2017. június 23., péntek, Zoltán napja
Lugas, Lugas Tudomány
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/kriptak-titka-1541596/

Kripták titka

Igazságügyi antropológia – Akár egy római embert is nevén nevezhetnek
Miniszterelnököt, történészt, repülőtisztet és a biotechnológia atyjaként tisztelt mérnök-politikust is elhantoltak a váci rabtemető jeltelen sírjaiba. Az igazságügyi antropológus feladata, hogy a hézagos adatok alapján, de a legkorszerűbb tudományos módszerek segítségével – ha lehetséges – azonosítsa az elhunytakat.

Ez egy térdkalács – azonosítja szinte azonnal a földes csontdarabot Susa Éva, az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek közelmúltban nyugdíjba ment főigazgatója. Igazságügyi antropológusként évtizedek óta emberi maradványok és csontok azonosításával foglalkozik, az igazságügyi címke pedig annyit jelent, hogy ezt általában hatóságok megbízásából teszi. E szakmát csupán néhányan űzik hazánkban.

 

A döntő vérminta

A váci rabtemetőben vagyunk, hangunkat időnként elsodorja a néhány méterre elrobogó vonatok zaja. Legalább egy köbméteres gödör szélén állunk, és nézzük, ahogy két ember ásóval és lapáttal bővíti a mélyedést. Előkerült néhány fadarab, egykori koporsóelem, pár kisebb csont, apró kövek, de amiért jöttek, az még titkolja helyét. Nem adják fel, mint ahogy 15-16 éve sem adták fel, amikor a váci fegyházban elhunyt egykori politikai foglyok maradványait keresték és azonosították. Így találták meg az 1919-ben mindössze négy hónapon át miniszterelnök Friedrich István (aki nemcsak politikus, hanem labdarúgó-játékvezető is volt) és a történész Hóman Bálint maradványait. Hómanról – 1951. június 2-án hunyt el a váci börtönben – ma is az a vélemény, hogy a tekintélyes történész az antiszemita törvények ellen nem, mellettük többször is felszólalt. Erre hivatkozva az MTA nem tervezi akadémikusi rehabilitációját.

A váci rabtemetőbe politikai foglyokat és köztörvényes bűnözőket is temettek

Forrás: Kurucz Árpád

A váci rabtemetőbe politikai foglyokat és köztörvényes bűnözőket is temettek

Susa Éva napra pontosan emlékszik arra, hogy mikor bukkant az egykori akadémikus csontjaira: a saját születésnapján. Munkatársaival a maradványokból származó csontmintát és a Hóman Bálint Kanadában élő fiától vett vérmintát DNS-vizsgálatnak vetették alá. Az összehasonlító elemzés kiderítette, hogy valószínűleg apa-fiú kapcsolat állapítható meg a két mintáról. Az életkor, alkat, fejforma, illetve az úgynevezett fogstátus vizsgálata ugyancsak azt támasztotta alá, hogy a megtalált emberi maradvány nagy valószínűséggel Hóman Bálinttól származik. A Horthy-korszak több kormányában vallás- és közoktatásügyi tárcát vivő történésznek a váci rabtemető jeltelen sírjában megtalált földi maradványait a tassi Darányi-sírkertben temették el.

Elméletileg minden csontmaradványból kivonható DNS, de ez az elmélet. A gyakorlatban a genetikai örökítőanyag sokszor töredezve, szakadozva különíthető el – tehát a DNS-elemzés sem mindenható. Ennek egyébként is csak akkor van jelentősége, ha az elhunytnak felkutatható biztos leszármazottja. Biztoson azt érti Susa Éva, hogy a mintaként szolgáló személy apja valóban a biológiai apa volt. Hómanéknál ez volt a helyzet.
A váci hely 1812-től szolgált temetőként. Több rétegben hantolták egymásra a halottakat, hogy melyik maradvány mely korszakból származik, viszonylag könnyen meghatározható. Más a sír körüli talaj színe, más jellegű kellékek kerülnek elő egy XIX. századi és mások egy XX. századi sírból. A váci rabtemetőbe egyaránt kerültek politikai foglyok és köztörvényes bűnözők.

– Minél többet tudunk valakiről, például milyen volt a fogazata, a fejformája, annál könnyebben azonosíthatjuk. Ha találunk egy csontmaradványt, amely sok paraméterében hasonlít a keresett személyre, akkor a nagy valószínűségből közel bizonyosság lesz – tájékoztat Susa Éva. Az igazságügyi szakértők mindig a „nagy valószínűséggel” kifejezést használják, amely a hétköznapi szóhasználatban gyakorlatilag biztos azonosságot jelent.

A hazai igazságügyi antropológia megkerülhetetlen alakja Bartucz Lajos professzor, akinek a nevéhez több emlékezetes exhumálás is köthető. 1930-ban tudományos igényű, oknyomozó és anatómiai megfigyeléseken alapuló adatokat közölt Mit találtam az aradi mártírok sírjában? címmel megjelent munkájában. Harminc évvel későbbi tanulmányában a hét lefejezett magyar jakobinus exhumálása során végzett antropológiai és paleopatológiai eredményeit tette közzé. Utóbbi esetben a kegyetlen kivégzés a legnagyobb nyilvánosság előtt zajlott, majd az áldozatokat a legnagyobb titokban temették el. Emiatt csak többszöri próbálkozás után találtak rá a temetkezés helyére.

Születésnapi kiválasztottak

„Az aradi vesztőhelyen jó szándékú laikusok által hetekig folytatott ásatásokból először lócsontokat küldtek hozzám azzal, nincsenek-e köztük a vértanúk csontmaradványai is. Székesfehérvárott 19 Árpád-házi király családtagjainak csontvázait a felismerhetetlenségig összetörte és összekeverte a csupán építészeti szempontból, antropológus jelenléte nélkül végzett ásatás. Katona Józsefnek és szüleinek sírját Kecskeméten kerítés övezte, amikor azonban az exhumálást vezettem, kiderült, hogy a kerítésen belül régebbi idegen sírok is vannak.

E néhány példából az is nyilvánvaló, hogy az exhumálási ásatás minden fázisa, kezdve már a sírok és koporsó keresésével, felnyitásával, folytatva a sírban in situ végzett legtüzetesebb megfigyelésekkel, az összes maradványok szakszerű megmentésével, elsősorban az ilyen munkálatokban tapasztalt antropológus illetékességébe tartozik” – olvasható Bartucz Lajos egyik tanulmányában. A professzor 1963-ban Semmelweis Ignác maradványait is megvizsgálta. Ő fedezte fel, hogy a felnőttől származó csontok között gyermeki maradványokat is rejtett a koporsó. Kiderítette, hogy a gyermekmaradványok Semmelweis egy hónapos korában elhunyt fiúgyermeke, illetve a négy hónapos korában elhalálozott, Mária nevű kislányának csontjaival azonosak.

Az elmúlt években olyan személyt is kerestek a 301-es parcellában, aki a temetőkönyvbe sem volt bejegyezve, de más forrásokból tudták, hogy azon a napon három ember halt meg az egyik börtönben, közülük kettőt ebben a parcellában temettek el. Feltételezték, hogy a harmadik is idekerült. Egy sírt megbontottak, ahol három személy csontmaradványára bukkantak. Kettő idősebb, egy fiatalabb volt. DNS-elemzés segítségével az egyik idősebb csontmaradványt a keresett személlyel, Ereky Károllyal azonosították, akitől a „biotechnológia” kifejezés megalkotása származik.

Susa Éva: évtizedek óta keresett embereket adhatunk vissza a hozzátartozóiknak

Forrás: Kurucz Árpád

Susa Éva: évtizedek óta keresett embereket adhatunk vissza a hozzátartozóiknak

A magyar mérnök-politikus a „biotechnológia” szót egy 1918-ban tartott előadásában használta először, valamint az első publikáció is az ő nevéhez fűződik e témában. Ennek megfelelően világszerte Ereky Károlyt tekintik a biotechnológia atyjának. Habár 1922-ben hivatalosan visszavonult a politikától, később mégis gyakran hangot adott antibolsevista meggyőződésének, ezért a háború után a népbíróság tízévi börtönre ítélte. 1952 nyarán halt meg, majd a 301-es parcellában temették el.

A szakembert nem csak a rabtemető köti a Duna-parti kisvároshoz. A váci Fehérek templomának 1994–95-ben végzett felújítása során a befalazott kriptákból 264 koporsóba temetett, természetesen mumifikálódott egyén maradványait tárták fel. (Mesterséges mumifikálásra utaló nyomokat egyik egyénen sem találtak.) Antropológusként Susa Éva vett részt a feltáráson. A leletek a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárába kerültek.

Susa Éva elismeri, egyesek közelebb állnak hozzá, másokat távolságtartással kezel. Kiválasztottjai közé tartozik, akit az ő születésnapján végeztek ki, vagy akit a születésnapján talált meg, illetve a fiatalok. Egy huszonéves repülőtisztet a 298-as parcellában hantoltak el álnéven, a temetőkönyvben azt írták róla, hogy nem exhumálható. Mégis sikerült azonosítani. Az elmúlt 27 év alatt számos családhoz került közel, fontos és szoros kapcsolat szövődött a keresett személyek hozzátartozóival. A személyes beszélgetéseknek köszönhetően többet tud róluk, mint amennyi a történelemkönyvekben olvasható.

Sokféle okból indulhat feltáró munka. Nagy Imre és társainak exhumálását a politika kezdeményezte – erről a munkáról tavaly novemberben jelent meg a Kő Andrással együtt írt, Megkésett végtisztesség című kötete. A Kálvin téri kripta feltárását a négyes metró építése miatt kellett elvégezni. Az alagútfúrás során a templom egy része megsüllyedt, meg kellett erősíteni az épületet. Előtte azonban 76 elhunyt maradványait emelték ki. (Erről a munkáról A Kálvin téri kripta titkai címmel könyvet is kiadtak.) Itt találta meg Almási Balogh Pál maradványait, aki kora egyik legnagyobb (ötvenezres) könyvtárával dicsekedhetett. Végigjárta Európát, Goethével is találkozott, a Magyar Tudományos Akadémia első tagjai között volt, könyvet írt a kávé, a tea és a csokoládé hasznáról. Almási Balogh Pál homeopata és kutató, Kossuth és Széchenyi orvosa is volt – utóbbit ő kísérte Döblingbe.

Hasonló vs. azonos

– A Kálvin téri kriptákban fém- és fakoporsókat egyaránt találtunk. Az volt a célunk, hogy a maradványokat a legjobb állapotban megőrizzük. A csontok egy része azonban szinte azonnal porrá vált, mikor hozzányúltunk. A temetési kellékek viszont egész jó állapotban megmaradtak, így megismerhettük, hogyan temetkezett a XIX. században a református polgárság – emlékezett erre a feladatára az antropológus, aki szerint azért szép ez a szakma, mert állandóan új kihívásokkal jár. Sokan kérdezik, hogyan tud egy csonthoz hozzányúlni. Azt mondja, ez része a munkájának. Fantasztikus dolog, hogy akár évtizedek óta keresett embereket visszaadhatnak hozzátartozóiknak. Volt, aki azt mondta neki, nem halhat meg addig, amíg az antropológus nem találja meg a fiát. Megtalálta.

Kövek, fadarabok, apró csontok kerültek elő

Forrás: Kurucz Árpád

Kövek, fadarabok, apró csontok kerültek elő

Van, hogy minden erőfeszítésük ellenére nem sikerül az azonosítás. Ez nem személyes kudarc. Ha nincs elegendő információ valakiről, akkor nem mondják egy hasonlóra, hogy az ő lehetett. Ilyenkor inkább nem mondanak semmit. A szakmai korrektség ezt követeli. Néha egy-két évtizede elhunyt embert sem tudnak meghatározni, máskor a több ezer éves csontokról is biztosat mondanak. Akár egy római embert is nevén nevezhetnek, ha a sírmellékből vagy a szarkofág feliratából egyértelműen kiderül, hogy kit temettek oda. Ha ilyen nincs, legfeljebb annyit állapíthatnak meg, hogy férfi vagy nő volt-e, nagyjából hány éves korában halhatott meg, volt-e valamilyen testi elváltozással járó betegsége. Általános leírást adnak.

Eltérő, hogy mi lesz a maradványokkal. Hóman Bálintot a családi kriptába temették, de van, akinek nem maradt fenn utóda, annak a maradványait visszahantolják. Nagy Imre lánya, Nagy Erzsébet azt kérte, hogy édesapja ott maradjon, ahonnan előkerültek a hamvai.

– Embereket jeltelen sírba temetni bűn, mint ahogy bűn politikai meggyőződése miatt kivégezni valakit. És bűn, ha nem gondozzuk temetőinket. Nem alkalmi csinnadratta kell, hanem az, ha valaki kijön ide emlékezni, azt érezze, folyamatosan gondozzák a sírkertet. A váci rabtemető a magyar történelem része – üzeni az antropológus.

A keresett maradványok is előkerültek.

Hirdetés

Kiemelt

Kalandozások a pisai ferde torony körül

Minden világjáró bakancslistáján szerepel a Torre Pendente, azaz a ferde torony, amely egész évben látogatók ezreit vonzza Pisába.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!