Csak akkor húzódik ez el, ha valakit mondjuk John Smithnek hívnak – mondta a Virginia állambeli Guns & Ammo fegyverbolt eladója, amikor hét évvel ezelőtt betoppantam hozzájuk. Éppen azt az FBI-adatbázist nézte át, amelyből megtudhatta, eladhatna-e a nevemre lőfegyvert.
Zöld jelzést kaptam – persze néhány fontos megkötéssel. Marylandi illetőségűként nem vehetek nála pisztolyt, a vadászpuskához pedig kérte az igazolást, hogy valamely bejegyzett egylet tagja vagyok. Máskülönben a kínálat a százdolláros revolvertől az ötezret kóstáló komolyabb „műszerekig” terjedt. Kaptam egy listát is, hová nem vihetném be a stukkert: szövetségi épületbe, közparkba, egyetemekre és még pár egyéb helyre. Volt olyan fegyver is, amelyet már 16 éves kamasz is megvásárolhat.
– Jogom van megvédeni magamat és, ahogy egy angol mondaná, a váramat – mondta az éppen a boltban tébláboló George Bowie, több vadászfegyver büszke birtokosa. A hatvanéves, nyugdíjas férfi – szavai szerint – előírásosan, gondosan elzárva tárolta a puskáit. Mint magyarázta, sok arrafelé a vadász. Ő például szeret mókusokat puskavégre kapni, majd a pörköltbe aprítani.
Állványokon, pontosabban
Ám Stephen Paddock nem a mókuspörköltbe valót akarta meglőni. Az amerikai történelem mindenkori legvéresebb lövöldözésében 58 ártatlan emberéletet oltott ki október 1-jén, Jason Aldean countryzenész mit sem sejtő közönségének soraiból. További ötszáz embert pedig megsebesített a koncert helyszíne fölé tornyosuló, 32. szinten lévő szállodai szobájából, mielőtt – nem sokkal a rendőrök kiérkezte előtt – öngyilkos lett volna. A sztereotípiákba nem illő, nem bevándorló, nem szegény, nem radikalizálódott Paddock esetével csaknem két hete nehezen tudnak mit kezdeni a hatóságok.
Az Iszlám Állam terrorszervezet ugyan magára vállalta a tettét, de, állítják az illetékesek, ez nem több egy utólagos, jóváhagyó pecsétnél. Amennyire egyelőre látszik, a korán nyugdíjba vonult, magánzóként jómódban élő, szerencsejáték-kedvelő férfi sem terroristákhoz, sem valláshoz, sem más fanatikusokhoz nem volt köthető. Nem volt büntetve, nem volt diagnosztizált elmebeteg, noha apja ismert, pszichopata bankrabló volt. Inkább magának való, kissé furcsa ember lehetett, derül ki a környezetéből tett vallomásokból.
Feltehetőleg kettős személyiséggel rendelkezett: a történtek előtt ma is értetlenül álló élettársa kedves, gondoskodó, csendes embernek írta le a 64 éves férfit. Paddock a fegyvereit – egész arzenált, 42 eszközt – legálisan szerezte be. Volt is rá pénze. Nincs ezzel egyedül.
A becslések szerint a lakosság kezén lévő mintegy 300 millió lőfegyverből 130 milliót az amerikaiak mindössze három százaléka birtokolja. Vagyis tízmillió ember. Ezért is adja fel Paddock a leckét a szigorítani akaróknak. Hiszen hogyan is lehetne csorbítani egy (látszólag) tisztességes polgár jogait? Mindenesetre némi kapaszkodót ad, hogy Paddock olyan átalakítót, válltámaszt használt a fegyverekhez, amelynek segítségével nagyobb pusztítást vihetett végbe.
Ennek szigorítására a Nemzeti Lőfegyverszövetség, az NRA is hajlik, ahogyan republikánus politikusok is. Paddock állványokat is felvitt a szobájába, hogy pontosabban lőjön; ezt senkinek sem lehet megtiltani. Egy fegyverkiállításon nyomjelző lövedékeket is be akart szerezni, hogy lássa majd a sötétben, hová tüzel, de nem jutott hozzájuk. Terve precíznek volt mondható. Lehet persze mesterlövészekkel biztosítani egy helyszínt, de ha ezt minden countryzene-koncert vagy sportesemény alkalmával megtennék Amerikában, úgy az ország rendőrállammá válna.
– Tökéletes biztonság nincs, ahogy nincsen még a közforgalmi pilóták szűrésénél sem. (Lásd az utasokkal együtt a gépét földnek vezető német pilóta esetét.) A válltámasz- és pisztolymarkolat-egységek semmi mást nem tesznek, mint a fegyvert a fenti két alkatrészhez képest engedik előre-hátra siklani a hátrarúgás hatására, miközben rászorítják a lövő mutatóujját az elsütőbillentyűre. Ezáltal némileg hasonlít a tűzgyorsaság a sorozatlövőéhez – magyarázza Vass Gábor, a Kaliber szaklap főszerkesztője.
Mint azonban hozzáteszi, a sorozatlövés csak akkor uralható, ha stabilan behúzzuk a vállba a fegyvert. Ehhez képest a Las Vegasban rögzített videofelvételeken az látható, hogy Paddock fegyvere mindenfelé kitér. Így márpedig a pontos célzás csaknem lehetetlen. – Sajnos Las Vegasban az elkövető megtalálta azt a célpontot, amelyre ez a kiegészítő használható: húszezres tömegbe lőtt. Tehát akkora célpontot választott, amelyet nem lehetett elhibázni. Be lehet ugyan tiltani ezt a szerkezetet, bár tulajdonképpen egy nagyobb befőttesgumival előidézhető ugyanez a hatás – mondja Vass.
Az ember a bűnös
Amerika most önvizsgálatot tart, mielőtt a nevadai mészárlást elsodornák az újabb hírek. Az a kérdés, vajon egyetlen ember szörnyű tettéért hátrányt szenvedhetnek-e a fegyvert felelősen tartó tömegek is. A Pew Kutatóközpont idei felmérése szerint az amerikaiak 30 százalékának – vagyis mintegy 100 millió főnek – van lőfegyvere, további 11 százalékuk pedig olyan emberrel él egy háztartásban, aki rendelkezik ilyennel. Minden második megkérdezett olyan házban nőtt fel, ahol tartottak fegyvert.
Kétharmaduk önvédelemből, egyharmaduk pedig vadászatra, sportlövészetre tarja azt kéznél. Háromnegyedük úgy véli a felmérés eredménye szerint, hogy a szabadságjogai közé tartozik a fegyvertartás. Ezt egyébként az amerikai alkotmány második kiegészítése garantálja az Egyesült Államok 325 millió lakója számára; a fegyvertartást szabályozó kéttucatnyi jogszabály legfeljebb árnyalhatja ezt. Az amerikaiak többsége csak a szellemi fogyatékosok, a büntetett előéletűek, a bíróság által eltiltottak jogának korlátozását, a szövetségi ellenőrzési adatbázist, az akciófilmbe illő támadófegyverek kiszűrését pártolja.
Csaknem minden második polgár személyesen ismer valakit, akire már rálőttek, akár szándékosan, akár véletlenségből. Mint a közelmúlt minden korábbi lőfegyveres vérengzése esetében is történt: Virginiai Műszaki Főiskola (2007), 32 ártatlan áldozat, Sandy Hook általános iskolai lövöldözés (2012), 27 halott, köztük 20 kisgyerek, orlandói mészárlás (2016), 49 halott. Rendre felmerül az érdemi szigorítás kérdése… majd semmi sem történik.
– Én nagyvárosban élek, és olyan családból való vagyok, ahol nincs hagyománya a fegyverviselésnek, de sokan mások nem ilyenek. Jogukban áll, hogy fegyverük legyen, és úgy tartják, nem a fegyverek ölnek, hanem az emberek – mondja Minneapolisból Barry Casselman veterán amerikai politikai kommentátor, aki 1972 óta kíséri figyelemmel országa politikai fejleményeit. Az azóta eltelt idő alatt egyébként Amerikában több civil halt meg lőfegyver által gyilkosság vagy baleset következtében, esetleg pedig önkezével vetve véget életének, mint ahányan az ország összes eddigi háborújában veszítették életüket. Ma naponta 92 amerikai emberéletet olt ki a golyó, halálhírük el sem férne a másnapi újságok hasábjain.
A fegyverviselés vaskosan politikai kérdés is. Az ötmillió tagot számláló NRA igen fontos lobbiszervezet. Tagjaik között kétszer annyian vannak a republikánusokkal, mint a demokratákkal szimpatizálók. Dollármilliókat adott az NRA Donald Trump elnökválasztási kampányára is. Trump ma, Las Vegas után úgy véli, majd visszatérnek a fegyvertörvények szigorítására, ha eljön az ideje. – A kongresszusi demokraták leginkább csak zajt csapnak. Pontosan tudják, hogy nincsenek elegen a változtatáshoz. A második alkotmánykiegészítés eltörléséhez pedig végképp nincsenek – így Barry Casselman. Pedig egyesek ezt is felvetették.
Politikai törésvonalak
Az amerikaiak nagyjából fele-fele arányban foglalnak állást a kérdésben, hogy kell-e szigorítani. Sőt: a The New York Times kutatása szerint alighanem a fegyverbirtoklás az amerikai társadalmat leginkább megosztó kérdés, amely ráadásul tökéletesen egybevág a politikai törésvonalakkal. Az USA 50 szövetségi állama közül egyet kivéve (Vermont) a fegyvertartók mindenütt Donald Trumpra adták szavazatukat a tavalyi elnökválasztáson. A fegyvert nem tartók pedig ugyancsak egy állam (Nyugat-Virginia) kivételével Hillary Clintont támogatták.
– Semmi nem fog történni. Cinikusan hangzik, de a tömegmédiában ez két hét alatt lekerül a napirendről. Az opportunista politikusok is újabb kiaknázható válság, tragédia után néznek majd. A második alkotmánykiegészítés a washingtoni legfelsőbb bíróság utóbbi évekbeli ítéletei alapján minden eddiginél stabilabban bebetonozódott mint egyéni alapjog a fegyvertartásra és -viselésre.
Ehhez hozzányúlni politikai öngyilkosság, alkotmányjogilag pedig lehetetlen is. Továbbá nincs olyan erő az Egyesült Államokban, amely végre tudna hajtani egy fegyverbetiltási vagy elkobzási rendelkezést – állítja a Kaliber magazin főszerkesztője, aki szerint az alkotmányra felesküdött amerikai rendőrök jó része meg is tagadna egy erre vonatkozó felszólítást.
– De szerencsére ettől nem kell tartani, mert nem Hillary nyert – teszi hozzá.
Trump mindenesetre az elmúlt hónapokban elvégezte a maga házi feladatát. Neil Gorsuch személyében megbízhatóan konzervatív főbírót jelölt a legfelső taláros testületbe. Gorsuch azóta el is foglalta hivatalát, biztosítva a bíróság egyfős, de konzervatív többségét. Egyben pedig megakadályozva az érdemi fegyverszigorítás lehetőségét.