Csaknem tíz éve az egyik közismert politikus egy nyelvművelő babonát nem kis vád megfogalmazására használt fel. A liberális pártvezér az ellenzék vezetőjének azt a mondatát, hogy „el fogjuk törölni őket” (mármint a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a tandíjat), úgy értelmezte, hogy őket, azaz a kisebbik koalíciós párt tagjait kell eltörölni.
Már Arany János is küzdött az ellen a babona ellen, hogy az „őket” csak személyre vonatkozhat. Igaz, a ceruzára vagy egyéb tárgyra elég modoros azt mondani, hogy „ő” , azonban többes számban, harmadik személyű tárgyként az „őket” egyaránt jelölhet személyt is, dolgot is.
Például: Itt vannak a ceruzák, hegyezd ki őket! Szépirodalmi példa Mikszáthtól: „A nagybajuszú kalászok szelíden ringatóztak, ha egy-egy kis széláram felizgatta őket.” A nyelvtani személy fogalmát nem szabad összekeverni a személy szónak a szokásos köznyelvi jelentésével.
Néhány hónapja pedig az egyik politikus kitett egy meglincselt ávósról készült képet, majd annyit írt: ’ünnephez’ közeledvén. Vajon mire is lehet ebből következtetni?
Nem sokkal ezután egy közösségi portálon a politikus a következőképpen próbálta magyarázni a bizonyítványát: „Az ún. ’félidézőjel’ a magyar nyelvben figyelemfelhívást jelent, a konkrét esetben azt, hogy ’56-nak nem minden eleme ünnepelendő, még pontosabban az október 23-i forradalmat később súlyosan beárnyékoló utcai pogromok és egyéb rémtettek semmiképp.”
A félidézőjelnek erről a funkciójáról bizonyára sokan most hallanak először, jómagam is, ezért nézzünk utána egy kicsit a dolognak. Keszler Borbála Írásjel-használati gyakorlókönyvében egyetlen funkcióját adja meg a félidézőjelnek, a következőt: „A jelentés jele (a nyelvészetben). A nyitó és záró jelentésjel tapad a szóhoz: Tisch ’asztal’.” Kész, ennyi.
Nézzük meg, mit ír az Osiris Kiadó által megjelentetett Helyesírás című könyv (a szerzői Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila): „A nyelvészeti szakszövegekben jelentésjelként funkcionáló harmadlagos idézőjel két jele egymással egyező irányú: a kezdő és záró idézőjel egyaránt 9-es alakú.” (296. o.) A meghatározó szakkönyvekben szó sincs arról, hogy a félidézőjelnek kiemelő szerepe volna, csak a jelentés megadásának a jele lehet.
De lássuk a többi idézőjelet is! Az idézőjelnek (macskakörömnek) elsősorban a szó szerinti idézésekben van szerepe, például: „Vásár az élet: a földnek lakossa / Lót-fut, könyökli egymást, és tapossa” – vallja Arany János. Az idézőjel másik szerepe a gúnyos, mentegetőző, rosszalló, megkérdőjelezett vagy metaforikus szóhasználat, illetve a más stílusrétegből átvett kifejezés jelölése. Például: Eltöprengve áll a gépe mellett, s nézi, hogyan omlik ki a dagasztógép „hurkatöltőjéből” a végtelen masszafolyam.
Harmadsorban az idézőjel, főként a sajtónyelvben, azt jelöli, hogy egy kifejezés teljesen alkalmi, egyszeri, új, például: Menekülési útvonalakat kell fejben és papíron elkészítenie annak, aki családvédőnek, „babatestőrnek” tanul. Vagy: Zugló házainak pincéiben ijesztően elszaporodtak a közegészségügyi szempontból veszélyes kóbor macskák. Az egyetlen megoldás az lenne, ha a „pincemacskákat” épületenként csapdával összefognák, majd ivartalanítanák.
Még egy idézőjelünk van, a belső idézőjel, az úgynevezett lúdláb. Ha az idézőjelbe tett szövegrészen belül még egy idézőjelre van szükség, akkor használjuk, például: „Írtam tegnapelőtt egy novellát: »Csak a testem híján« volt a címe” – mondja Tandori 1992-ben.
Ha valaki az ünnep szót idézőjelbe teszi (hibásan félidézőjelbe), akkor mindenkinek az jut eszébe, hogy azt megkérdőjelezi, netán rosszallásának ad hangot.