A virágzó (esetleg pöffeszkedő), majd valami mániákus halmozásba belepusztult, összeomlott társadalmakat kutatja, egykorvolt emberek ma már megfejthetetlen üzeneteit próbálja megérteni.
Az egész a Costa Rica-i meghívásból indult, mert, ha már az ember arra jár, megnézi a szomszédos Guatemalában a maja piramisokat is. Balázs Géza nyelvészprofesszor, kulturális antropológus miután ezeket megnézte, úgy határozott: körbejárja a Földet, és megpróbálja megfejteni az elpusztult, eltűnt nagy kultúrák, népek titkait, megérteni az események üzenetét.
„Föltűnt, hogy a nagy összeomlásokat minden valószínűség szerint mindenütt irracionális cselekvés előzte meg. Leginkább a halmozás: józan ésszel meg nem érthető építkezésekbe fogtak bele” – írja utazásait összefoglaló könyvének előszavában.
Az úti beszámolók olvasóinak többsége fotelutazó. Kicsit irigykedve és nagyon kíváncsian veszi kezébe ezeket az írásokat, és csak kevesen vannak, akik próbálják meg is valósítani az álmukat. Az utazás sok szervezést, készülést és persze pénzt kíván, továbbá fáradságos és olykor nem is veszélytelen tevékenység.
A vérbeli utazó azonban, aki ráérez az ízére, azt is tudja, hogy a legnehezebb az elhatározás, az, hogy kimozduljon a komfortzónájából, a többi már megoldódik. Még a pénzügy is. Ez utóbbiaknak, tehát azoknak, akik mégiscsak mozdulnak, Balázs Géza sok tévutat megspórol. Kiválóan, okosan, mondhatjuk, tanáros elkötelezettséggel vezeti az olvasót (jövendő utazót?) őserdőkben, szegény és gazdag, veszélyes és túlságosan komfortos tájakon. De ez csupán a Körbejárt Föld című könyv egyik olvasata. Talán fontosabb a másik, a kultúrtörténeti.
Elég értelmes ambíció útnak indulni azzal a szándékkal, hogy megfejtsük a nagy kihalások titkát. Pontosabban azzal, hogy legalább közelebb kerüljünk a válaszhoz. A turisták az egyiptomi vagy maja piramisokat bámulják, Angkorban vagy Nepálban csatangolnak, de többségük csak arra gondol: milyen nagyszerű az ember. Mi mindenre képes! És nem jut eszükbe, milyen esendő.
Virágzó kultúrák épültek, majd ma ismeretlen okból pusztultak el, olykor egyik napról a másikra. Jöttek ellenük jobbak, erősebbek, ambiciózusabbak, amelyekben több volt az életerő. És az akarat, az élet mindig legyőzi a passzivitást. Ne reménykedjünk, hogy ez csak az ókorban vagy a középkorban volt így, és hogy ez csak tőlünk nagyon távol történhet meg! Ez nem távolság kérdése, hanem, úgy tűnik, ez a történelem, a társadalom rendje.
A Körbejárt Föld című szép képes album, mely jóval több útikalauznál, ezt a gondolatot ébresztgeti az olvasóban. Balázs Géza és úti segítőtársa, Takács Róbert a világ napsütötte sávját utazták körbe, Mexikótól, majd Marokkótól Tunézián, Egyiptomon, Jordánián, Irakon át Kambodzsáig és Vietnamig, majd visszafelé, a Csendes-óceán közepéig, Mikronéziába. Valódi talpas utazásaik voltak, igazi szagokkal, ízekkel, hangokkal, tanulással és tapasztalatokkal.
Ezt a könyvet mindezekért is kézbe kell venni. Nagyon sok ország szerepel benne, egyik-másik épp csak egy kis kirándulás erejéig, de a lényeg, hogy egyetlen ember kalauzol bennünket, akit szívesen követünk. És akitől sokat tanulhatunk.
(Balázs Géza–Takács Róbert: Körbejárt Föld. Kulturális utazások a napsütötte sávban. ASZ, MNYKNT, Inter, Budapest, 2017. 259 oldal. Ármegjelölés nélkül)