A statisztikusok úgy becsülik, hogy időszámításunk kezdetén nagyjából 300 millió ember élhetett a Földön, 1650 körül már félmilliárd. Először 1804-ben lélegezhetett egyszerre egymilliárd Homo sapiens. A második milliárdot 1927-ben, a harmadikat 1960-ban, a negyediket 1974-ben köszöntötték volna. Az ENSZ 1987-ben azért nyilvánította július 11-ét népesedési világnappá, hogy felhívja az államok figyelmét a Föld túlnépesedésének veszélyére. A felhívás megvolt, hatása elhanyagolható. A hatmilliárdodik ember 1999 októbe-rében, Szarajevóban jött a világra. 2011 októberének végén Fülöp-szigeteki, orosz és indiai újszülöttet is kikiáltottak a világ hétmilliárdodik lakójának – ráadásul Oroszországban két terület, a távol-keleti Kamcsatka, illetve az ország legnyugatibb pontja, Kalinyingrád is bejelentette, náluk született meg a hétmilliárdodik ember. Hamarosan nyolcmilliárdan leszünk.
A horvát Matej Gašpar 1987. július 11-én született. Azon a napon éppen Zágrábban járt az ENSZ akkori főtitkára, Javier Pérez de Cuéllar. Ha már ott volt, és ha már az ENSZ statisztikusai szerint azon a napon jött a világra az ötmilliárdodik ember, a bürokraták úgy gondolták, az horvát újszülött legyen. Így lett médiasztár Matejből – átmenetileg, mert bár akkor körülzsongta a világhír, tudósítások ezrei számoltak be érkezéséről, ám a szülei szerint az ENSZ idővel megfeledkezett róluk. Matej idén harmincéves. Könnyen megérheti azt a pillanatot, amikor tízmilliárd ember él majd a Földön. Ez valamikor az 2050 utáni egy-két évben várható.
Kétezer-tizenhétben Ázsiában élt a népesség hatvan százaléka, azaz 4,5 milliárd ember. A Kínában és Indiában, azaz a két legnépesebb országban élő 2,7 milliárd ember a világ lakosságának 37 százalékát adja. (E két országban külön-külön is többen élnek, mint a három legkisebb létszámú kontinensen együttvéve.) India lakossága várhatóan 2023-ban utoléri Kínáét, ekkor mindkét országban 1,43 milliárdan laknak. A 2030-as évek elejétől Kína lakossága már kismértékben csökken, míg India várhatóan a 2060-as évek elejére éri el maximumát, az 1,68 milliárd főt.
Csakhogy Kína csökkenésében ne legyünk olyan biztosak! Tavaly decemberben arról számolt be az MTI, hogy a múlt század vége óta nem regisztráltak ott annyi születést, mint 2016-ban. Az ázsiai ország népesedését évtizedeken át meghatározó egykepolitika lezárását követő első évben 17,5 millió gyerek jött a világra, 5,7 százalékkal több, mint a megelőző évben.
A kormány döntése nyomán 2016. január elseje után – bizonyos kivételektől eltekintve – ugyanis két gyermeket vállalhatnak a párok a korábbi egy helyett. Az 1979-ben, a túlnépesedés megfékezésére bevezetett egykepolitikával becslések szerint 400 millió kínai születését akadályozták meg, a társadalom rohamos öregedését kiváltva. A korábbi intézkedés egy másik tragikus következményeként felborult a nemek aránya: a fiúgyermekek előnyben részesítése miatt ugyanis az utóbbi évtizedekben negyvenmillióval több fiú született, mint lány. Azaz negyvenmillió férfinak nincs párja.
Kínában átlagosan 140 ember él egy négyzetkilométeren, ami nem olyan sok, ha azt vesszük, hogy ugyanez az adat Németország esetén 227 fő, és Európa egyik vezető államával kapcsolatban ritkán emlegetünk túlnépesedést. Ugyanakkor azt se feledjük, hogy Kína hatalmas területei lakhatatlanok – a magashegységekben és a sivatagi részeken alig él valaki. Indiában már most 340 ember él átlagosan egy négyzetkilométeren, ami nagyon sok, de mit mondjunk akkor Bangladesről, ahol ugyanez az érték az 1300-hoz közelít, vagy Szingapúrról, ahol 6600 ember jut ekkora területre?
A XXI. század végén Ázsia továbbra is a legnépesebb földrész marad 4,8 milliárd fővel, de közben Afrika súlya jelentősen megnő: 2050-re lakosainak száma megduplázódik, a század végére pedig megközelíti a 4,5 milliárdot. Európa az egyetlen földrész, amely esetében a mostaninál alacsonyabb létszámot, mintegy 653 millió főt prognosztizálnak a század végére.
Ha csak az uniós államokat nézzük, akkor az Eurostat adatai szerint az unió népessége 2045-ben éri el az 529,1 milliós maximumát, ezt követően a trend lassú csökkenésbe, majd stagnálásba megy át, végül 2080-ig 518,8 millió főre mérséklődik. A csökkenő népességszámú országokra egységesen jellemző természetes népességfogyást négy államban – Litvániában, Lettországban, Bulgáriában és Romániában – fokozza a nemzetközi vándorlási veszteség. A KSH szerint a legnagyobb, 43 százalékos visszaesés Litvániában várható. Az Eurostat 8,7 millióra becsüli hazánk lakosságát 2080-ra.
Európa népességcsökkenésének egyik oka, hogy a nők egyre később vállalnak gyereket. L. Rédei Mária demográfus szerint – a kutató erről korábban a Lugasnak nyilatkozott – az első gyerek születésének ideje Magyarországon nagyon gyorsan változott meg. 1990-ben még a 21 év volt az általános. Ez volt az önállósodás, a függetlenedés ideje, ekkor tudtak a fiatalok saját életet kezdeni, ha külön költözni nem is minden esetben volt lehetőségük azonnal. Most harminc év fölött tartunk az első gyerek megszülésének idejével, ez pedig már nagyon szűkíti a lehetőségeket. Ugyanakkor Dániában 36 év az első gyerek vállalásának átlagos ideje, és ez szinte teljes bizonyossággal kizárja, hogy egy családban kettőnél több gyermek szülessen.
A csökkenést az utóbbi évtizedekben sokat emlegetett jelenség fokozhatja: a férfiak nemzőképességének romlása. Az Európában (és Észak-Amerikában, illetve Ausztráliában) élő férfiak spermájának minősége az elmúlt negyven évben drasztikusan romlott – a hímivarsejtek átlagos mennyisége 52,4 százalékkal csökkent. A Human Reproduction Update lapban július végén közölt tanulmány szerint a férfiak átlagos spermiumkoncentrációja 1973-ban milliliterenként 99 millió volt, ez az érték 2011-ben átlagosan 47 millióra apadt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kritériumai szerint a 40 millió/milliliter spermiumkoncentrációjú férfiakra úgy kell tekinteni, mint akiknél csökkent a fogamzás esélye. Akiknél ez az érték kevesebb mint 15 millió/milliliter, azok valószínűleg nem képesek az utódnemzésre.
Egykoron nem volt gond a nemzőképességgel. A mult-kor.hu portál írt arról, a XVIII. században élt oroszországi földművesről, Fjodor Vasziljevről, akinek első felesége
– ha hihetünk a forrásoknak – a világon a legtöbb gyermeket, szám szerint 69-et szült! Az asszonynak ehhez „mindössze” 27 alkalomra volt szüksége, mivel 1725 és 1765 között 16-szor szült kettes, hétszer hármas, négyszer pedig négyes ikreket. A házaspárnak valószínűleg nem voltak anyagi problémái, mivel a gyerekek közül – a korban szokatlan módon – mindössze ketten haltak meg csecsemőkorban. Az orosz férfinak egyébként összesen 87 gyermeke született. Az egykéken túl második felesége hat kettes, valamint két hármas ikerrel ajándékozta meg.
Van, ahol most sem gond az utódlás. Nigéria napjaink hetedik legnépesebb országa, de 2047-re az Egyesült Államokat is megelőzve a Föld harmadik legnépesebb államává lép elő. Egy megdöbbentő adat a jelenleg 192 milliós afrikai ország népességgyarapodására: Nigéria lakossága az elmúlt 12 évben 52,22 millióval nőtt! Ez a közel 200 millió ember azonban majdnem egymillió négyzetkilométeres területet mondhat magáénak, azaz most még egyáltalán nem tartozik a bolygó túlnépesedett régiói közé. „Mindent megteszünk azért, hogy általánossá tegyük a tudatos családtervezést, hogy javítsuk az emberek életminőségét” – nyilatkozta Isaac Adewole nigériai egészségügyi miniszter, de mint az adatok bizonyítják, ezen a téren még bőven van tennivaló.
A fejlődő országok lakossága fiatal, de általánosságban öregedik az emberiség. 1950-ben mindössze 14 millió nyolcvan évnél idősebb élt, 2050-re napjaink 137 millió fős tömege megháromszorozódik, a század végére pedig meghétszereződik, meghaladva ezzel a 909 milliót. A világ legöregebb, 48 éves átlagéletkorú társadalma Japán – a szigetország lakóinak száma 2008 óta folyamatosan csökken, aminek nemcsak az az oka, hogy többen halnak meg, mint születnek, hanem az is, hogy a bevándorlás elenyésző. (Az országban az átlagos várható élettartam közelít a 85 évhez, minden negyedik polgár betöltötte a 65. évét.) Idén tavasszal azt közölte a japán kormányhoz közeli kutatóintézet, hogy várhatóan 88 millióan lakják az országot 2065-ben. (Ez harminc százalékkal kisebb a jelenleginél, amikor 126 millióan élnek ott.)
Ahogy a világ megannyi pontján, a felkelő nap országában is a karrier fontosabb, mint a családalapítás. Sokan némi túlzással a munkahelyükön töltik az életüket – gyakorta hallani olyan férfiakról, akik halálra dolgozták magukat. És még gyakrabban beszélnek a hikikomorinak nevezett jelenségről. Az elmúlt években terjedő önpusztító életmód lényege, hogy leginkább a fiatal, frissen diplomázott, de egyre több középkorú is, önként kivonja magát a társadalomból, és éveken, olykor évtizedeken át nem mozdul ki a szobájából. A japán egészségügyi minisztérium hivatalosan is definiálta a fogalmat: hikikomori minden olyan személy, aki elzárkózik otthonába, és több mint fél évig fenntartja ezt az állapotot. Ezek az emberek tévéznek, interneteznek, videó-játékokkal szórakoznak, zenét hallgatnak, rajzolnak, esznek és isznak, illetve sokat alszanak, általában egyéni időbeosztás szerint.
Az ő esetükben kizárható az ellenkező nemmel való találkozás esélye, a családalapítás. A csaknem egymillió egészséges, tanult ember elvesztése bármelyik társadalmat megingathatja, nem csoda, ha a szigetország egyre többet foglalkozik a betegség gyógyításával, megelőzésével. A feladat nem egyszerű, hiszen az érintettek általában a családtagjaikkal sem beszélnek.
A népességrobbanás egyik magyarázata az egészségügyi ellátás ugrásszerű javulása. A vizsgált időszak kezdetétől napjainkig világviszonylatban ezer újszülött közül az egyéves koruk előtt elhunytak száma 142-ről 31-re csökkent. Az előrejelzés szerint tovább mérséklődik a csecsemőhalandóság, és a jelenlegi érték közel egynegyedére (ezer élve szülöttből nyolc csecsemő hal meg) apad a század végéig. Ezzel magyarázható, hogy noha a nők átlagos gyermekszáma a felére csökkent (ötről két és félre), mégis egyre többen vagyunk. Az 1960-as évek második felétől Afrika kivételével mindenütt megindult a csökkenés, a fekete kontinens azonban csak közel húszéves késéssel követte a többi földrészt.
Napjainkban továbbra is Afrikában a legmagasabb a termékenység: 4,4 gyermek jut átlagosan egy nőre az európai 1,6-del szemben. Búr Gábor történész, Afrika-kutató szerint az urbanizáció mindig kevesebb gyereket jelent. A szakember szerint Afrika lesz az utolsó a kontinensek sorában, ahol a városi népesség meghaladja a vidéki népesség arányát. Ez a jelenség a Földön elsőként Nagy-Britanniában történt meg 1830-ban, nálunk 1970 volt a forduló. Afrikában mostanság következik be. Ha a világban a népesség nagyobbik hányada városokban él, a túlnépesedés problémája jelentősen csökken majd.
Roger-Mark De Souza, a washingtoni Wilson Center igazgatója szerint – szavait a usatoday.com idézte – a gyors népességnövekedés a legszegényebb országokban a természeti erőforrások gyors felhasználásával jár, ami megnehezíti az országok számára az önellátást és az éghajlatváltozás hatásainak kivédését, például az egyre gyakoribbá váló áradásokat. De Souza szerint a növekedés üteme nem fenntartható, ha a fejlődő országok fogyasztási szintje eléri az iparosodott világét. És miért ne érné el, hiszen a fejlődő országokban lakók százmilliói jelennek meg tehetős vásárlóként.
A növekvő létszámú emberiség egy, ma még beláthatatlan következményekkel járó problémát görget maga előtt, amit egyes világhatalmak vezetői nem hajlandók tudomásul venni: a klímaváltozást. A globális melegedés miatt elolvadnak a gleccserek, és emiatt jelentősen megemelkednek a tengerek. Nemcsak az apró korallszigetek lakói kerülnek veszélybe, olyan hatalmas világvárosokat is ellephet a víz, mint New York és Rio de Janeiro. Vagy hatalmas gátrendszerekkel zárjuk el az óceánokat – de erre Hollandián kívül kevés államnak van pénze –, vagy magasabban fekvő helyekre költöznek az emberek.
Charles Geislernek, a Cornell Egyetem szociológusának tanulmányából az olvasható ki, hogy 2060-ra 1,4 milliárd ember kerekedhet fel a tengerszint emelkedése miatt, 2100-ra ez a szám akár kétmilliárdra is nőhet. Geisler úgy véli – közölte az ng.hu –, rengeteg olyan terület lesz, amely a háborúk, az erőforrások hiánya, a városok terjeszkedése, a termelékenység csökkenése és egyéb tényezők miatt képtelen lesz befogadni ezeket a menekülteket. A területek zsugorodása sok helyen konfliktusokhoz fog vezetni. Ennek a megoldása az igazi kihívás.
Éhezés és súlyfölösleg
Optimista becslés szerint a Föld húsz-harmincmilliárd embert gond nélkül ellátna élelmiszerrel, ha mindenütt magas lenne a gazdasági fejlettség. Egy másik számolás azonban azt állítja, hogy a most élő 7,6 milliárd ember is lerabolja a természetet. A Global Footprint Network nevű szervezet (ENSZ-adatok alapján) évről évre összeveti az ökológiai lábnyomot, amely a Föld természetes erőforrásainak kihasználását méri, illetve a bolygó biokapacitását, vagyis azt a képességét, hogy újrateremtse az erőforrásokat, és feldolgozza a hulladékokat. A szervezet így állapítja meg minden évben azt a napot, amikor az ökológiai lábnyomunk meghaladja a biokapacitást. Ez a nap 1975-ben november végére esett, 2005-ben már szeptember elején emlékeztünk meg a nevezetes dátumról, 2017-ben pedig augusztus 2-án. Ettől a naptól kezdve a bolygó tartalékait éljük fel, amiből mi, magyarok is kivesszük a részünket. Ha mindenki úgy létezne, ahogy mi, akkor 1,7 Földre lenne szükségünk. De csak ez az egy van, és ez is egyre kisebb, hiszen évente 16 millió hektár erdő és 26 milliárd tonna termőtalaj tűnik el a bolygón, a sivatagi területek pedig hatmillió hektárral növekednek – olvasható a greenpeace.blog.hu-n. Az ENSZ szerint csaknem 800 millió ember, köztük 300 millió gyerek fekszik le mindennap éhesen. Ugyanakkor (a Washingtoni Egyetem egészségügyi központjának kutatói szerint) 2015-ben 2,2 milliárd ember, vagyis a Föld lakosságának harminc százaléka küzdött súlyfelesleggel. Ebből majdnem 108 millió gyerek és több mint 600 millió felnőtt tartozott az elhízott kategóriába.