Brigitta 39 hetes terhes volt. Arra emlékszik, hogy veszekedtek otthon, a következő képe, hogy felébred a kórházban. Így meséli. A húszéves fiatalasszonynak ebben a kiesett időben segítették világra életmentő császármetszéssel a harmadik gyermekét. A két nagyobb lány az első párjától van, nevelőszülőnél élnek, mert, mondja Brigitta, bántalmazó volt az apjuk. A lányok nem is akarnak hazajönni, jól érzik magukat. A harmadik gyermek fiú lett, Attila Imre. Három kiló ötven deka, szép, érett csecsemő.
Azóta nem látták. Brigitta nem is szívesen beszél a történtekről, azt mondja, csak ideges lesz tőle. Bizonygatja, nem szokott kábítószerezni, most is csak a veszekedés miatt. A másik kismamával, aki ugyanebben az időben, ugyanezen a telepen ugyanígy járt, nem voltak egy társaságban sem. Az másik történet, másik kábítószer. Meglepődünk, de, mit tegyünk, elhisszük.
Nagyék otthonába a családfő szíves invitálására léphettünk be. Még elénk is sietett az utcán. Elérkezhetett hozzá a hír, hogy mi ügyben járunk.
– Dolgos emberek voltunk mindig, nálunk nem volt drog, a hat gyereket becsülettel felneveltük. Harminc unokám és egy dédunokám van. Most is dolgozni voltunk – mondja.
Hamarosan megérkezik két tele szatyorral a felesége is, és cigány asszonyos lendülettel veszi át a történetet: Brigitta a húszéves fiuk, Attila párja. A kis Attilának, akiről azt írták az újságok, hogy nem lesz normális, semmi baja. Állítólag már mászik is, ám őket a közelébe sem engedik. Nagyobb baj, hogy az apának, a nagyobbik Attilának maradandó lehet a károsodása. Kilenc napig volt kómában, és a gégemetszés miatt máig kanül van a nyakában. Folyton fullad. Május elején műtik Debrecenben, ha kiderül, hogy orvosi műhiba történt, akkor perelnek – ígéri.
Brigitta ismét terhes. Tizenhét hetes. Anyósa azt mondja, ezt a gyereket el nem veszik tőlük. A törökszentmiklósi cigánytelepen, az elhíresült Hold, Nap és Szivárvány utcában járunk. Nem arra lennénk kíváncsiak, mi történt pontosan 2016 és 2017 februárjában, azt már a rendőrség kiderítette, hanem arra, mennyire látják súlyosnak a droghelyzetet. Tudható-e, kik a terjesztők, és ha igen, miért nem tesznek semmit? Dél van. Fiatalemberekkel találkozunk, mindegyikük siet valamerre. Lehet persze, hogy valójában csak elénk jönnek, ránk kíváncsiak, a mi szándékunkat fürkészik.
Rögtön meg is állnak beszélgetni, kérdezik, mi járatban vagyunk, kit keresünk. Mindannyian állítják, hogy dolgoznak, elsősorban a közmunkán, de hétvégeken alkalmi munkán is. Ott hét-nyolcezer forintot megkeresnek naponta. Mindannyian szeretnének elkerülni a telepről, ha lenne pénzük. A drogról hallottak, de nekik semmi közük hozzá. Egyikük azt mondja, húsz százalék itt a kábítószeres, messziről ki lehet szúrni. Egy idős asszony magyarázza: mindenki eldönti, mire költi a pénzét. Ki alkoholra, ki cigarettára, ki meg kábítószerre. Ha telik rá.
– A fiatalok is kipróbálják, mert a társaság beleviszi őket. Próbáld ki, biztatják, nem lesz semmi bajod. Nem vagy ember, ha nem mered – így mondja az asszony. (Utóbb megtudjuk, ő az egyik díler anyja.)
A mokány fiatalember, Imre villogó szemmel siet felénk, szeretné megtudni, nem készült-e az engedélye nélkül fénykép az utcán játszó fiáról. Itt senki nem szereti, ha fényképezik. A gyerekeket elveheti a gyors kezű gyámügy. A múltkor például, mondják, a két Fátyol gyereket vitték el úgy az óvodából, hogy a szülők nem is tudtak róla.
A telep most békésnek látszik, de Imre szerint este nyolc után már nem tudnánk itt végigmenni.
– A drogosok miatt? – kérdezzük.
– Dehogy – feleli –, a kutyák miatt. Ennek itt például harminc van – mutatja. – Ha jönnek az állatvédők, bezárja őket a házba. Olyan alkoholista, hogy ivás nélkül nem tud egyenesen menni.
Fényes nappal is egész kutyahad kerülgeti a bokánkat, a százezer forintos shar peiektől a hámló szőrű keverékekig. Szabadon kószálnak, a legtöbb portánál nincs kerítés.
– A mi kapunkat is ellopták a télen – mondja Imre.
Sárával úgy ismerkedünk meg, hogy visszakísérjük a UPC-s kocsi felzaklatott vezetőjét. Megrendelést jött teljesíteni, az internetet szerelné be Sáráék házába, de nem tudja, mert valaki épp arról az oszlopról lopja az áramot, és ilyenkor nem mehet fel rá. A háziak ezt nehezen értették, megrángatták a kocsiját. Sára 24 éves, négy gyermeke van. Amikor a túladagolásos esetekről kérdezzük, előbb a vállát vonogatja, majd Brigittáék háza felé intve azt feleli: drogosok azok ott mind. Megérdemelték, ami történt. A két fiuk is börtönben van.
Jót mosolyog a tapasztalatainkon Bokor László, a törökszentmiklósi rendőrség bűnügyi osztályvezetője. Még hogy nem volt egy társaságban a két kismama! És hogy szegény ártatlan Attila! Hogy a sok egymással ellentmondásban lévő vallomásból miként rakható ki az igazság? Az alezredes azt mondja, sok embert kell sokszor meghallgatni.
Törökszentmiklós azért került kétszer is a híradások élére, mert napra pontosan ismétlődött meg a kábítószer-túladagolási eset. 2016 januárjában öten, közöttük két kismama került kórházba életveszélyes állapotban – ha a két magzatot is ideszámoljuk, akkor az áldozatok száma hét. A közvéleményt különösen a fiatalasszonyok felelőtlensége háborította fel. Azzal védekeztek, nem tettek semmit, nem emlékeznek semmire, valaki belekevert valamit a kólájukba. 2017 januárjában ismét mentőt kellett hívni a miklósi cigánytelepre. Három fiatal férfi adagolta túl vagy félre a születésnapi torta mellé a drogot.
Nem véletlen, hogy a telepiek nem szeretik a mentő szirénájának a hangját.
– A két túladagolásos eset nyomán úgy tűnhet fel, hogy Törökszentmiklóson különösen rossz a kábítószerhelyzet, de ez nem igaz – mondja Bokor László. – Máshol is előfordul ilyesmi, néhány napja Veresegyházon tragikusabb véget ért a parti, egy nő meg is halt. A bajt mindig a dílerek és a fogyasztók hozzá nem értése okozza. Régen társaságban az emberek jól leitták magukat, most előkerül az olcsó anyag is.
Keverik már Kínától a konyháig mindenhol. Lassan elég lesz letölteni a receptet az interneten. Folyamatosan jönnek az újabb vegyületek, amelyek még nem is szerepelnek a C-listán, így szabálysértési eljárást sem lehet indítani a használóik ellen. Nem kell ma már hálózatot építeni a terjesztéshez, megrendelik neten, megérkezik a postai csomagautomatába. Azokat senki nem ellenőrzi. A börtönökbe kábítószerrel átitatott papírlapokat küldenek be, vagy olyan dohányt, amelyet kábító anyaggal permeteztek.
A keresőkutya sem tudja kiszagolni. Szélmalomharcnak tűnik a munkánk a kábítószerek ellen, de nem szabad feladni. Nagy szerepe van a megelőzésnek, a tájékoztatásnak is. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság és a helyi rendőrkapitányság munkatársai rendszeresen tartanak előadásokat, sőt az elmúlt időszakban többször hívták a lakosokat bűnmegelőzési fórumokra. Minden hétvégén többtucatnyian kerülnek kórházba kábítószer-túladagolás miatt, mégsem lesz hír belőle. Törökszentmiklósból is főleg csak a kismamák miatt lett. Milyen büntetésre számíthatnak?
A kiskorú veszélyeztetése nem áll meg, mert meg nem született gyermeken esett a sérelem. Évente tízezer anya szül alkoholizmusa miatt alkoholista gyermeket, őket sem lehet felelősségre vonni. A miklósi esetben kábítószerrel és pszichoaktív anyaggal való visszaélés csak a vád. Szabadon, pontosabban házi őrizetben van az a férfi is, aki a drogot árulta.
– Igaz-e, hogy a cigánytelepen mindenki, a rendőrség is tudja, kik terjesztik a drogot, mégsem tesznek semmit?
– Drogdíler, vagyis aki tovább is adja a kábító hatású szereket, több is van, jelenleg ketten előzetes letartóztatásban. De mindig lesz, aki a helyükre áll. Több bűnöző a helyi lányok külföldi futtatásából és nem a kábítószer terjesztéséből él. A helyzet folyamatosan javul. Öt-tíz éve még a vagyon elleni bűncselekmények voltak a meghatározóak, mostanra ezeknek a száma megfeleződött. Ez érezhetően a közmunka hatása is. A kábítószer-terjesztés és -fogyasztás ellen nehéz a küzdelem, amelyben a szociális intézményekre, társhatóságokra is nagy szerep hárul.
A nyilvános helyeken megtesszük, amit lehet, de ma már házhoz viszik a drogot, mint a pizzát. Tíz év alatt harmadára esett vissza a nyilvános szórakozóhelyek száma. Ma már otthon isznak, buliznak az emberek. Otthon fogy a kábítószer is. Semmi pénzért adják, három-ötszáz forint az adag, amelytől másnap reggelig jókedvük lesz. Olcsóbb, mint a kannás bor.
A húszezres Törökszentmiklós lakóinak tíz százaléka roma, bár Markót Imre polgármester csak becsüli a számot. Felmérés hivatalosan nem készül. A városban a rendszerváltást követően nőtt meg a munkanélküliség, de mostanra sokat javult a helyzet. A nem dolgozók aránya már csak nyolc százalék. Aki akar, talál munkát.
– Kétszáz és négyszáz között van a közmunkások száma. Igyekszünk nekik értékteremtő feladatokat adni – mondja a polgármester. – Nehéz őket motiválni, hiszen a többségük vagy soha nem dolgozott, vagy már régen kikerült a rendszerből. Őket megpróbáljuk rávenni a munkára, de a szándék belülről kell fakadjon. Az a kérdés, hajlandó-e valaki magát embernek tekinteni.
A kisebbségben lévő romáknál jellemzően nagyobb arányban születik gyermek, mint a többségi családokban, így az óvodákban mintegy 28 százalék a cigány gyermekek aránya. Sok a romák között a szegény ember, akik rossz körülmények között élnek, és erős bennük a kirekesztettség érzése. A bűnügyi probléma azonban, mondja Markót Imre, döntően a szegregátumon belül marad. A közmunka megindulása óta jelentősen csökkent is a bűncselekmények száma. Előfordulnak lopások, de rablógyilkosság nincs. A polgármester szerint a droghasználat elsősorban a romákra jellemző, ám szó sincs arról, hogy Törökszentmiklós fertőzött vagy veszélyes város lenne. Csak véletlenül lett országos hírű, a kismamák miatt. Megtörténhetett volna ez bárhol másutt is.
A butaság ellen nincs mit tenni. Szerencse, mondja Markót Imre, hogy mindenki életben maradt. Nemcsak a polgármester látja kiútnak vagy legalábbis kapaszkodónak a drogprevenciót, hanem Rácz Béla, a roma kisebbségi önkormányzat helyi vezetője is. Az egy éve átadott szép, tiszta roma közösségi házban találkozunk, ott van az irodája. Épp ételért állnak sorba az asszonyok. Az iskolai szünetben a rászoruló gyermekeknek járó ebédet hozták. 124 adagot. Az ebédhordók azt állítják, nyári szünetben ennek a duplája érkezik.
Nehéz itt jót tenni, mert mindenki méltatlankodik: hogyan ossza ezt el akár csak kétfelé is? Miért nem kapott a másikra, ha az egyikre igen? Talán nem értik még pontosan a rendszert. Aranka ötéves lányát tolja a biciklin. Azt mondja, hat emberre főz, csirke far-hát pörkölt lesz. Kérdezzük, hányan dolgoznak a családban, azt állítja, ketten. A többi felnőtt beteg. Egy asszony is a betegségeit sorolja, legalább hat életveszélyeset elmond a gerinctöréstől a szívbajig. Megy is a polgármesterhez krízissegélyért, panaszolja.
Rácz Béla tapasztalt politikus. A rendszerváltáskor Farkas Flóriánnal kezdte a roma ügyek szervezését.
– A nyolcvanas évek elején még olyan cigányok laktak itt, akik nemcsak Törökszentmiklósnak, de az országnak is rangot adtak – mondja. – A munkahelyükön megbecsülték őket. Nekem Lolé József a példaképem, aki főmeós volt a gépgyárban. A zenész cigányok öltönyben, nyakkendőben jártak. A rendszerváltás után kezdődött a lecsúszás. A cigányokat magukra hagyták, egy helyre zárták, sok lett a negatív minta, és jöttek az új generációk, akik már úgy gondolták, hogy a törvények rájuk nem vonatkoznak. Mára csak két tősgyökeres család maradt, az újak Zagyvarékasról, Tiszabőről, Fegyvernekről, Szabolcsból érkeztek, férjnek, feleségnek jöttek, aztán utánuk a családjuk is.
A telep felét már az egyik rékasi család tagjai alkotják. Két-két és fél ezer emberről beszélünk, 250 családról, többségükben négy-öt gyerek él, egy család tehát legalább héttagú. A 85-90 százalék aluliskolázott, nincs meg a nyolc osztálya sem. Nem képesek az ügyeik intézésére. Elszigetelődnek, nem tudnak felelős döntéseket hozni. Talán már az az állítás sem biztos, hogy a cigányoknak mindig fontos volt a család, az a legerősebb közösségük. Látom, hogy a hidegben ki vannak csapva a gyerekek, senki nem szól rájuk, ha késsel, ha üvegek és kutyák között játszanak. Olyan házba, ahol nincs illemhely, nem szabadna a kórházból gyermeket kiadni. Engem még nem így neveltek.
A roma vezető szerint ebben a történetben mindenki hibás. A mindenkori hatalom 27 év alatt nem volt képes olyan programot alkotni, amelyikkel sikeresen felzárkóztathatta, beilleszthette volna a cigányságot. Pedig sok pénzt öltek bele, csak nem jó embereknek adták. Amikor elfogyott a pénz, a magyarok elengedték a cigányok kezét. Hiába viszik ki a romákat a munkaerőpiacra, ha nem értenek semmihez. Szakképzés kellene nekik, mondja Rácz, akinek az indiai mezítlábas egyetemhez hasonló szervezet indítása lebeg a szeme előtt. Ha ott el lehetett érni, hogy megfelelő iskolai végzettséggel, szakképzettséggel nem rendelkező emberek megtanuljanak értékteremtő, sőt akár eredetileg diplomához kötött munkákat is, itt miért ne lehetne…
– A romák embertelen körülmények között élnek, és aki ezt hagyja, a többséggel szemben követ el bűncselekményt, mert az lesz kénytelen eltartani őket. Valaki ezt szándékosan csinálja – vonja le következtetését Rácz Béla.
Nyilván nem vet jó fényt a helyi cigány vezetőkre, hogy az idén februárban történt kábítószer-túladagolás egyik áldozata vagy elkövetője épp az egyik képviselőjük volt. Már jól van, de gégemetszést kellett rajta végezni. S nem tudjuk eldönteni, igaza van-e Rácz Bélának, amikor azt állítja: népe egész története során vezetve volt. A cigányok szeretik és igénylik az irányítást, ezért diktatórikus módszerekkel kell őket vezetni. A maiak mentalitásán csak úgy lehet változtatni, ha napi kapcsolatba kerülnek a családokkal, különben marad így: a 95 százalékuk deviáns, dolgozni nem akar.
Ott a szemük előtt a minta, hogyan lehet feketemunkából vagy épp munka nélkül, drogból, striciskedésből, a másik lehúzásából, uzsorából milliókat szerezni. Szabálytalanul szerzett pénz nem lehet példa magyarnak sem, cigánynak sem, szögezi le Rácz, és ezzel nem tudunk vitatkozni. Ahogy azzal sem, hogy amíg feketemunka van, addig lesznek feketemunkások is.
A törökszentmiklósi kisebbségi vezetőnek nagy ívű tervei vannak, csak pénzre és apparátusra lenne szüksége. Képessé lehetne tenni a romákat sok mindenre, és drogprevencióval talán a kábítószer-fertőzöttségen is lehetne enyhíteni. Ehhez napi kapcsolatban kellene állni a családokkal. A saját helyzetéről azt mondja: tisztelik, mert látják, hogy nem deviáns, nem házasságszédelgő, tudják, hogy igazat mond. De nem hallgatnak rá.
Bokor László alezredes kevésbé borúlátó, mint a helyi roma politikus. Azt látja, hogy a szegregátumban élők is gyarapodnak, aki teheti, elhagyja a telepet, lakást, házat vesz a városban. Törökszentmiklóson nem magasak az árak. Aki dolgozik, és már ez a többség, az hitelképes is. Látható már a gyarapodás. Egy idő után szégyen a rozsdás, bedőlt kerítés, az elhanyagolt porta. A szegregátum, mondja a nyomozó, fel fog számolódni, el fog tűnni.
Droggyárak
Bár a divatvilágból származó dizájner drog kifejezést csak 1985 óta használják, maga a jelenség közel százéves: 1920-ban fedeztek fel olyan morfin-észtereket, amelyek a heroinhoz hasonló hatással rendelkeznek. Azóta a dizájner drogok piaca hihetetlen fejlődésen ment keresztül, Kínában egész gyárak épültek az ismert drogokhoz hasonló vegyületek létrehozására, amelyek képletük apró változása miatt nem szerepelnek az országok tiltólistáin. Az üzemek már rég nem házi kotyvasztóközpontok, hanem egyetemet végzett vegyészmérnököket és gyógyszerészeket jó pénzért alkalmazó halálgyárak, ahol kannaboid- és piperazinszármazékokkal, anfetamin- és kantinonfélékkel dolgoznak. Az anyagok többsége nem mutatható ki hagyományos vizeletvizsgálattal, és sokkal hevesebb pszichotikus, illetve testi reakciót váltanak ki az alapdrognál. Füstölő, gyógyfű, folyadék, tabletta és por formájában is készítik őket, gyakran az „emberi fogyasztásra nem alkalmas” jelzéssel védve a gyártókat. A halálozási arányt egy amerikai felmérés szerint az LSD-hez hasonló NBOMe változatai vezetik, amelyekből akár néhány porszem is azonnali halált okozhat. A szakértők szerint egy dizájner drog életciklusa 10-15 évig tart. A készítők néhány hónapot töltenek a vegyület kiválasztásával, majd öt évet a gyártással. A szer világszerte négy évig is terjedhet, fél-három éven belül jelenik meg a sürgősségi és addiktológiai kezeléseken, boncolási jegyzőkönyvekben. Fél év kell az azonosításhoz, a szabályozáshoz pedig kettő. (Jancsó Orsolya)