A Luxemburgi Nagyhercegség területén három hivatalos nyelven lehet kommunikálni, ám ezek népszerűsége és megoszlása korántsem egyenlő. A Le Jeudi helyi frankofón hetilapban nemrégiben közzétett közvélemény-kutatás szerint ráadásul az angol megelőzi a németet.
Az alkotmányos monarchia törvényhozása 1984-ben emelte be Luxemburg hivatalos nyelvei közé (a német és a francia mellé) a luxemburgit, mely tulajdonképpen a német helyi, beszélt dialektusa. A törvény kimondja: a nemzet nyelve a luxemburgi, de a törvényeket franciául írják, a kormány mindhárom nyelvet használhatja, illetve a közigazgatási és adminisztrációs ügyekben lehetőleg olyan nyelven kell az állampolgár kérdésére válaszolni, amelyen feltették azt.
Ugyanakkor a Le Jeudi tudósításából kiderül, az Ifop közvélemény-kutató által idén májusban megkérdezettek leggyakrabban a luxemburgit és a franciát használják a mindennapokban, az angolnál, németnél is többet. A luxemburgit elsősorban otthon, családi körben (57 százalék), illetve a társasági életben, eseményeken, baráti közegben (62 százalék) beszélik, míg munkahelyükön elsősorban franciául kommunikálnak (szintén 62 százalék) – kivéve az EU intézményeit, a bankokat és a pénzügyi szektort, ahol még mindig érvényesül az angol hegemóniája. Sőt arra a kérdésre, hogyha csak egy hivatalos nyelv lehetne, melyiket választanák, a válaszadók közel fele a franciát jelölte meg (a luxemburgi alig hét százalékkal kapott több szavazatot).
Ez annak fényében nem meglepő, hogy Moliére nyelve a nagyhercegség lingua francája, hiszen Luxemburgban a lakosság majdnem fele külföldi (alig 55 százalék a luxemburgi nemzetiségű), akik számára a francia a legkönnyebben elsajátítható eszköze a helyiekkel való kommunikációnak. Nem véletlen, hogy a közlekedési táblákon mindent franciául is feltüntetnek. Ugyanis a betelepülők vagy munkavállalók nagy része a környező frankofón országokból érkezik, valamint
– furcsa módon – Portugáliából. Luxemburgban az össznépesség mintegy 16 százaléka portugál. Éppen ezért, ha nem a használt és hivatalos nyelvekről, hanem az anyanyelvükről kérdezik a lakosságot a közvélemény-kutatók, akkor a luxemburgi után közvetlenül már a portugál vezeti a listát a francia és a német előtt. Legalábbis az első generációs bevándorlók között… E közösség nyelvi erősségét jól mutatja, hogy a vezető, országosan olvasott, német és francia nyelvű sajtóorgánumok mellett életben tud maradni a Contacto nevű portugál hetilap 1970-es alapítása óta.
Ugyanakkor az oktatásban már egészen más a helyzet, ott egyértelműen a német nyelv fölénye érezhető. A luxemburgi anyanyelvű gyerekek már hatévesen németül tanulnak, és igaz ugyan, hogy ehhez egy évvel később hozzáveszik a franciát, tizennégy évesen pedig angol tanulmányaikat is megkezdik, a tanítás, a tudományok elsődleges nyelve érettségiig a német marad. Kérdés viszont, hogyan igazodnak ki a gyerekek (és a felnőttek) ebben a zűrzavarban, főleg, amikor a legfrissebb eredmények szerint az iskolából kilépve a németet alig-alig használják.