2017. június 23., péntek, Zoltán napja
Lugas, Lugas Riport
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/markaelmeny-1485028/

Márkaélmény

Bár a Vértes, a Gerecse vagy épp a Pilis lábainál már a római korban is készítettek bort, az itteni borászoknak mindent a nulláról kell kitalálniuk, ha ismertté akarják tenni borvidéküket. Utánajártunk, mit tud a neszmélyi.

Bukovics Martin, a Mandiner rovatvezetője

Tegye a kezét a szívére, és válaszoljon őszintén: vásárolt már bort csak azért, mert az a neszmélyi borvidéken készült? Tokaj, Somló, Villány, Szekszárd, Eger és a Balaton itthon már befutott márkanevek, amelyekkel egy átlagos borfogyasztó is tud valamit kezdeni. Neszmély viszont csak most teszi meg a kezdő lépéseket. Ismert szeretne lenni, visszakerülni a borvilág körforgásába. A romos, de így is patinás tatai Esterházy Pezsgőgyárban első alkalommal megrendezett Tavaszi Kvaterka nevű rendezvényen jártunk. Az 1400 hektáros borvidék termelői mostantól évről évre itt tervezik bemutatni új boraikat. A kóstolón kedvenc boraink készítőivel beszélgettünk.

„Őszintén? Sehol nem tartunk most” – mondja a 2015-ben az év felfedezettjének választott Kősziklás Borászat társtulajdonosa. Emmer Szabolcs úgy látja, inkább régmúltja van Neszmélynek, mint múltja. Az 1800-as évek végéig szárnyalt a borvidék, országszerte népszerű volt. Az itt termelt, magas savtartalmuk miatt jól szállítható boroknak aztán betett a filoxéravész és a két világháború. 1959-ben el is vették tőle a borvidéki rangot termelési és minőségi gondok miatt, ezt csak 1977-ben kapta vissza, ám igazán látványosan magához térni csak most kezdett.

Emmer nyolc éve vágott bele önálló vállalkozásába társával, akivel a borvidék legismertebb és legnagyobb borászatánál, a Neszmély fölötti szőlődombon található Hilltopnál dolgoztak együtt. Akkoriban szinte alig volt pincészet a borvidéken, a fogyasztók szinte vágytak arra, hogy Szöllősi Mihályon és a Hilltopon kívül mástól is kóstolhassanak. A kezdeti pár ezer palackos termelést mára százezres méretűvé sikerült növelni, a borok főleg a környéken fogynak, a borsajtó pedig rendszeresen áradozik a pincészetről. „A háztömb Messije vagyunk” – fogalmaz szerényen, focis példával a borász.

„Saját magunknak kell kitaposnunk az ösvényt” – mondja, arra utalva, hogy a borászok többsége első generációs, nem áll mögöttük se nagy merítés, se folyamatos építkezés. Emmer Szabolcs szerint a borvidéken uralkodó reduktív, gyümölcsös stílus nem annyira adja vissza a neszmélyi potenciált, arra inkább az érlelt, fahordós tételek szolgálnának. Ilyen azonban kevés készül. Szerinte a fajták sokszínűségére építeni sem az igazi hosszú távon. „Ha egy reduktív, könnyed borba bele szeretnénk állni, a királyleányka a legjobb választás. Az a fajta a Kárpát-medence sauvignon blanc-ja. Kell az Irsai Olivér is, mert isszák az emberek. Ha pedig fahordós, én rajnairizling-, furmint- és hárslevelűpárti vagyok.” A borász felrója kollégáinak, hogy bár van nyolcszázaléknyi kék szőlő a borvidéken, abból vörösbort alig készítenek, rozévá lesz szinte mind. „Csak nézzük meg Ausztriát! Burgenlandban még a kevésbé jó adottságú területekről is szép kékfrankosok készülnek! Nekünk is ezt kellene.”

Emmer szerint az útkeresés idején muszáj kockáztatni. „Nincsenek illúzióim. Pár éve azt mondtam, azért dolgozunk, hogy ötven év múlva a világ legjobb borvidéke legyünk.” Gyorsan visszatért a valóságba: ma még azt se hiszik el neki helyi kollégái, hogy jól teszi, ha furmintot vagy hárslevelűt telepít, ő ennek ellenére örömmel segíti őket szaktudásával és tanácsaival, amelyek meg is látszódnak egy-két pince borain.

Emmer kitér a magyar borvidékek elaprózódottságára is, szerinte ha Franciaországban lennének, Mór, Neszmély, Pannonhalma és Etyek egy egységet alkotna, hiszen a földrajzi közelségen túl hasonló a talaj, a fajtaszerkezet és a klíma is. Kérdésünkre, miszerint mi Neszmély origója, a bor, amely hűen tükrözi a termőhelyet, Emmer ismét önkritikus választ ad: „Őszintén megmondom, nem tudom. Bár itt előtte nem is volt, a hatvanasoktól a nyolcvanas évekig az olaszrizling volt a zászlósbor. Ma a fiatalok az Irsait keresik. De erre meg rozéra nem lehet borvidéket alapítani. Érdekes és jó játék, de talmi dicsőség.” A Kősziklás zseniális 2016-os syrah rozéját kóstolva ez a dicsőség bizony létezik.

A borvidék jövőjéről a Hilltop főborászának is megvan a véleménye – munkavállalóként számos kisebb helyi pincészet frontembere megfordult már nála –, nagyjából az, hogy tartsák a jó irányt. Neszmély fehérbor szempontjából Tokaj után a legjobb, elismertsége azonban jóval alacsonyabb, véli id. Kamocsay Ákos. Úgy látja, a borvidéken kifejezetten lassan jöttek létre a professzionális borászatok, igazából még most is a formálódás időszaka zajlik. „Nehéz úgy borvidéki imázst teremteni, ha csak két-három borászat jelenik meg innen a piacon” – mondja Kamocsay, hozzátéve, az alapvetően az angol piac kiszolgálására alakult borászatuk is csak pár éve kezdett el jobban koncentrálni a hazai fogyasztókra. „A tradicionális borkészítéssel ellentétben egy korszerű, más stílusú borászatot csináltunk.

A szőlőben megtermett zamatokat, illatokat, gyümölcsösséget a lehető legnagyobb mértékben átemeljük a palackba. Ez a reduktív technológia bár ismert volt a hazai borászatban mint stílus, nem igazán volt korábban elismert. Ezt honosítottuk meg itt a borvidéken” – meséli a Lugasnak a hetvenedik születésnapját idén betöltött borász. „Az egyik első ilyen évjáratból beneveztük borversenyre egy olaszrizlingünket. Ki akarták zárni, mondván, ez nem olaszrizling. Olyan illatok-zamatok jelentek meg a borban, amilyet azelőtt a borértők sem ismertek.” Királyleányka, szürkebarát, olaszrizling, Irsai Olivér, cserszegi fűszeres – Kamocsay Ákos ezekre a szőlőfajtákra koncentrálna. A világfajtákat különlegességként persze megtartaná, Neszmélyt pedig ezek és a magyar fajták alkotta sokszínűségre építené.

Nagyapja sapkájában, nagyanyja lábosával jött el bemutatni kizárólag reduktív iskolázású borait Fülöp István, aki fiatal nyergesújfalui pincészetével az egyik legfrissebb reménység a borvidéken. Fülöp Pince néven három éve kezdte el forgalmazni borait, ám a történet ennél régebbre, 1964-ig nyúlik vissza: nagyapja akkor épített présházat a Duna-parti településen. Az, hogy főállású borász legyen, az El Caminón jutott Fülöp István eszébe, miután három napon át szőlővesszők között gyalogolt: „Rájöttem, hogy ami itt van a lábam előtt, az otthon is megvan a lábam előtt.”

Ma már 25 ezer palack bort készít, címkéin tudatosan fiatalos szimbólumokat használva: „Ott kell lenni, ahol a fogyasztó van, és márkaélményt kell nyújtani. Senkinek sincs már szüksége klasszikus, nyaknyújtogatós borkóstolóra, meg kell fogni a poharat rendesen, még nekünk is.” A fiatal borásznak határozott véleménye van a neszmélyi borvidékről is: „Elsiklott felettünk az idő. Itt nem túlérlelt borok, hanem mindennapi fogyasztásra szánt, egyszerűbb borok készültek mindig is” – meséli, hozzátéve, nem véletlen, hogy a Hilltop is erre épít. A nagy borászati céget Fülöp alapítása óta meghatározónak látja a borvidék életében. Főleg az Irsai Olivérüket, amelynek sikere az egész borvidéket megihlette. Fülöp is készít ilyet, boráról így beszélt: „Kísérő. Nem az lesz tőle a témánk beszélgetéskor, hogy mekkora teste van a bornak, hanem végre egymásról tudunk beszélni.”

Forrás: MTI

Emmer Szabolcs szerint az útkeresés idején muszáj kockáztatni

Mindenkinek a saját világát kell megtalálnia borvidéken belül, mondja Szivek Péter, a kesztölci Szivek Pincétől. „Egy út elején vagyunk. Gondolkodunk, hogy egy fajtát ragadjunk-e ki, vagy inkább borstílust képviseljünk. Kísérletezünk” – meséli. Ismertségre ő maga is egy kísérletével tett szert: a 2015-ös évjáratban háromféleképpen készítette el ugyanarról a területről származó zöldveltelinijét. A trilógia tagjait más és más időpontokban szüretelték, ám eltérő karakterüket nemcsak ennek, hanem a különböző elkészítési módoknak is köszönhetik. „A véletlen hozta, hogy éppen ezzel a fajtával foglalkozzak kiemelten. Édesapám öthektós hordójában először zöldveltelinit készítettem el.

Azt már magam sem gondoltam, hogy a helyi borversenyen aranyérmet kapok rá. Hiszek abban, hogy a Pilis lábánál, Kesztölcön a zöldveltelini jóval többet tud, mint amit ma Magyarországon gondolunk róla” – magyarázza a borász, és véleményét vastagon alátámasztja, hogy az osztrákok mind otthon, mind exportban sikert sikerre halmoznak a fajtával. Szivek Péter fontosnak tartja, hogy a szép érettséget hozni képes chardonnay, a rajnai rizling, a hárslevelű és a furmint is szerepet kapjon. Kesztölcön persze lehet is különcködni, hiszen a borvidék szívétől elég messze található, a Pilis lábainál. „Nem fektetnék már akkora hangsúlyt a könnyű, reduktív tételekre. Inkább egyedi, sajátos stílust gondolnék ki. Hogy most ez milyen fajtából, hogyan készüljön el, a jövő kérdése. Ezt nekünk közösen kell a borvidéken eldöntenünk.”

Kóstoló

A Kősziklás Borászat 2016-os királyleánykája túlmutat mind a műfajon, mind az árán, kristálytiszta, hihetetlenül intenzív ízű bor, pannon klasszis szint. A magas elvárást megugorják a népszerű kategóriában is: friss syrah rozéjuk úgy vastag és komoly, hogy mellette mindent tud, amit egy rozétól jól ihatóságban várni lehet. A fahordós érlelésű borok közül kiemelkedő a baji szőlőhegyen lévő Turay Családi Pincészet 2015-ös olaszrizlingje. Ha pedig még mindig szkeptikus lenne a neszmélyi potenciállal, tegyen próbát a Hilltop Kamocsay Prémium néven futó borcsaládjának Páskum-dűlőről szüretelt 2013-as Superior chardonnay-jával! Utána nincs már mit magyarázni.

 

Hirdetés

Kiemelt

Kalandozások a pisai ferde torony körül

Minden világjáró bakancslistáján szerepel a Torre Pendente, azaz a ferde torony, amely egész évben látogatók ezreit vonzza Pisába.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!