Közel 400 ezer ember vesztette életét a szíriai fegyveres konfliktus kezdete óta az ENSZ becslése szerint, és a lakosság több mint fele volt kénytelen elhagyni otthonát. „A számokról ugyanakkor nincsenek pontos információk, ami rémhírek terjesztésére ad lehetőséget. Sokan tényként kezelik a fikciókat is” – írja a Vocativ amerikai híroldal.
Aleppóval kapcsolatban kételkedésre ad okot, hogy számos sokkoló fotóról kiderült: a szíriai várostól távol, teljesen más szituációban készültek. „Nincs semmilyen bizonyíték a civilek legyilkolásáról Aleppóban, ezért a hírek mellé libanoni videóklipek képeit és a pakisztáni bombázás fotóit és videóit használják fel” – írja a Twitter közösségi oldal egyik felhasználója.
Valóban: az egyik ilyen elterjedt képen egy ijedt kislány szalad az utcán fekvő holttestek között. Az „aleppói jelenetet” bárki megtalálhatja a YouTube csatornán, méghozzá Hiba Tawaji libanoni énekesnő 2014-es – megrendezett – videóklipjében. Egy másik képpel, a kormányerők által lebombázott, lángokban álló ház ablakának fotójával kapcsolatban egy egyiptomi nő, Syed Adeel Rivizi jelezte nemrég a közösségi oldalon: a kép két évvel ezelőtti egyiptomi, baleset okozta lakástüzet ábrázol. „Mi értelme az álképek posztolásának? Így a valós képek hitelessége is elvész” – írja egy másik férfi, rávilágítva a problémára.
Az álhírek és álképek divatja nem új. Az államok vezetői hosszú ideje harcolnak a helyi és nemzetközi vélemények ellen a média eszközeivel. Az izraeli–gázai konfliktus során 2014-ben például a #GazaUnderAttack és az #Israel-UnderFire hashtagek alatt megjelent képeket milliók – magánemberek és újságírók is – megosztották, pedig a képek nagy része az iraki és a szíriai konfliktus jeleneteit ábrázolta. „A nem hiteles képek elterjesztése az interneten egyrészt nemzetközi propagandaérdekeket szolgálhat, másrészt a figyelmetlen közösségimédia-felhasználóknak köszönhető” – írja a Vocativ. De Aleppó kapcsán mindkét eset csak megerősíti a szíriai rezsim állítását arról, hogy a „nyugati média csak álhíreket közöl a haderejének kegyetlenkedéseiről”.
De nem csak a képekről van szó: az utóbbi hetekben a médiában megjelentek az aleppói fiatalok búcsú-videóüzenetei is. „Talán ez lesz az utolsó videóm…” – kezdik pár másodperces felvételeiket, miközben a bombázók közeledő hangja hallatszik a háttérben. Nem kell hozzá sok, hogy az ember rátaláljon ezekre a fiatalokra az interneten. Hamar kiderül: nem egyszerű civilekről, hanem több ezer követővel rendelkező aktivistákról, filmesekről és újságírókról van szó, akik talán az ismertség reményében, talán más célokkal közvetítik véleményüket. A legtöbbjük Twitter-oldala azonban arról tanúskodik, hogy elkötelezettek a lázadók irányába.
Az egyik érdekes figura az amerikai, független dokumentumfilmesnek nevezett fekete férfi, Bilal Abdul Kareem, aki – története szerint – véletlenül ragadt Aleppóban. Az újságíró rendszeresen tudósít a helyzetről, időnként búcsúüzenetet küld a világ számára. Egyik posztjában elmagyarázza: az emberek többsége azért marad Aleppóban, mert nem bízik a kormányerők által felkínált „szabad útban”. Félnek, hogy az Aszad-párti fegyveresek lemészárolják őket útközben, hiszen az a pár ezer élet „mit számít nekik”. Kareem egyébként korábban több interjút is készített különböző dzsihadista vezetőkkel Szíriában, bár arról nem szól a fáma, hogyan szerezhetett hozzájuk „időpontot”.
Egy furcsa videóban elkendőzött arcú, brit származású dzsihadista harcossal beszélget kedélyesen arról, mennyire hiányoznak nekik Szíriában a brit és az amerikai ízek. A szakállas férfi egyébként láthatóan jobban fél a szíriai kormányerőktől, mint az ISIS-harcosoktól: „Ki tudja, mit tesznek majd velem, ha ideérnek? Nem szeretik a külföldi újságírókat!” – jelzi egyik búcsúüzenetében. A férfivel, aki a lázadók vezetőjéhez is rendelkezik kapcsolatokkal, a CNN hírcsatorna is készített interjút.
„A CNN meginterjúvolja az ISIS-harcos Bilal Abdul Kareemot, »független filmesnek« nevezve” – fejezte ki csalódását az amerikai hírcsatorna hitelességével kapcsolatban az egyik tweetelő.
A leginkább szívszorító történet azé a hétéves aleppói kislányé, aki szeptemberben csatlakozott a Twitter oldalhoz. Bana Alabed a háború sújtotta város keleti részén él, és élőben közvetít tökéletes angollal a közösségi médiában jogász édesanyja, Fatima segítségével. Bana a szíriai háború ikonjává vált, sokan Aleppó Anna Frankjának is nevezik. Közli, ha beteg, ha a bombázásban „meghal” a babája, vagy ha éppen tanulni próbál a háború zajában. Közel 300 ezer követője van a Twitteren, és amikor alábbhagy aktivitása, hatalmas médiahisztit okoz: sorra jelennek meg a kétségbeesett hangvételű #WhereIsBana (Hol van Bana?) üzenetek.
Bana körül azonban egyre több a gyanús részlet, sokak szerint csak egy arca a háborúnak, aki manipulációs célokat szolgál. Nemrég arról jelentek meg hírek, hogy a szíriai kormány oldalán álló aktivista, Maytham Al Ashkar megpróbálta evakuálni a családot, a Twitter oldalon megkereste őket. „Megkaptam a garanciákat a hadseregtől, biztosították a biztonságos kiutat Bana és családja számára” – jelezte, kiemelve, hogy a szír hadseregnek nem célja az ártatlan civilek legyilkolászása. A férfinak egy hónap múlva válaszoltak, és chaten lépett kapcsolatba a kislánnyal.
Bana azonban nem az anyanyelvén írt neki, hanem az arab üzenetekre is angolul válaszolgatott, végül pedig bizalomhiányra hivatkozva elutasította a segítséget.
A férfi szerint a lány a brit titkosszolgálatok találmánya – nemcsak azért, mert nem beszél az anyanyelvén, hanem mert Bana Twitter-oldala szoros kapcsolatban áll a britek által alapított White Helmets szervezettel. Persze arra sincs semmilyen bizonyíték, hogy a kislányon segíteni próbáló Maytham Al Ashkar története igaz, mindenesetre a szálak egyre kuszábbak. „Kedves Bana, miért Nagy-Britanniában regisztrálták a Twitter-oldaladat? És miért tiltod le azokat, akik ezt megkérdezik?” – írja egy gyanakvó Twitter-felhasználó is.
Végül a kislány múlt héten felbukkant Aleppón kívül: a hírek szerint evakuálták.
„Mi az, ami ezekben az emberekben közös?” – teszi fel a kérdést az aleppói tweetelőkről Anissa Naouai, a Russia Today orosz oldal In the Now című műsorának műsorvezetője. „Azt akarják, hogy azt gondold: a történetnek egy oldala van, egy igazsága. Hogy Aszad teljesen véletlenszerűen városról városra jár, és saját népét gyilkolja le valamilyen őrült indíttatásból, orosz segítséggel. Annak ellenére, hogy az egész világ követi minden lépését.” A műsorvezető szerint a közösségi média ezen felhasználói azt akarják érzékeltetni, hogy az aleppói civilek egyfajta népirtás elől menekülnek, amelyet a szíriai hadsereg követ el.
És azok az emberek, akik az utcán ünnepelnek, gyereksírokat taposnak közben. „A kérdés az, hogy ezt te beveszed-e. Mert emberek milliói igen” – hívja fel nézői figyelmét. Anissa Naouai természetesen szintén egyoldalúan az orosz narratívát tálalja az aleppói történetről, és cáfolhatatlan, hogy a borzalmas harcokban sok ezer ártatlan civil vesztette és veszti az életét – de ez az eset mindenesetre jól rávilágít arra, hogy az éremnek két oldala van, és érdemes kritikusnak lenni.
Akkor is, ha első ránézésre ártatlan kislányok életéről van szó.