2018. január 20., szombat, Fábián, Sebestyén napja
Lugas, Lugas Helyzetkép
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/mitteleuropai-anziksz-2586139/

Mitteleurópai anziksz

Hallgatom a kürtszót, felismerem a dallamot, hisz aki egyszer is járt Krakkóban, sosem felejti a Főtéren minden órában felhangzó „hejnal”-t. Állsz a Rynek Głównyn, mondjuk a Mickiewicz-emlékmű mellett, és hallgatod a harsonást, aki a Mária-templom tornyából fúj riadót.

Cseh Tamás óta része ez a generációs kódunknak, bár a vodka már régen nem 32 forint, és fénykép sem készül Forte filmre, rajta te meg én. Nemhogy Forte film nincs, de magát a fényképezőgépet, a Szmenát, a Ljubityelt, de még az ínyencek Prakticáját is felfalta a mobiltelefon. (Vagy fordítva lenne minden, és valójában a fényképezőgéppel telefonálok?)

A krakkói harsonás rendületlenül fújja a toronyban, a Posztócsarnok fölött, hogy aztán a dallam hirtelen elhallgasson. A történet szerint a Krakkót az éj leple alatt bevenni akaró tatár lovasok közül egy íjász nyila ütötte át a kürtös torkát, ezért szakad meg a dallam.

De nem ez most, amit hallok! Ez nem szakad meg, végigfújja a riadó dallamát mindennap délben a torony harsonása. A kürtszó ugyanaz, ám a hely különbözik, ha nem is olyan nagyon, sőt a tettes akár ugyanaz a tatár íjász is lehetett volna.

Itt, Grodnóban vagy Hrodnában, Fehéroroszország legnyugatibb nagyvárosában a krakkóihoz hasonló magasságú, bár jóval fiatalabb téglatoronyból szól a dallam. A vár innen ugyanúgy pár száz méterre van, mint 480 kilométerrel odébb a Wawel.

A folyót nem Visztulának, hanem Nyemannak hívják, bár ugyanúgy az egykori Hanza-liga uralta Balti-tenger felé igyekszik. Számunkra azonban mégis inkább Báthory István erdélyi vajda, Lengyelország királya, Litvánia nagyhercege, így uralkodójának személye köti össze Grodnót és Krakkót.

Krakkóban temették el – sírja a Wawelben zarándokhely –, míg Grodno 1586-os végzetes betegségének színhelye. A véletlen úgy hozta, hogy december 12-én, halála napján Minszkből érkeztünk a belorusz egyetemi városba, hogy a kultúrorvostan – e különös képződmény – tárgy keretében történeti igazságügyi orvostani kutatásra és helyszíni szemlére szánjuk magunkat.

Báthory megmérgezéséről suttogott már a korabeli fáma is: azért kerekedtünk fel, hogy közelről szemléljük meg a több mint négy évszázados történet színhelyét.

Hiába gyűjtöttünk száz oldalnál több szöveget, olvastuk át az elérhető magyar, angol, lengyel tanulmányokat, a válaszok száma nem csökkent, míg a kérdéseké csak gyűlt. Hogy mennyit sikerült megválaszolni Grodnóban, az majd elválik.

Fatima Gadzhieva, a grodnói egyetem anatómiaprofesszora nagyszerű angolságú elbeszélése szerint (humorát Wodehouse is megirigyelhetné) itt, a mai intézetnek helyet adó palotában betegeskedett a király, a boncolást pedig az alagsorban végezték.

Borzongva gondolok egykori saját, gyakorta balvégzetű anatómiavizsgáimra. Ha nekem akkor ilyen oktatóm lett volna, akkor jó pár rémálommal kevesebbel abszolváltam volna az egyetemet. Érvelése reális: a mélyen hívő király épülő temploma mellett akart lenni, egyébként is: városi palotája alkalmasabb volt a követek fogadására, különösen télvíz idején, mint a folyóparton a rideg vár.

Át is megyünk a szomszédos templomba, ahol a plébánossal nemcsak Báthoryról beszélünk, hanem a mai grodnói hívekről is. Vasárnaponként tele a templom, és sok a fiatal. Hogy csinálják? – kérdezem saját otthoni tapasztalataimra gondolva.

Angol nyelvű mise is van az itteni külföldi hallgatóknak, szívesen jönnek. Főként a határon inneni lengyelekre lehet számítani, gondolom – vetem közbe. Nem csak, sőt egyre több belorusz jön, fiatalok leginkább. Rabotaty – mondja, és mosolyogva széttárja a kezét.

Dolgoznak: s ennek nyoma a minszki nagy honvédő háború monumentális (példásan interaktív) múzeumának egyik kiállítása is, amely A katolikus és az ortodox kereszt a horogkereszt ellen nem hétköznapi címet viseli. Miután a ma tízmillió körüli lakosú Belorusszia 1941 és 1945 között legalább másfél millió embert veszített – bár a számokon nagy a vita –, minden alapjuk megvan a nemzetegyesítő emlékezetre.

Szerényi Gábor rajza

Az egykori grodnói jezsuita templom másik oldalán a legrégebbi belorusz patika áll, egy további érv amellett, hogy úgy véljük, valóban inkább itt volt Báthory betegségének és halálának helye. Az erős gyanú csak addig tartja magát, amíg át nem sétálunk a hét-nyolcszáz méterre lévő öregvárhoz.

Az északnak kanyargó Nyeman folyó jobb, azaz innenső, óvárosi partján a két magas domb között szakadékban húzódik az út le a vízhez, évezrede talán. A jobb kézre eső erősség, pontosabban annak vélhetően faelődje már Báthory korában is ötszáz éve állt, dacolva tatár és teuton támadással.

Innen, az ekkor már masszív kővárból járt a király vadászni a környékbeli erdőkbe, amíg egy megfázás le nem döntötte a lábáról, hogy más, súlyosabb kórokkal szövődött betegsége végezzen vele egy hét alatt.

A vár most még sok teret enged a fantáziának, bár serényen dolgoznak a falakon a munkások. A kapubástya már majdnem eredeti formájában áll, az udvaron elbontásra várnak a szovjet időkből itt maradt barakkok.

Kisétálunk a falakra, s fentebb, a folyóparton, az állványok között inkább csak elképzelni tudjuk azt a kolostort, melyet a renoválás után az UNESCO-örökségbe ajánlanak majd. Nem mintha nem bővelkedne Grodno (vagy Grodna vagy Hrodna) ilyen intézményekben.

A legkülönösebb az az apácakolostor, amelyik a moszkvai patriarchátushoz tartozik ugyan, de katolikus és ortodox nővérek egyaránt lakják. Ökumené Kelet-Közép-Európában, mondom, soli Deo gloria, válaszolják ők.

A vár kiállítása nem zárul le Báthory korával, elvégre a napóleoni háborúk is nyomot hagytak a városon. A felújítás után biztosan nagyobb, fényesebb, interaktívabb lesz a történeti bemutató, de nekem ez fog hiányozni.

Az árok túloldalán, az öregvárral szembeni dombon a XVIII. századi lengyel arisztokrácia építészeti stílusában fogant palota áll, az itteni Esterházy álma Franciaországról. Az oszlopokat lezáró timpanon közepén hatalmas szovjet címer mutatja, hogy itt székelt a területi pártbizottság.

A palota meglepően épen vészelte át azt az időt, akárcsak a megelőzőket, amikor a Vörös Hadsereg, előtte a Wehrmacht, még korábban pedig a napóleoni seregek használták katonai kórházként. Talán maga Larrey báró is operált itt Borogyinóba menet vagy jövet.

A tágas klasszicista terek, úgy látszik, vonzzák ezt az alkalmazást. Egy biztos – és ez megnyugtató –, hogy nem itt kell keresni Báthory halálának helyét, miután kétszáz évvel később emelték ezt az impozáns épületegyüttest.

A szállodába menet – amely Viszockij, a költő és énekes (Cseh Tamás elődje, történeti, kulturális alteregója) kedves helye volt, tovább beszélgetünk a látottakról, latolgatjuk az érveket az egyik és a másik épület mint Báthory halálának helyszíne mellett.

Feltűnik az utcán az elszórt csikkek s a graffitik, az önkifejezés falra fújt emlékeinek fájó hiánya, igaz, részeget sem láttunk. Báthory halálának körülményeit és a boncolás helyét illetően pedig végül arra hajlunk, hogy az anatómus professzornőnek adjunk igazat.

Kiemelt

Egyhavi keresettel több maradt az embereknél

A további emelkedéshez jó alapot teremt a minimálbér nyolcszázalékos és a garantált bérminimum további 12 százalékos emelése – mondta Varga Mihály.

Poszt-trauma

Vona és a 2300

A dolgok, amiknek az égvilágon semmi közük egymáshoz.

A Budapest Pride csapata bedobta a Conchita-bombát

„Az egész országot szivárványba borítjuk”.

Oknyomozó riporternek csapott fel a DK elnöke

Bizonyára ő is a Gőbölyös Soma-díjra hajt.

Megkapták a leckét a fideszes parasztok

Az SZDSZ émelyítő bűzét böfögte fel Vajda Mihály.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!