A mozikedvelő minden év végén beleszagol a levegőbe, és elégedetten csettint, ahogy a szél a filmstúdiók eszeveszett, Oscar-szezon előtti izzadságszagát hozza. Még az idei zaklatási botrányok bűzét is elnyomja, hiszen a bemutatókat november–decemberre kell tologatni, hogy a következő év eleji díjesőből párat elkaphassanak. Jönnek a „hihetetlen, hogy elmaszkírozták” életrajzi drámák, a Spielberg–Tom Hanks–Meryl Streep jokerek és az elmaradhatatlan, óriási költségvetésű stúdiófilmek.
Hollywood ezekben a vészterhes időkben nem kockáztat.
Folytatások, remake-ek, rebootok, spinoffok, előzménytörténetek és képregény-adaptációk tengerén kormányozza monstre hajóját. Azonban bármilyen profin csinálja is meg ezeket a mozikat, a hullámok közül sunyi jéghegyek bukkannak ki, a kilóra megvett karakterszínészekkel felütött popcorn után pedig a gyomorégés elkerülhetetlen.
Vajon kellett-e nekünk például, hogy A hobbitot, egy 250 oldalas gyerekmesét kilencórás, heroikus trilógiában regélje el A Gyűrűk Ura amúgy kiváló rendezője?
Kellett-e rémesen bután elmesélnie a legendás Ridley Scottnak az Alien előzményeit, vagy még sokkal butább folytatást kierőszakolni a már évek óta kifulladt A Karib-tenger kalózai sagából, esetleg újra- és újra- és újraregélni a Pókembert? Megint előhúzni a Rambót, a Terminátort, a Jurassic Parkot?
Addig üssük a vasat, amíg még forró – na jó, kicsit langyos, vagy legalább még nem állt be a hullamerevség! Ma már a legrenitensebb zseni, David Lynch is folytatást forgat, és ugyan hány sztárokkal halmozott, több szálon futó romantikus alkotás készült az Igazából szerelem zajos sikere óta? És hány volt ezek közül jó, de legalábbis nem csapnivaló? Nullára tippelnék.
Idén folytatást kap a Mamma Mia!, a Rocky-saga (Creed 2.), saját filmet Han Solo, forog a következő Harry Potter-előzménytörténet, és felsorolhatatlan mennyiségű Marvel, DC és egyéb szuperhős mentheti meg újra és újra a világot. A szuperhősfilm azon túl, hogy hülyére veszi a nézőt, maga a tökéletes termék. Mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelő színes lufit: japán animéset, mutánsost, szörnyeset, lúzer fiúból hőssé válósat, kiégett fickósat, tökös női főhősöset, csak fekete szereplőset.
Ha pedig valami sikeres, csináljunk belőle „női verziót”, forgassuk le ugyanazt az alapötletet női szereposztással: a Szellemirtók után az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi elegáns szélhámosai is szoknyát húznak. Esetleg nyúljunk le eredeti ötleteket Európából, és játszassuk el a főszerepet Jack Nicholsonnal, ahogy az a német Toni Erdmann című filmmel történik éppen.
Az idei évet jól summázza, hogy az expankrátor Dwayne Johnson és az akciósztár Vin Diesel a legjobban kereső, khm, „színészek”, illetve hogy a Diesel nevével fémjelzett Halálos iramban szériában a gyorsuló autók mellett domborító, majd szuperhősgúnyát húzó Gal Gadot lett az év felfedezettje női fronton (Wonder Woman). Miközben Hollywood még mindig ott tart, hogy hasra esünk 2017-ben egy női rendezőtől, még ennél is kellemetlenebb, hogy az álomgyár komoly erkölcsi krízisbe került. Halomra borultak ki a csontvázhadseregek a szekrényekből. Ünnepelt, rokonszenves művészekről derül ki sorban, hogy valójában mekkora perverzek, pedofilok vagy zaklatók, mi pedig egyszerűen nem tudunk mit kezdeni ezekkel a botrányokkal.
Több hollywoodi színésznő a közelgő Golden Globe-gálán fekete ruhát készül viselni, ezzel is kifejezve szolidaritását és a zaklatások elleni tiltakozását. Harvey Weinstein egyik áldozata, Rose McGowan színésznő viszont álszentnek és hányingerkeltőnek titulálta a tervezett csendes akciót: ebből is látszik, hogy a „nem megfelelő” reakció már-már provokáció, bűnrészesség.
Akkor most illik nagyra tartani Roman Polańskit? Lehet nevetni Woody Allen szexista poénjain, és szabad rajongani Dustin Hoffmannért? Kevin Spacey vajon még mindig zseniális színész? A szakma képviselői a kezüket tördelik, a nézőnek pedig halvány gőze sincs, hogy mit gondoljon vagy érezzen.
Miközben pedig az álomgyár ősöreg meséket vesz elő, és próbál róluk újabb bőröket lehúzni, megfojtja a kreativitást. Mégis kit érdekel, hogy ki lesz a következő James Bond vagy az új Han Solo, ha nincsenek már új legendák, a régiek pedig csúful elbuknak?