A Ferenciek tere egyik bérpalotájában körülbelül harminc huszon-harmincéves gyülekezik. Kétharmaduk magyar, de az amerikai, a német és a távol-keleti fiatalok miatt a fő kommunikációs közeg az angol.
Akcentusok és arcok keverednek az Impact Hub budapesti irodájában, ahol a kovácsoltvas, a szecessziós stukkók és a hófehér falak jól megférnek a színes, modern, ergonomikus bútorokkal, a fekete táblákon olvasható inspiráló krétafeliratokkal, illetve a legújabb számítógépes technológiával. A hangulat nyüzsgő, és a beszélgetés a ki mivel foglalkozik, milyen projektek várnak megoldásra, ki melyik országból jött épp, illetve hova repül dolgozni nemsokára kérdése körül forog.
A résztvevők ugyanis mind digitális nomádok vagy olyanok, akik hamarosan azzá szeretnének válni. Webfejlesztők, grafikusok, közösségimédia-menedzserek, online-marketing-szakemberek, utazási bloggerek és még sokan mások, akik valamilyen módon az internethez köthető tevékenységet végeznek tőlük távol levő megbízóik számára. Nem nyolctól négyig ülnek egy irodában, hanem járják a világot, akár ügyfeleik megbízásából, akár kalandvágyból az olcsóbb megélhetés kedvéért.
Utazva dolgozni
– Digitális nomádnak lenni életforma, speciális gondolkodásmód – meséli Ballai Brigitta informatikai tanácsadó, a Digitális Nomádok Facebook-csoport alapítója, aki 2004 óta dolgozik és utazik. – A legfőbb összetevő a szabadság. Digitális nomádként én dönthetem el, épp hol akarok lenni, min dolgozom, és kivel, milyen feladat jelent kihívást. És ha vannak számomra fontos dolgok, például amikor a múlt héten a nagyszüleimmel el tudtam menni hétfő délelőtt szüretelni, meg tudom tenni anélkül, hogy külön el kellene számolnom az időmmel.
Ez persze nem jelenti azt, hogy Brigitta ne dolgozna. Johannes Voelkner – akinek az előadására a nomádok csapata összegyűlt – például kijelentette, hogy a heti negyvenórás munkaidő normális a számára. A német utazási blogger, Barbara Riedel pedig elmondta, hogy sok ismerőse a mai napi nem érti, hogy az ő munkája valójában mennyi lemondással jár.
– Az emberek csak a csillogó fotókat látják az Instagramon. A minap például budapesti napfelkeltét fényképeztem, amire rengetegen irigykedve reagáltak. De nem tudják, hogy azért ültem a Duna partján, mert előtte 24 órát dolgoztam, és már nem volt értelme lefeküdni. Blogposztokat és egy úti tippeket gyűjtő kalauz legújabb részét írtam – mentegeti magát Barbara, aki digitális nomádoknak ad tippeket világszerte.
– Fontos, hogy be tudjunk illeszkedni az adott ország kultúrájába, ezért a nomád életforma nagyon nyitott gondolkodást követel. Én szinte kaméleonként járom körbe a világot, és olyan sikeres vagyok, hogy például, mikor egy évig éltem az Egyesült Államok egy zárdájában, az apácák református létemre felajánlották, hogy mi volna, ha áttérnék a katolikus vallásra – emlékezik nevetve Ballai Brigitta.
Rang Izabella – aki közel negyvenévesen költözött ki Balira, hogy online tőzsdézésből éljen, illetve hamarosan beindítsa mandalamintás pólókat gyártó vállalkozását – is a beilleszkedés fontosságát emeli ki. – Ha az ember megtanulja a nyelvet, könnyebben kerülhet el kínos szituációkat, például tudja, egy kókuszdió harmadannyiba kerül, mint amennyiért el akarják neki adni európai kinézete miatt.
Nemcsak a helyiek, de a nyugati közvélemény is gyakran keveri a digitális nomádságot a hátizsákos turizmussal. Szakértők szerint valóban rokonítható a dolog, sőt az egyre olcsóbb repülőjegyek nyomán kifejlődött hátizsákos turizmus tört utat a digitális nomád létnek, de a kettő mára igen távol került egymástól.
A hátizsákos turisták legfontosabb célja, hogy minél kevesebb pénzért minél több területet járjanak be. Így akár naponta-hetente változtatnak helyszínt, és közben járják be az adott ország nevezetességeit. A digitális nomádok viszont úgynevezett „lassú utazási” metódussal dolgoznak, optimálisan két-három hónapot töltenek egy helyen, a helyiek között élnek, albérletet és munkára alkalmas irodákat vagy kávézókat találnak, barátságokat alakítanak ki.
– Hihetetlen érzés, hogy tudom, van például öt ember Malagában, hat ember Stockholmban, akikre számíthatok – mondja Dallos Zoltán, aki múlt novemberben döntött az életformaváltás mellett. – Rengeteg nemzetközi kapcsolatot szerezhetünk az utazva dolgozással, ezek persze nem annyira mélyek, de üzletileg épp megfelelők.
– A digitális nomádok nagyon segítőkészek. A munkához szükséges készségekre és túlélési tippekre is megtanítanak – fűzi hozzá Ballai Brigitta.
Éppen ezért a közösség egyfajta Forma–1-es világként fogható fel, amikor kontinensről kontinensre a paddockban (ahol verseny közben kereket cserélnek) újra és újra összefutnak a különféle csapattagok (ugyanez a gyors helyváltoztatás miatt a hátizsákos turistákkal nem történik meg). Budapest pedig szerencsés, mert mára Európa egyik paddockjává válhatott. Egy ausztrál digitális nomád például kiszámolta, mivel ausztrál megrendelői vannak, és a kelet-európai megélhetési költségek jóval alacsonyabbak, majdnem négyszeres haszonkulccsal számolhat minden egyes projekt esetén.
Komoly önkontrollal
– Négy évvel ezelőtt jártam itt először – kezdi Johannes Voelkner –, akkor még messze nem volt Budapesten ez a digitálisnomád-infrastruktúra. Én magam is a Sziget Fesztiválra jöttem. Aztán egyre több közösségi iroda alakult, egyre többen jöttek, különösen amerikaiak, és mára Budapest Lisszabon mellett Európa egyik legfontosabb digitálisnomád-központja lett.
Voelkner sajnálja is, hogy ezúttal nem maradhat tovább, mert Budapest a „régi” Berlinre emlékezteti – anélkül, hogy másfél órát kellene ülnie a villamoson egy utazáskor, de szeptember végén indul az ötödik Nomad Cruise, amely kéthetes hajóút Spanyolországból Panamába több mint 250 nomád számára. Az út a tapasztalatcseréről és a kapcsolatépítésről szól, mert az online világban paradox módon ezek a legfontosabbak, a nomádok rendre így találnak új munkát.
A mára szakértővé érett vállalkozó elmondta, hogy amikor 2005-ben elege lett a német télből, kiköltözött Fokvárosba, tanult, virtuális asszisztensként dolgozott, majd online marketinggel és hirdetésekkel foglalkozott, végül elkezdte projektjeit építeni. A saját bőrén tapasztalta meg a kapcsolatok fontosságát.
Éppen ezért mára azt tanácsolja a kezdő nomádoknak, hogy felejtsék el a „csináld, amit szeretsz!” szlogent, inkább keressenek egy piaci rést, amelyet már otthonról elkezdhetnek betölteni. Ha ez sikerül, válasszanak maguknak felfedezni való országot. Mert ha csak feltöltik az önéletrajzukat a világ legnagyobb online munkakereső platformjához, az Upworkhöz hasonló oldalakra, akkor a néhány dollárért dolgozó indiai és pakisztáni munkavállalókkal kell versengeniük.
A Barcelonából dán startupnak webfejlesztőként dolgozó Kiss Tímea nem véletlen jelenti ki, hogy nem kedveli ezeket az oldalakat, mert a munkáltatók valóban az olcsóság szerint szűrnek. Ha valakinek csak az a fontos, hogy ötdolláros órabér alatt fizessen, azzal nem lehet komolyabban beszélni a termék minőségéről, a kiváló termékhez szükséges lépésekről. Így nincs hasonló oldalakon profilom, ezzel szűröm azokat az embereket, akik csak gyors, olcsó, rossz minőségű termékeket szeretnének.
Tímea jelenleg egy cégnek dolgozik távolról, ő képviseli a kvázi alkalmazottak csoportját a digitális nomádokon belül. Mellette a másik nagy csoportot a valamilyen terméket előállító startupperek, illetve a több ügyfélnek dolgozó szabadúszók jelentik, ám a digitális nomádok 75 százaléka – Ballai Brigitta szerint – az „útkereső” kategóriába tartozik.
Ők valamennyi megtakarítást összegyűjtve felülnek a repülőre, és fél–egy évig élnek Thaiföld vagy Malajzia divatos tengerparti nomádközpontjaiban. Utána, leginkább a pénzhiány miatt, hazatérnek az alkalmazotti létbe, és elkönyvelik, hogy volt egy izgalmas kalandjuk.
– Létező probléma, hogy többen csak mások elismerése miatt választják ezt az életformát, mert divatos kitenni a Facebookra, Instagramra az utazom és dolgozom képeket. De náluk egy idő után elfogy az erő, hogy folyamatosan megfeleljenek az életforma kívánta logisztikai és adminisztratív kihívásoknak – magyarázza Tímea.
– Ha valaki viszont tényleg a felfedezés öröméért dolgozik így, akkor a digitálisnomád-lét hihetetlen lehetőség. Például én hivatalosan június óta vagyok nomád, de azóta már dolgoztam például Görögországból is, ahova egy esküvőre mentem, de tovább maradtam. A rendes munkavégzés után letéve a lantot elindulhattam körbenézni anélkül, hogy ez bevételkieséssel járt volna.
– Puszta marketing, hogy az ember tengerpartról dolgozik, mert onnan lehetetlen – fűzi tovább Dallos Zoltán. – Malagában nekem ugyanúgy megvolt az egyik és a másik irodának használt helyem, mintha itthon lettem volna. Persze munka után mentem turistáskodni, sőt a helyi sziesztát is megtartottam. Az egész életformához komoly önkontroll kell, hogy ellenállj a tengerpart csábításának. Johannes Voelkner is megerősíti, hogy utazás közben szállodában ül, és dolgozza le szokásos munkaidejét, hiába van tőle néhány percre a tengerpart.
– De az az igazán fontos, hogy a munka után ott és azt tehetek, amit szeretnék. Így például nem kell elviselnem az európai telet.
A nagy szabadságnak persze árnyoldalai is vannak. Az adózás egyesek szerint rémálom is lehet. Úti célként csak olyan hely jöhet szóba, ahol megbízható az internetkapcsolat. Hozzá kell szokni, hogy hetekig bőröndből él az ember, hogy nincs biztos bevétele, és hogy a párkapcsolatok igazán csak másik digitális nomáddal működnek.
– Ez az életmód nagyfokú rugalmasságot követel. Én például többször repültem már körbe feleslegesen a Földet. Nagyon nehéz tervezni, de az élet valahogy mindig elrendezi a dolgokat – meséli Ballai Brigitta.
Távol az irodától
Darányi Lea, aki szabadúszó újságíróként járja a világot, annyit fűz hozzá, ha az ember bekerül egy támogató közösségbe, amelynek tagjaival egyformán gondolkozik, akkor remekül fogja magát érezni.
– De ha egyedül vagy, és csak munkából állnak a napjaid, akkor észre fogod venni a problémákat, és nyűgnek éled meg a nomádságot.
Sokak számára már a kezdeti lépések sem egyszerűek. Először is sokat segít, ha az embernek „elismert” útlevél van a kezében. Egy amerikai vagy német állampolgárság sok ajtót megnyit a vállalkozó kedvű fiatalok előtt. A szakértők szerint a magyaroknak sincs okuk panaszra, hiszen uniós állampolgárok.
Nagyobb probléma, ha az ember nem tud biztos anyagi hátteret összeszedni az induláshoz. Ballai Brigitta és Dallos Zoltán például már Magyarországon is jó pozíciókban helyezkedett el, és kezdte kiépíteni a megfelelő kapcsolati hálót. Rang Izabella meg nem épült házának árát használja tőkeként.
Lulich Emese azonban épp azzal küzd, hogy az egyetemről kikerülve a diákhitel miatt és neves megbízások hiányában egyelőre csak tervezgetni tudja a digitális nomád életformát. Számára egy utazásra nyitott hazai alkalmazó jelenthetne megoldást. Ám sajnos a távmunka Magyarországon még kevéssé elfogadott. Nemzetközi szinten azonban egyre több munkáltató ismeri fel a digitális nomádság előnyeit.
A Gallup 2015-ös felmérése szerint az amerikaiak 37 százaléka dolgozik már távmunkában (ez tíz év alatt közel húszszázalékos emelkedést jelent). A friss diplomások munkakeresését segítő AfterCollege felmérése pedig azt mutatta ki, hogy a millenniumi generáció 68 százaléka inkább fogad el kevesebb fizetést, ha pluszszolgáltatásként nem kell benn lennie az irodában. Stephane Kasriel, az Upwork igazgatója a kilenctől ötig tartó munkavégzést már „az ipari korszak maradványának” titulálta.
Így a szakértők egyetértenek, hogy a szellemet nem lehet visszazárni a palackba, és egyre több cég fogja követni például az egyik legnagyobb számítástechnikai céget, a Dellt, amely 2020-ig munkavállalóinak ötven százalékát szeretné távolról foglalkoztatni.
– Az informatikai területen akkora az igény a képzett munkaerőre, hogy a cégek szívesen ajánlják fel azt a szabadságot, amelyre a generációnknak szükségük van. Új normává vált, hogy valamennyivel kevesebb fizetés mellé világjárásra használható szabadság jár, és ezt a cégek is kezdik észrevenni – mondja el Kiss Tímea.
Ha pedig megvan a szabadság, senki sem állhat a digitális nomád útjába, hogy például egy jól sikerült előadás után a bulinegyedben folytassa Budapest felfedezését, és a pohár mélyén találja meg a következő világmegváltó projektet – ahogy azt Voelkner és hallgatósága is tette az Anker’t romkocsmában.