Kétezer-tizenhat szeptember 24-én példátlan támadás érte a magyar rendőrséget: házi készítésű, repeszképző anyagokkal kombinált robbanószerkezet robbant a fővárosi Teréz körúton. A detonációban két rendőr súlyosan megsérült. Papp Károly országos rendőrfőkapitány szerint a támadás célpontjai kétséget kizáróan a rendőrök voltak, ki akarták végezni őket. A feltételezett elkövetőt egy körülbelül 170 centiméter magas, 20-25 év közötti, világos horgászkalapot, sötét vászondzsekit, kék farmert, fehér sportcipőt viselő férfiként azonosították. A gyanúsított felkutatására tízmillió forintos nyomravezetői díjat tűzött ki a rendőrség.
Emellett százfős nyomozócsoport alakult a Nemzeti Nyomozó Irodában (NNI) a Teréz körúti robbantó felderítésére. A csak ezzel az üggyel foglalkozó speciális egység a nyomozást folytató Központi Nyomozó Főügyészség utasításait hajtja végre. Az NNI nyomozócsoportja és az ügyészség mellett a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ, a Nemzeti Védelmi Szolgálat és a Terrorelhárítási Központ is bekapcsolódott az ügy felderítésébe. A nyomozók példátlan gyorsasággal, szisztematikus felderítés után, egy hónapon belül elfogták a fiatal merénylőt, akit előre kitervelten, több ember és hivatalos személy sérelmére elkövetett emberölés kísérletével, valamint robbanóanyaggal való visszaéléssel gyanúsítottak meg. A környezete szerint visszahúzódó fiatalembert a bíróság harminc napra előzetes letartóztatásba helyezte. Ez idáig meg sem szólalt, így egyelőre nem tudni, hogy mi motiválta a tettét.
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint egy húsz évvel ezelőtti piliscsabai robbantás kísérteties hasonlóságot mutat a Teréz körútival. Ott is kiderült, hogy az elkövető egy „külsős”, „lelkes amatőr”, aki nagyon aprólékosan készült a támadásra. További párhuzam, hogy ott is egy olyan – rendkívül értelmes – fiatal került képbe, aki szintén zárkózott, magának való volt, olyan ember, aki nem találta a helyét, állította a szakértő. 1996. október 5-én bomba robbant Piliscsabán egy Budapest–Esztergom között menetrend szerint közlekedő Volán-buszon. Három utas súlyosan, egy pedig könnyebben sérült meg.
A rendőrség egy 17 éves diákot fogott el, akit a bíróság 12 évre ítélt.
Magyarországon 1989 óta összesen csaknem száz robbantásos merényletet tartanak számon. Az akciók során majdnem félszáz személyi sérülés történt, a merényletek pedig halálos áldozatokat is követeltek. Az első ismertebb, a közvéleményt is megrázó eset 1991. decemberi, amikor a ferihegyi gyorsforgalmi út mellett elhelyezett távirányítású szerkezettel robbantottak fel egy buszt, amely Oroszországból Izraelbe kivándorló zsidókat szállított a Keleti pályaudvarról a repülőtérre. A bomba a tervezettnél korábban robbant, de a merényletben így is megsebesült négy utas és két magyar rendőr. A robbantást a német terrorcsoporthoz, a RAF-hoz köthető Andrea Klump és Horst-Ludwig Meyer követte el. 1999-es elfogásukkor tűzharcba keveredtek a rendőrökkel, utóbbi belehalt sérüléseibe, míg Andrea Klumpot 13 évvel a támadás után, 2004-ben ítélték el hosszú börtönévekre.
Ugyancsak felborzolta a kedélyeket és nagy médiavisszhangot kapott egy 1994. június elsején történt szegedi robbantás: a Szent Rókus-templom ajtajában egy idős nő egy műanyag zacskót talált, azt betette a közeli buszmegálló szemetesébe, de a csomag percekkel később felrobbant, és a nő a repeszektől súlyosan megsérült. Tíz nappal később berobbantották az Országház 19-es kapuját. Itt nem sérült meg senki, a kapun kívül jelentős kár nem keletkezett. Alig telt el egy hónap, és a Mátyás-templom Halászbástya felőli részén robbant pokolgép. A merénylet nem járt áldozatokkal, de az anyagi kár jelentős volt. Az akkori gyanú szerint a Halászbástyánál, a Parlamentnél és Szegeden is ugyanazok követték el a robbantásokat, de az elkövetők soha nem kerültek kézre.
Az értelmetlennek tűnő akciók mellett 1996-tól rendszeressé váltak a vállalkozások, szórakozóhelyek vagy éppen üzletemberek elleni robbantások. Abban az időben szinte mindennapos volt, hogy parkoló vagy úton lévő Mercedeseket repítenek a levegőbe, vagy autószalonokba repülnek kézigránátok. Nem voltak békés évek. A Portik-ügyek egyik legfontosabb koronatanújának, Radnai Lászlónak a tanúvallomásából tudhatjuk, hogy a kézigránátos támadások célja az volt, hogy a rendőrség figyelmét eltereljék az olajos ügyekről. A fővárosi robbantásokkal kapcsolatban Radnai azt hallotta, hogy a több alvilági leszámolással vádolt, Prisztás József vállalkozó megölése miatt jogerősen 15 évre ítélt Energol-vezér, Portik Tamás a támadásokat és az ezzel járó zavarkeltést azért erőltette, hogy ha túl sok ilyen eset történik, akkor leváltják a rendőrfőkapitányt és a rendőri vezetőket, így majd pozícióharc indul a rendőrségen belül, s leszállnak az olajos ügyekről. Portik terve bejött, mivel Pintért 1996 végén le is váltották. Persze voltak olyan merényletek is, amelyeket elszámolási viták, hatalmi harcok indokoltak. Ezek közül a legismertebb a Prisztás József milliárdos vagyonát megöröklő H. István elleni robbantás volt, ugyanis ekkor fordult először elő, hogy az alvilági háborúban a célszemélyen kívül mások is megsérültek. A férfit éppen Prisztás hagyatéki tárgyalását követően, 1997. október 9-én egy kerékpárra szerelt távirányítós bombával akarták megölni. A Prisztás-per tárgyalásán az ügyész szájából elhangzott, hogy a támadás azért történhetett, mert Portik a hagyatékból nem kapta meg, amit szeretett volna.
A rendszerváltás utáni robbantások közül kiemelkedik egy bűncselekmény, a magyar maffiaháború legvéresebb leszámolása, az Aranykéz utcai robbantás. Ez a merénylet példátlan volt a magyar kriminalisztika történetében, minden magyar ember emlékezetében mély nyomot hagyott, és a mai napig foglalkoztatja a közvéleményt. Az 1998. július 2-án történt robbantásban négy ember halt meg, köztük a rendőrséggel együttműködő, az olajügyeket jól ismerő vállalkozó, Boros József Károly, aki később kiszivárogtatott videovallomásában tálalt ki a magyar olajmaffia kétes ügyleteiről, politikai, titkosszolgálati és rendőri összeköttetéseiről. A rendőrség sokáig nem tudta felkutatni az elkövetőket, egy helyben toporgott. A nyomozást először 2002 szeptemberében zárták le, majd 2008 nyarán, a merénylet kivitelezőjének tartott Jozef Roháč prágai elfogása és Magyarországra szállítása előtt vették újra elő, ám a szlovák férfit akkor csupán tanúként hallgatták meg. Fordulat az ügyben 2012. július 14-én következett be, amikor négy társával együtt elfogták Portik Tamást, akit – a Prisztás-, Cinóber- és Seres-gyilkosság mellett – ennek a merényletnek a megbízásával is meggyanúsítottak.
A merénylet után 18 évvel született elsőfokú bírósági ítélet, amely szerint a leszámolást Portik parancsára a szlovák alvilágban is jól ismert Jozef Roháč hajtotta végre, akit több más magyarországi robbantással is összefüggésbe hoztak. A soha nem bizonyított gyanú szerint ugyanis ő volt az egyik elkövetője az 1998-as magyarországi választásokat megelőző „politikai robbantássorozatnak” zavarkeltés céljából. Az 1999-ben nyilvánosságra hozott, Vladimír Mitro volt titkosszolgálati főnök által jegyzett titkos jelentés lerántotta a leplet a szlovák titkosszolgálat, a SIS által korábban elkövetett törvénytelenségekről. A jelentésben többek között az szerepelt, hogy a SIS külön egységet hozott létre a szervezett bűnözőkkel – köztük Jozef Roháčékkal – való kapcsolattartásra, s őket különböző törvénytelen akciók elvégzésével bízták meg. A korábbi szlovák miniszterelnök, Vladimír Mečiar alatt működő titkosszolgálat Omega fedőnevű
– vélhetően az orosz titkosszolgálatok megbízását teljesítő – akciója is szerepelt a jelentésben. Ennek lényege az volt, hogy hátráltatni kell – zavarkeltéssel – Csehország és Magyarország NATO- és európai uniós csatlakozását. Magyarországon ennek érdekében az úgynevezett Mečiar-kommandóval – melynek tagja volt Roháč, a később megölt Imrich Oláh és a szintén likvidált Jozef Hamala is – különböző robbantásos cselekményeket hajtattak végre az 1998-as parlamenti választások előtt, illetve azt követően. Bomba robbant a Fidesz Lendvay utcai székházánál, Szájer József fideszes képviselő és Torgyán József FKGP-elnök házánál is. Az e merényleteknél használt robbanóanyag megegyezett a későbbi Aranykéz utcai detonációnál használt robbanóanyaggal. Egy évvel korábban kisebb erejű bombák robbantak az MSZP és az SZDSZ helyi irodáinál is, de ezeknek a tettesét sem sikerült elfogniuk a hatóságoknak.
Politikai színezetű merényletek a 2000-es évek második felében is történtek. A vád szerint ugyanis a jobboldali radikális mozgalmárként is ismert Budaházy György 2007 elején Hunnia mozgalomnak nevezett csoportot hozott létre és vezetett abból a célból, hogy országgyűlési képviselők elleni támadásokkal – őket megfélemlítve – befolyásolják a parlamenti döntéseket. A mozgalom fő célja az lett volna, hogy az általuk létrehozott „árnyékkormány” idővel átvegye a hatalmat a Gyurcsány Ferenc vezette kormánytól. Mindezek miatt 2007 és 2009 között több esetben robbantásos akciót követtek el MSZP-s és liberális politikusok házánál, illetve különböző szórakozóhelyeknél. Budaházyt nem jogerősen, első fokon 13 évi fegyházbüntetésre ítélte a Fővárosi Törvényszék, amely több társára is súlyos ítéletet mondott ki.
A Teréz körúti esetet megelőző utolsó robbantás 2014 januárjában történt, amikor a fővárosi Lehel utcai bankfióknál robbantottak. A nyomozók korábban azt közölték, hogy a térfigyelő kamerák felvételei szerint az elkövető hátizsákkal érkezett, a bejárattól néhány méterre leparkolt, majd bement a bankfiók előterébe. A fekete motorosdzsekis, bukósisakos, sötét kezeslábast viselő, 180-185 centiméter magas robbantó motorral hajtott el a helyszínről. A lassan három évvel ezelőtti merénylet ügyében a rendőrség továbbra is ismeretlen tettes ellen nyomoz.
Pámer Dávid, a PestiSrácok.hu munkatársa