A közgazdász-végzettségű Bede Béla a világon több helyen gyógyszeripari cégeket vezetett. Ha már így alakult, mindenhol alaposan körülnézett, majd megírta tapasztalatait. Feleségével, Lempert Mártával két útikönyvet is kiadtak, az egyiket Brazíliáról, a másikat Katalóniáról. Aztán a szerző figyelme Magyarországra terelődött. Könyvet írt a borvidékekről, a gyógyfürdőkről és a gyógyszállókról, a magyar népi és a szecessziós építészetről és a nemzeti parkokról.
Legutóbbi munkája, a Corvina Kiadó tematikus útikönyvsorozatának hatodik kötete az élő népművészetről szól. A Magyar népi kézművesség című műben tizenhat csoportra osztja a kézműveseket, akik tiszteletben tartják a hagyományokat, de az újítás sem áll tőlük távol.
Bede Béla száztizenkét népi kézművessel ismerteti meg közelebbről az olvasót, de mind a tizenhat fejezet végén felsorol még majdnem négyszáz mestert, illetve nyitott műhelyek és alkotóházak elérhetőségét. A bognár elmondja, hogy mi a különbség a pintér és a kádár között, a bőrműves, hogy nem fér a bőrébe. Hotyek Attila szívesen elmagyarázza, hogy mi a csobolyó és a kádártánc, de legszívesebben arról mesél, hogy a lánya az ország egyetlen női kádára.
A fafaragók bebizonyítják, hogy a fa minden része a gyökerétől a faháncsig alkalmas valamire. A nádudvari Fazekas Lajos – ezzel a névvel – csak fazekas lehetett, ugyanis háromszáz éves dinasztia tagja. Aki Szentendrén jár, ne hagyja ki a Szankovits család Késesház Múzeumát, Mohácson pedig látogassa meg Magyarország – valószínűleg – egyetlen bocskorkészítőjét.
A nem dohányzó ebesi mester gyönyörűen faragott pipái érdekes módon elsősorban lakásdíszek, persze pipázásra is alkalmasak. Aki tutyit, vagyis pacskert szeretne, annak Szekszárdra, aki viszont még nem látott kapacsot, annak Tiszavasváriba kell elmennie.
Büszkék lehetünk arra, hogy Kovács Attila miskolci mester a Kézműves Cipőkészítők Európa-bajnokságán, ahol királyi cipőkészítőket előzött meg, a hat aranyéremből hármat hazahozott. Hogy mi a kucsmavarsa vagy a tárcsás ponty, és hogy miért kedveli Pencz József halászhálókötő az orvvadászokat, azt tőle kell megkérdezni.
És még nem esett szó a gyöngyöspárta-, az ostor-, képeslap- és hintókészítőről, illetve a vándorfotósról! A könyvben fellelhető mesterek mindannyian vallják, hogy a hagyományt nemcsak őrizni kell, hanem életben is tartani. „Táplálni, formálni, hozzátenni az alkotó saját elképzeléseit, gondolatait, ízlését és a saját lelkét…”
(Bede Béla: Magyar népi kézművesség 112 kiemelt műhellyel. Corvina Kiadó, Budapest, 2017, 360 oldal. Ára: 3992 forint)