2017. december 14., csütörtök, Szilárda napja
Lugas, Lugas Interjú
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/nappali-anyukak-2504308/

Nappali anyukák

Cita Högnabba-Lumikero a finnek nyelvtanulási kényszeréről, a tanári szabadságról és az olvasás kríziséről
A finn függetlenségnek nincs köze a Mikuláshoz, a fiúkat ők is nehezen tartják kordában az iskolában, bizakodva várják az újabb Nokia-szintű vállalkozás megjelenését. Cita Högnabba-Lumikero, a budapesti finn kulturális intézet, a Finnagora igazgatója északi rokonaink százéves függetlenségéről is beszél.

– Csaknem hétszáz évig, 1809-ig a svéd koronához, majd az Orosz Birodalomhoz tartoztak. Finnország 1917. december hatodikán kiáltotta ki Moszkvától való függetlenségét. Nem a finn Mikulás, azaz Joulupukki okán esett erre a napra a választásuk, hiszen a fehér szakállú északon karácsonykor érkezik. Akkor miért?
– Nincs különösebb oka, egyszerűen ezen a napon szavazott a finn parlament. December hatodika nekünk az ország visszanyert szuverenitása miatt fontos, Magyarországon azonban ez a nap Mikulás ünnepe. Az igazi Mikulás, azaz Joulupukki egész évben nálunk lakik, de időnként útra kel. Azért, hogy ünnepünkben itt is osztozzanak, december hatodikán Joulupukki a budapesti Vörösmarty térre jön, ahol bárki találkozhat vele.

– A világon elsőként, 1906-tól a finn nők választók és választhatók is voltak annak ellenére, hogy ekkor még az orosz cár uralkodott a Finn Nagyhercegségben. Az első nő 1926-ban került a helsinki kormányba. A parlament első elnöknőjét 1994-ben választották meg, 2000-ben nő lett a köztársasági elnök. Az első miniszterelnöknő kormányában ugyanannyi nő és férfi volt. Soha semmi diszkrimináció?
– Mindig, minden országban kitapintható a diszkrimináció. Finnországban is, ahol évszázados hagyomány a nők érdekképviselete. Olyan férfiak álltak ki mellettünk, akiknek szavára hallgatott a nagyközönség. Az 1918-as polgárháborúban 35 ezer férfi halt meg. Ki másra, mint a nőkre hárult az állam működtetése… A második világháborút szinte végigharcoltuk, a férfiak fegyverrel védték az országot, a nők nevelték a gyerekeket, működtették a farmokat, gyárakat. Megint csak ők tartották életben az államot. A finn nőket nagyon erős egyéniségnek tartják, akiknek fontos, hogy legalább annyira értékeljék őket, mint a férfiakat. Ne legyünk naivak, a férfiaknak sem könnyű, nekünk őket is támogatnunk kell.

– Kétezer-tizenötben a finn természetes gyarapodás háromezer fő volt. Magyarországon ugyanebben az évben 39 ezerrel több ember halt meg, mint amennyi született. Miként segítik a családokat?
– Alapvetően arra törekszünk, hogy a társadalom minden egyes szereplője megtalálja a maga helyét. A családokat is minden lehetséges eszközzel, kedvezménnyel támogatjuk. Több mint negyven éve, 1973-ben vezettük be a „nappali anyukák” intézményét. Ők azok, akik saját gyermekük mellett másokéira is vigyáztak. A speciális képzésen részt vett „nappali anyuka” az önkormányzattól és a szülőktől is fizetést kap. Finn találmány az anyasági csomag, amelyet a második világháború után találtunk ki. Ez minden babának jár a megszületése után. Anyai szeretet és anyatej nincs, de minden más benne van, amire a gyermeknek az első életévében szüksége van: takaró, ruhák, cipők.

Fotó: Reuters

Mise a Sagrada Família jégből megépített másolatánál a finnországi Juukában. Nagy család tagjai

– A szaunát és az SMS-t is finn találmányként emlegetik, és arról is hallani, hogy imádnak telefonálni. Mi egyebet köszönhet még az emberiség a finneknek?
– Ilyen az éjszakai láthatóságot biztosító fényvisszaverő, az edényszárító szekrény, a narancssárga nyelű Fiskars olló. A Linux operációs rendszert is egy finn, a Helsinkiben született Linus Benedict Torvalds alkotta meg. Sokan csodának tartják iskolarendszerünket is.

– Kétezer-kettő óta euróval fizethetünk az Európa egyik legdrágább országaként emlegetett Finnországban. Idén indult kísérlet, hogy kétezer véletlenszerűen kiválasztott munkakereső havi 560 eurós alapjövedelmet kap. Mik az első tapasztalatok?
– A szakemberek szerint sikeres a kezdeményezés, bár folyamatosak a viták. A finn zöldek szerint például emelni kell a támogatás összegét.

– A finnországi svéd lakosság meghatározó szerepet játszott Finnország történelmében. A XIX. század végétől befolyásuk rohamosan csökkent, ma a lakosság alig öt százaléka svéd anyanyelvű. Ennek ellenére a svéd hivatalos nyelv, akárcsak a lapp. Ahogy szinte annak számít a német, az angol és az orosz. Miért ennyire fontos a nyelvtanulás?
– A lakosság jelentős része elmondhatja magáról, hogy több nyelven beszél. Nyelveket tanulunk, mert rákényszerültünk. Ha ránézünk a térképre, láthatjuk, hogy Finnországot felerészben tenger veszi körül, szárazföldön Svédországgal, Norvégiá­val és Oroszországgal vagyunk határosak. Egyik sem rokon nép. Mivel az ország jelentős részben mindig importra szorult, amelyért finn árukkal
– például faipari termékekkel – fizettünk, meg kellett tanulni a környező népek nyelvét. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a skandináv régió részeként ismerjük szomszédainkat. Finnugor nyelvet beszélünk, de kulturális téren a skandináv népekhez kötődünk.

– Itthon nem győzzük hangsúlyozni a finn–magyar rokonságot, miközben azt hallani, hogy arrafelé ez a kérdés sokkal kevésbé hangsúlyos. Igaz ez?
– Nekünk is alapvető a finn–magyar rokonság, ám kicsit valóban másként közelítjük ezt a kérdést. Nem elvont tudományos problémaként, hanem gyakorlatiasan. A nagyvilágban kevés ember beszéli a finnt, ahogy a magyart is, ezért életbe vágóan fontos, hogy máshol is legyenek barátaink. Kórusok, iskolai osztályok, baráti közösségek jönnek-mennek a két ország között. Élmények születnek, szoros kapcsolatok szövődnek, amelyeket erőnkhöz mérten segítünk, bátorítunk. A testvérvárosi kapcsolatokat is ösztönözzük.

– Általában mit tudnak, tanítanak rólunk?
– A nyelvi rokonságról természetesen szó esik, illetve azt szinte mindenki tudja, hogy a múlt század hetvenes évei óta nagyon sok magyar zenetanár és zenész dolgozott és dolgozik nálunk. Az ő hatásuk óriási a finn zeneoktatásra; a jelenlegi oktatási miniszterünk is magyar zenetanárhoz járt. Az országban közismert a zongorista Bogányi család és a cselló- és hegedűművészként ismert Szilvay család.

Cita Högnabba interjú
november 23
Kelenhegyi út 16/A, H-1118 Budapest, Finnagora

– A finn oktatási rendszer évek óta az egyik legjobb a világon – a napokban ismertetett 2015-ös PISA-felmérés is ezt igazolja, hiszen az élmezőnyben voltak. Azt mondják, hogy a finn diákok jól érzik magukat az iskolában, a tanári hivatás álommunka az országban. Tényleg ez a helyzet?
– Valóban az egyik legelismertebb hivatás a tanári pálya. Csak a legjobbak állhatnak a katedrára, akik tanulmányaik megkezdése előtt szigorú alkalmassági teszten esnek át. Nemcsak a tanárok, a bölcsődei dolgozók és az óvodapedagógusok is nagy megbecsülésnek örvendenek. A pedagógusképzés szigorú követelményeket támaszt a hallgatókkal kapcsolatban, de aki megfelel, abban megbízunk. Nincs az állam a sarkukban, nagy szabadságot élveznek. Amikor 2001-ben kijött az első PISA-felmérés, s kiderült, hogy nemzetközi összevetésben milyen jól állunk, nekünk is sokkhatás volt. Tényleg ilyen jók vagyunk? – kérdeztük hitetlenkedve. Ennek ellenére a szülők számos kritikát megfogalmaznak a rendszerrel kapcsolatban. El kell ismerni, hogy a fiúkat nem tudja úgy kezelni az iskola, mint a lányokat – utóbbiak sokkal jobban teljesítenek a felméréseken –, amire megoldást kell találni.

– Ugyanakkor olyan véleményt is olvastam, hogy a kreativitásra összpontosító módszerrel elhanyagolták a gazdaságban nélkülözhetetlen alapképességek elsajátítását, ami részben a Nokia bukását is okozhatta. Valóban erről volt szó?
– Nem ez volt a probléma. A svéd Ericsson is hasonló sorsra jutott. Ezek a skandináv vállalatok megérezték, hogy mire vevő a világ, mit igényelnek az emberek. Időben elindítottak valamit – ez volt a mobilkommunikáció –, növekedtek, erősödtek, de ez a folyamat túlnőtt ezen országokon. Mi indítottuk el ezt a folyamatot, de a következő szintet nem tudtuk meglépni. Az amerikai Apple és más multinacionális cégek erejüknél, nagyságuknál fogva felfalták az ötletadó kicsiket. A Nokia története például egészen 1865-ig nyúlik vissza. A cég eredetileg a papíriparban tevékenykedett, gumicsizmákat is gyártott, majd alig két évtizede nagyhatalommá nőtte ki magát a mobilpiacon. Amikor eladták a cég telekommunikációs részlegét, mindenki azt hitte, hogy jön egy újabb Nokia-szintű finn ötlet, de ez eddig nem következett be. A jövőt a kis vállalkozásokban látom. Egyébként a Nokiát sem kell temetni. Budapesten 2500 főt foglalkoztató kutató-fejlesztő részlege működik – magyar vezetővel.

– A budapesti finn kulturális intézetet, a Finn-agorát vezeti. A „finnségből” mi érdekel bennünket?
– Film, zene, színház, képzőművészet, azaz minden, ami kultúra. Ezen nem csodálkoztam, de igenis meglepődtem, amikor a finn iskolarendszert bemutató október végi konferenciánkra több mint háromszáz magyar szakember érkezett. Legfőbb feladatunknak a jövőbe mutató együttműködési lehetőségek megtalálását tartjuk. Jövő januárban induló programunkban előadóművészek utazását szeretnénk megkönnyíteni, támogatni. Nemcsak magyar, hanem a környező országok művészeinek finnországi bemutatkozását segítjük, illetve finn előadók megjelenését is támogatjuk a régióban. Azt tudjuk, hogy tőlünk sokan szeretnének idejönni, de mi azt szeretnénk, ha innen is mennének oda.

– És mire vevők Helsinkiben a mi eredményeinkből?
– Azt minden finn tudja, hogy a magyarok sokkal jobbak a sportban, hogy kiváló matematikusaik vannak, és a természettudományos eredményeik lenyűgözőek. Tudjuk, hogy sokkal több magyar és magyar származású Nobel-díjas van, mint finn. Budapestet a kontinens egyik legszebb fővárosaként emlegetjük, de az egész ország természeti adottságai lenyűgözik honfitársaimat. Az érdeklődés a mindennapokban is tetten érhető. Naponta két Finnair-járat és hetente három fapados gép közlekedik Budapest és Helsinki között, mindig mindegyik tele van. Élénk a két ország között az irodalmi kapcsolat – meghatározó szerzők műveit gyorsan lefordítják magyarról finnre, és fordítva. Azt szomorúan tapasztalom, hogy egyre kevesebbet olvasnak az emberek. Az új elektronikus platformok számos lehetőséget kínálnak, de eddig az irodalom nem tartozott a nyertesek közé. Krízis van, amire megoldást kell találni.

– December hetedikén indul függetlenségük második száz éve. Milyen jövőképet látnak maguk előtt?
– Mi, finnek nem rágódunk a múlton, jövőorientált nép vagyunk. Az elmúlt száz év során hihetetlen fejlődésen ment át országunk, annak örülnék, ha kevésbé drasztikus változások várnának ránk. A globalizációban persze senki sem tud semmi biztosat. Európai uniós tagállamként egy nagy család része vagyunk, pici, de fontos nemzetnek látjuk magunkat, amelyre számíthatnak a többiek.

Kiemelt

Boldogságügyi miniszter

Időről időre megjelennek boldogságindexek, amelyek a különböző országok közt állítanak fel rangsort, hogy hol boldogabbak, hol szomorúbbak az emberek. Mi ez utóbbiak közt szereplünk.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!