2017. január 17., kedd, Antal, Antónia napja
Lugas, Lugas Interjú
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/lepten-nyomon-1208488/
Lugas

Lépten-nyomon

Héjja Luca Budapest zegzugairól és egy figyelő tekintetű koponyáról

 

Budapesti sétákhoz tervezett, gazdagon illusztrált könyve megszeretteti a fővárost. Héjja Luca fiatal grafikus fontosnak tartja, hogy lépteinken lassítva észrevegyük a környezetünkben rejtőző részleteket.

– Vidéki lányként érkezett Budapestre, és hogy el ne tévedjen, rögtön készített magának egy térképet?
– Veszprémből származom, ahova nagyon szeretek hazamenni, de a fővárosba visszatérni is jó. Több helyen éltem már a világban, így amikor felköltöztem Pestre, inkább öröm volt bennem, mint félelem. Kíváncsian figyeltem, milyen hatással lesz az életemre, ha belekerülök a nagyvárosi nyüzsgésbe, és persze élt bennem a vágy, hogy saját magam számára is felfedezzem és megismerjem a várost.

– Első benyomásai jelennek meg a Lépten-nyomon útikönyv lapjain? Úgy tűnik, ez az élettel teli nyüzsgés, nem pedig a szürkeség, a sivárság vagy a nagyvárosi elidegenedés érintette meg felfedezőútjain.
– Bennem inkább a kalandvágyat és a játékos szemléletet erősítette fel Budapest. Hétköznapjaimat az első napoktól kezdve átjárta az újjal való találkozás boldogsága, és célommá vált, hogy a felfedezésből fakadó izgalmat, a meglepetés örömét közvetítsem az olvasóknak, hiszen mindenkiben él egy nagy felfedező. A kérdés az, ki mennyit vesz észre a környezetéből. Mivel idegen voltam, és úgy éreztem, nem ismerem annyira a várost, hogy egy saját útvonalat kitaláljak, Török András – kifejezetten magyaroknak szóló – Budapest könyve alapján határoltam be azt a teret, amelyet 19 megállóponttal és játékos feladatokkal tettem megismerhetővé, bejárhatóvá.

Forrás: Havran Zoltán


– Érdekes, hogy a sétánál épp a megállópontokat említi. Valóban így ismerhető meg a város? Már a kirándulás kezdetén arra kéri az olvasót, hogy pihenjen meg, keressen egy padot, és adja át magát a fényeknek, a színeknek, az illatoknak. A Vásárcsarnokban aztán alkudozásra buzdít a kofákkal, a vásári hangulat megteremtéséhez még kedvesen kötekedő példamondatot is ad a bátortalanok szájába. Ezekkel a gesztusokkal lehetne közvetlen és otthonos viszonyt kialakítani a várossal?
– Tapasztalatom szerint a személyes élmények válnak igazán felejthetetlenné. A Lépten-nyomon éppen ezzel a személyes hangvétellel adhat többet a klasszikus útikönyveknél vagy akár az idegenvezetésnél. Az útikalauzok eligazításait követve pontosan tudjuk, mit keresünk, közben pedig a kiszámíthatatlan és váratlan események miatt kezdünk kötődni a helyszínekhez, és fogunk egészen másként tekinteni Budapestre. Illusztrációim játékos képi világa és a feladatok természetes hangvétele segít a város rejtett részleteinek felfedezésében. Amellett, hogy fontosnak tartottam az ismert helyszínek érintését, az igazi célom az volt, hogy a városnak azokat a zegzugait is bemutassam, amelyek mellett csak elmegyünk anélkül, hogy észrevennénk.

– Ezek a zugok általában történeteket is rejtenek. Miközben a MOME tervezőgrafika szakán végzett, és jelenleg is grafikusként dolgozik, miért tartja olyan fontosnak a mesélést?
– Kiskoromban sokat meséltek nekünk a szüleink. Szeretném ezt a mesés, varázslatos világot magamban újra felfedezni és mások számára is megmutatni. Megérintett, amikor a Duna-parti Március 15. téren váratlanul felfedeztem egy kőből faragott koponyát. Belőle lett a révész a könyvben, aki a belvárosi templom oldalából kemény tekintettel figyel, és ha áthaladunk előtte, fizetséget vár. Ott kell tehát hagyjuk nála az „aranypénzt”, amely a könyv zsebében lapul.
A Lépten-nyomon útvonalát nagyon sokszor bejártam, így a személyes élmények összekeveredtek jó sztorikkal és a helytörténettel. És ez a könyv lényege: mindenki másként fogja feldolgozni, megoldani vagy megélni a helyzeteket.

– Hogyan látja, a művészeti egyetemek frissen végzett hallgatói előtt milyen utak, lehetőségek állnak?
– Sokan panaszkodnak, hogy itthon rosszak az esélyek, de szerintem csak próbálkozni kell, és nem karba tett kézzel várni a csodát. Talán szerencsém is volt, ugyanakkor sok helyen tanultam: Sopronban végeztem az alapképzést, Erasmus programmal voltam Törökországban, ott került hozzám közel a kalligráfia, amely – mint azt a könyvem kézzel írt részei mutatják – azóta is meghatározza a szakmai életemet. A mesterképzést a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végeztem, közben tanultam Hollandiában is. Most grafikusként dolgozom Budapesten egy nagyszerű csapatban. Imádom a munkámat! Az elhelyezkedés itthon sem lehetetlen.

 

Kiemelt

A néppárti Antonio Tajani lett az Európai Parlament elnöke

Tajani 351 voksot kapott, riválisa, a szociáldemokrata Gianni Pittella 282-őt. Az abszolút többséghez minimum 317 szavazatra volt szükség.

Poszt-trauma

Már árulják az Obama-korszak utolsó leheletét

Újabb remek ötlettel álltak elő az amerikai liberálisok.

Pilhál György is szerkesztőséget vált

Tovább erősödik a csapat.

Na, hová tart Bayer Zsolt?

Távozik a Magyar Hírlaptól.

Na, hová tart Azurák Csaba?

Intenzív tárgyalások zajlanak az ellenzéki körökben nagyon népszerű Kóczián Péterrel is.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!