályonként változó, ki hogyan próbálja feloldani az év végi ünnepek idején sűrűsödő vagy inkább nyilvánvalóvá váló magányát. Zalakaroson az egyik gyógyszálló hirdetett meg szinglikarácsonyt, mely azonban elmaradt, mert elsősorban családosok jelentkeztek.
Nevezhetjük ezt jó hírnek is, bár elgondolkodtató, hogy miért nem otthon, miért idegenben karácsonyoznak családok, de közben azzal is szembesülünk, hogy a gyermektelenek és a gyermekesek ma már nem is kívánkoznak közös szállásra. Már léteznek gyerekmentes szállodák és panziók, ahová viszont kutyákat és egyéb háziállatokat lehet vinni.
Az utazási irodák kimondottan szingliknek szóló kirándulásokat is hirdetnek, amelyek kulturális események közepette kulturált alkalmat teremtenek az ismerkedéshez. A statisztikák szerint ezekre többségükben nők jelentkeznek.
Magyarországon lelki krízis idején a legismertebb segítség a 116-123, a nap 24 órájában ingyen hívható telefonszám. A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségét 18 szolgálat és egy társszolgálat alkotja, ezek nagyjából lefedik az országot. Valakik valahol tehát mindig ügyeletben, a készülék másik végén várnak.
A szövetség szakmai alelnöke, Dudás Erika azt mondja, az adventi időszakban eleve 20-30 százalékkal több a hívásuk, de idén feltűnő volt a növekedés, még a megszokottnál is 30 százalékkal több:
– Felerősödik a magány, előtérbe kerülnek az érzelmek, a veszteségek, a kapcsolati problémák, a korábbi karácsonyok emléke. Megindul a panasz: nem jönnek a rokonok, a gyerekek, unokák. Szilveszterkor inkább számvetést készítenek, az anyagi problémákról számolnak be. Az idősebbekben a társaság iránti vágy van meg, a középosztály a munkahelyi konfliktusait és a kapcsolati problémáit – válás, szakítás, ismerkedés – szeretné megosztani. A tizenévesek is az ismerkedési problémáikról, valamint a tanulásról, a szüleikkel való viszonyról beszélnek. Telefonálnak hajléktalanok is, akik az újrakezdés lehetőségét keresik. Sokan vannak a gödör fenekén.
– Mit várnak el az emberek: tanácsot, kész megoldást vagy csak jó szót?
– Elmondjuk, hogy nem mi fogjuk és nem is akarjuk megoldani a gondjaikat. Arra vállalkozunk, hogy közösen gondolkodjunk velük, végigvegyük a lehetőségeiket. Kapcsot jelent ez a telefon, hiszen lehet beszélni arról, mi bánt, vagy elmesélni, hogyan kerültek nehéz helyzetbe. Sokszor a krízisben az ember nem látja, nem gondol arra, hogy élnek körülötte régi ismerősök, rokonok is, akikhez fordulhatna.
– Észlelnek változást a társadalom lelkiállapotában?
– Húsz éve végzem ezt a munkát. Mindenképpen változás, hogy az utóbbi hónapokban megszaporodtak a hecc- és zaklató hívások, a káromkodások, az obszcén ajánlatok. Ilyen mindig volt, de most már olyan mértékű és mennyiségű, hogy elveszi az időt és a lehetőséget is azoktól, akik szükséget szenvednek. Másrészt valóban érzékelhetők a jellemző problémák.
A devizahitel-krízis idején a legtöbben az adósságukról beszéltek, kérdezték, kitől kaphatnának segítséget, de sokaknak elég volt az érzelmi támogatás is. Magány mindig volt, de most felerősödött, mivel a családok még jobban szétszakadtak, sokaknak a gyerekei dolgoznak külföldön. Mi azt tudjuk tanácsolni, hogy nyissák ki az ajtajukat, keressenek régebbi ismerősöket, gondolják végig, kivel újíthatják fel az ismeretséget, barátságot, rokonságot.
Ha valakivel összevesztek, vegyék át, hogy miben voltak ők a hibásak, ki tudnának-e békülni, képesek-e megbocsátani. Az ünnepek idején az érzelmek kerülnek a középpontba, ilyenkor talán könnyebb megérteni, hogy nem kell szégyellnünk magunkat, ha felhívjuk a haragosunkat. De az is megoldás, hogy valaki tartalmasan tölti el az idejét, hiszen az egyedüllét nem jelent feltétlenül magányt.
– Melyik volt idén a szolgálat legforgalmasabb időszaka?
– Egyértelműen a karácsony három napja. A 24-ei késő délután, este, de még az éjszaka is erős volt. Nem unatkoztak az ügyeletesek 25-26-án sem, akkor leggyakrabban arról számoltak be a telefonálók, hogyan telt a karácsonyuk.
– Nagyvárosban vagy faluban több a magát magányosnak érző ember?
– Általában a középkorú és az idősebb korosztály keres bennünket, régen több volt közöttük a nő, mostanra ez az arány kezd kiegyenlítődni. Azt nem tudjuk, honnan telefonálnak, de nyilvánvaló, hogy a legnagyobb gondjuk a családjuktól való elszakadás, az, hogy csak ritkán látják a gyerekeiket. Benne van az elkeseredettségükben a téli depresszió is, a bezártság, amely falun és városban is nyomasztó.
A telefonos lelki segélyszolgálatnál önkéntesek dolgoznak, akik alapos kiképzést kaptak, de nem szakemberek. Az ő tanácsaiknál okosabbat azonban a szakemberek sem tudnak mondani. A magány feloldásának a legjobb módja a pszichológusok szerint sem a bezárkózás, az önsajnálat, hanem hogy nyitunk a környezet felé.
Ha ezt sokan megfogadnák, olyanok is, akiknek csak arra van lehetőségük, hogy Skype-on kívánhassanak boldog karácsonyt a szeretteiknek, talán nálunk is előbb-utóbb angolszász típusú karácsonyok lennének. Vidám, társasági alkalmak, amikor nem azt kellene számolgatni, hogy hányan hiányoznak a karácsonyfa körül.
Elterjedt nézet, hogy az év végi ünnepek környékén megnövekszik az öngyilkosságok, illetve az öngyilkossági kísérletek száma.
A budapesti Péterfy Sándor utcai kórház klinikai toxikológiájának főorvosa, Pap Csaba arról számolt be a valasz.hu-nak, hogy decemberben csak a szilveszter számít náluk kiemelkedő napnak, ilyenkor az átlagos betegforgalmuk megduplázódik, esetleg megháromszorozódik, de ennek oka nem az öngyilkosjelöltek számának megnövekedése, hanem az alkoholmérgezés, a súlyos ittasság vagy a tudatmódosító szerek eltúlzott használata.
Dudás Erika is azt erősítette meg, hogy kevesen hívják a számukat kifejezetten öngyilkossági szándékuk jelzésével, de sokan beszélnek arról, hogy már gondoltak rá. És sokszor a szándék sem komoly, inkább a környezetnek szóló figyelmeztetés, segélykiáltás.
Nem bizonyítják a számok azt az érzésünket sem, hogy év végén több lenne a családon belül elkövetett agresszív bűneset. Arról lehet inkább szó, hogy felerősödnek a szeretet ünnepébe tolakodó tragédiákról szóló hírek.
Az Országos Rendőr-főkapitányságtól kapott, decemberi adatokat közlő tájékoztatás azt mutatja, hogy 2016-hoz képest tavaly év végén még csökkent is a családon belüli erőszakos bűncselekmények száma, kevesebb volt az emberölés, a szexuális erőszak, a rablás, a kiskorú veszélyeztetése, a garázdaság, de mégis majd harminc százalékkal, 25-ről 32-re nőtt a kapcsolati erőszakok száma.
Vajon nem ez is valami elfuserált segélykiáltás? Hahó! Szeretne végre valaki?