A kölni szilveszteri molesztálások óta megszaporodtak a bevándorlók általi zaklatásokról szóló hírek. Svédországban, Norvégiában, Franciaországban, Dániában, Belgiumban – Európa-szerte történnek szexuális jellegű bántalmazások. Lehetett erre számítani? Mennyire leegyszerűsítő erőszakos arabokról vagy erőszakos muszlimokról beszélni?
– Bizonyos szempontból igen, lehetett erre számítani. Fiatal férfitömegek indultak meg, világok között mozogtak, és nem tudták bizonyos szükségleteiket kielégíteni. Európába érve pozitív diszkriminációt tapasztaltak, a „nekünk mindent szabad” érzés lett úrrá rajtuk. Mindemellett fontos hangsúlyozni, hogy a kölni molesztálásokat többségükben alkoholos befolyásoltság alatt állók követték el, ami nyilvánvalóan megszegi az iszlám egyik fontos előírását, tehát a bűncselekményt nem vallási ideológia alapján követték el. A kulturális háttér mint ok azonban mindenképpen szerepet játszik. A közel-keleti és az észak-afrikai társadalmakban más a nemi szerepekről való gondolkodás, a férfidominancia érvényesül. A nők is ki tudnak ugyan bontakozni, de mások a játékszabályok, megvan a sajátos mozgásterük és védettségük, sőt hatalmuk is a családi élet rendszerében. A válaszvonal nem a vallás, hanem a vidék és a város, a tanult és a tanulatlan rétegek között húzódik akár egyazon társadalmon belül is.
– Több európai állam tanfolyamokkal oldaná meg a problémát. Meg akarják tanítani a bevándorlóknak, hogy mi az elfogadott az európai társadalmakban. Mennyire működőképes a terv?
– A kultúrát nem lehet „tanfolyamokon” elsajátítani. Zsigeri válaszokat adunk a környezetünkre, amelyek gyermekkorunktól kezdve belénk rögzülnek. Az érkező bevándorlók kultúrájában a szabályokat nem szép szóval magyarázták el, a tekintélyelv működik, amelynek a büntetés szerez érvényt. A családban nem kérdőjelezhető meg az apa szava, az iskolában pedig nem a véleményformálásra helyezik a hangsúlyt, hanem a magolásra, azaz ugyancsak tekintélyekre hivatkozva tanítanak. Ha nincs jelen ez a tekintélyt érvényesítő hatalom, akkor minden érv súlytalan marad. Ezt a beidegződést nagyon komolyan kell venni, és a befogadók részéről erőteljes és világos válaszokra lenne szükség. Már a legkisebb bűncselekmények elkövetése esetén szóba jöhetne az automatikus kiutasítás. Tisztázni kellene, hogy elvárjuk: az ide érkezők alkalmazkodjanak.
– Ha valóban ennyire súlyosak a problémák, mondhatjuk, hogy Köln csak a kezdet volt?
– Nem mondanám, hogy a kezdet, inkább valaminek a kicsúcsosodása, nyilvánvalóvá válása. Ezek a problémák több mint egy évtizede itt vannak a szemünk előtt, csak a liberális politikai dogmák miatt nem kaptak nyilvánosságot. A Nyugat, mondhatni, a „politikai korrektség diktatúrájában” él. Ezelőtt is történtek hasonló zaklatások, de sokkal jobb volt hallgatni, mint a rasszizmus vádjával szembesülni. Nem csoda, hogy most rengetegen felbátorodnak a botrányokon, hiszen eddig sok veszítenivalójuk volt, ha beszéltek. Szükséges lenne, hogy hatalommal ruházzuk fel a biztonsági szerveket, mert egy idő után már az európai értékek kárára történik a terjeszkedés, és a vendégek határozzák meg a szabályokat.
– Sok európai országban alakultak migránsfigyelő csoportok. Az ő feladatuk a polgárok védelme, gyakran épp a biztonsági szervek helyett.
– Ez nem megoldás, amikor a rend fenntartásáért felelős állam nem tölti be a szerepét, itt fennáll az önbíráskodás veszélye. Ezekben a csoportokban gyakran a sértett vagy a sértett családja is szerepet vállal, a reakciókat a bosszú vezérli, nagy a túlkapások veszélye. Sőt könnyen polgárháborús helyzet is kialakulhat. Nem a klasszikus értelemben, hanem úgy, hogy állandósul az agresszió, és az összecsapások egyre gyakoribbá és nagyobb méretűvé válnak.
– Nemrég Kölnben jártam, úgy tűnt, hogy a második, harmadik generációs bevándorlókat zavarja az „újak” érkezése. Sőt a régebben Európában élők a szilveszteri tömeges molesztálást is mélyen elítélték.
– Etnikailag sem homogén csoportról van szó. Gondoljunk bele: ezek a népek különben sincsenek jó véleménnyel egymásról, rengeteg a politikai feszültség. Másrészt igaza van: az összes bevándorló megítélése romlik, amikor ezek az incidensek megtörténnek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy gazdasági hátrány is keletkezik. Németország migránsminimálbért akar bevezetni, a régebb óta itt élőknek tehát sok szempontból hátrányt jelent a mostani migránstömeg érkezése. Komplex folyamatoknak vagyunk a tanúi. Az Európába évtizedekkel ezelőtt érkezett bevándorlók többsége betartja a játékszabályokat. A fiatalabb generációk esetében ez egyre kevésbé tekinthető általánosnak. Minél fiatalabbak, annál inkább elutasítják az itteni normákat. A most érkezők is fiatalok és elbizakodottak, ráadásul nagyon sokan vannak. Úgy jönnek ide, hogy nekik mindent szabad. Angela Merkelre hivatkoznak, mondván, tőle kapták a meghívást. Az itt születettek integrációja sem valósult meg, akkor hogy lehetne ez sikeres a most érkező tömegek esetében?
– Mint említette, minél fiatalabb egy már Európában született bevándorló, annál „engedetlenebb”. Mi romlott el?
– A gazdasági elitet nem érdekelte, hogy kik ezek az emberek, honnan jönnek, vagy épp mit akarnak. Nyers erőként tekintettek rájuk, szinte „robotként”, csak az érdekelte a vezetőket, hogy a munkaerejük mekkora hasznot hajt a gazdaság számára. Az emberi tényezőt figyelmen kívül hagyták, pedig emberek érkeztek kultúrával, érzésekkel, világképpel és reményekkel. Nyilván nem véletlenül történt a párizsi merényletsorozat sem. Kimondatlan és nem kezelt feszültségekkel élünk együtt. Európa önmagával nem néz szembe. Olyan, mintha valaki befogadna egy vendéget a lakásába, aki helyette bevásárol, és pucolja a vécét, de emberi szó nem esik közöttük. Egy idő után a házigazda elfelejti, hogyan kell bevásárolni és vécét pucolni. Magától értetődik a kérdés: mi lenne, ha az alkalmazott többé nem jönne? Európa saját magát tette függővé a migránsoktól. A bevándorlók ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy kasztrendszerben élnek, még ha ez luxuskörülményeket jelent is ahhoz a nyomorhoz képest, amelyből a felmenőik érkeztek. Ez akkor is csak egy másod-, esetleg harmadosztályú állampolgárság, amely egyre kevésbé fogadható el a fiatalok számára.
– Pedig az antidiszkrimináció és az egyenlő bánásmód követelménye az Európai Unió legfontosabb alapelvei közé tartozik, és a mostani migrációs válságot is végigkíséri.
– Ez a hétköznapokban nem érvényesül, az érkezőknek nincsenek egyenlő esélyeik, megvetettségben élnek. Bár a közbeszédben a politikai korrektség nyelvezete érvényesül, és a büntetés-végrehajtásban elnézőek velük, ez csak a tömegek eltompítására szolgál. Egyrészt azt fedezik vele, hogy a kasztrendszerek léteznek, másrészt azt, hogy feszültségek vannak. A csöppet sem rózsás hétköznapi valóságot szlogenekkel takargatják, és a valódi esélyeket következetlenséggel helyettesítik akkor, ha valaki megszegi a szabályokat.
– Azok mennek el Szíriába, akik megelégelték ezt a feszültséget? Például a már Nyugaton született nők, akik családostul indulnak el, megkapják ott az egyenlő esélyt?
– Szerencsére ez nem tömeges jelenség, de félelmetes, mert jól tükrözi a Nyugat értékválságát. Ezek a nők európai háttérrel, teljes szabadsággal rendelkeznek, mégis hiányzik valami az életükből. Valódi értékek és igazi nemi identitás hiányában indulnak el, de ehhez számos egyéb személyes tényező is járul, például a kalandvágy vagy sok esetben a szerelem. Hangsúlyozom, ez megint hatalmas pofon Európának, hiszen olyan emberekről van szó, akiknek a szabad választásuk, hogy olyan életmódot akarnak folytatni, amely megfosztja őket a szabadságuktól. Tehát valami baj van az európai szabadságfogalommal, illetve annak kötelezővé tett értelmezésével.
– Említette, hogy Európa a politikai korrektség diktatúrájában él. Ez feladható? Mondhatja azt Angela Merkel, hogy vége, lezárjuk a határokat, ne gyertek?
– Angela Merkel nem fogja kimondani, hogy Németország megtelt, mert az a politikai karrierjének a végét jelentené. Képzeljük el, ha mégis visszavonja a meghívást, akkor az úton lévő százezrek a környező országokra fognak rázúdulni! Épp ezt szolgálná a beharangozott kvótarendszer, a migránsok lefölözését és szétosztását. A Németország megtelt politikailag korrekt megfogalmazása a kvótarendszer. Ezért vált ki hatalmas indulatokat, ha ezt valamely más ország elutasítja.
– Vannak sikeres integrációs modellek Európában?
– Számos modell tartalmaz pozitív elemeket, de a rendszer, a keretek elhibázottak, mert egy ideológiát szolgálnak, és elrugaszkodnak a valóságtól. Ezért vannak szociális segélyek valódi lehetőségek helyett, és ezért van pozitív diszkrimináció a büntetések kiszabásában az értékek és elvárások konzekvens és ellenőrzött betartatása helyett.
– A mostani változások tükrében milyen lesz Európa ötven év múlva?
– Megosztott. A nemzeti identitásnak szükségszerűen előtérbe kell kerülnie, csak ez biztosíthatja, hogy ne a domináns országok érdekei formálják át az egész kontinenst. Az európai integrációt megrendítette az az autoriter magatartás, amellyel a vezető nyugati politikusok a migrációs válságban kialakult nézetkülönbséget rendezni akarták. A politikai korrektség diktatúrája lehet az európai integráció legnagyobb akadálya.