Fú, már alig vártam, hogy vége legyen – kapcsolja be telefonját egy könyvbemutatóról kijövet Zsófia barátnőm. Szem felcsillan, üzenetjelző-pittyenések, visszaállt a világ rendje.
És önök hány napig, óráig, esetleg percig bírják, hogy ne nézzenek rá telefonjukra? Akkor is, ha semmilyen fontos üzenetet vagy életbe vágó hívást nem várnak, csak egyszerűen jólesik nyomogatni, simogatni, nézegetni, érdektelen információkat olvasni más emberekről.
A francia kormány talán pont ezt a rossz szokást szeretné kigyomlálni gyökerestül, ugyanis szeptembertől betiltja az ország összes általános iskolájában a telefonok használatát. A gyerekek az új tanévben is magukkal vihetik a telefonjukat az intézményekbe, de egészen addig nem vehetik elő, míg nincs vége a tanításnak: tehát még a szünetekben sem lehet majd használni az eszközöket.
A javaslat Emmanuel Macron elnökválasztási kampányának része volt még tavasszal, most Jean-Michel Blanquer francia oktatási miniszter jelentette be, hogy a rendelet 2018 szeptemberében lép életbe, és nagyjából minden 6 és 15 év közötti gyermekre érvényes lesz. Szerinte ugyan olykor szükség lehet a telefonokra oktatási célból vagy vészhelyzet esetén, de a használatuknak határt kell szabni.
Hozzátette, a telefonok betiltása egészségügyi üzenet is a családok számára, hiszen jó, ha a gyermek nem állandóan a képernyőt bámulja már hétéves korában. A tilalom alól persze kivétel, ha valamiért sürgősen telefonálniuk kell, vagy ha az oktatáshoz szükség van a készülékre.
A reakciók alapján egyelőre a tanárok, a szülők és természetesen a diákok sem nagyon tudják értelmezni a helyzetet.
Hiszen mire való a szünet, ha nem a Facebook-státuszunk frissítésére, esetleg a filterekkel feldobott ebédünk instagramozására vagy mókás snapchatvideók megosztására arról, hogy nem történik lényegében semmi sem, esetleg a Messengeren ráírni egy osztálytársra, hogy az udvarban titokban szívjunk el egy cigit?
Persze még az sem tisztázott, hogyan kell majd betartani ezt a tilalmat, hogy gyűjti be reggel az iskola az eszközöket, vagy hol fogja őrizni őket. Ráadásul a legtöbb helyen most sem szabad mobilozni órán, ha egy diák ezt teszi, a tanár elkobozza a telefont.
A világ számos helyén egyébként éppen ezzel ellentétes folyamatokon gondolkodnak a szakértők. A diákok nagy többségénél ugyanis ott vannak ezek az okoseszközök, amelyeket az oktatásban nagyon is fel lehet használni.
Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája szerint hazánkban is belátható időn belül nemhogy nem lesz tiltott az okoseszköz, hanem erre épül a jövőben a közoktatás.
Fontos kérdés, hogy mi a helyes út. Mi, akik szünetben még chatelés helyett beszélgettünk, esetleg leckét vagy puskát írtunk, adaptálódtunk ugyan a trendhez, de még tudjuk, milyen volt nélküle. Igaz, egyre kevésbé.
A temérdek adat bemagolása biztosan felesleges, és nem ad valódi, használható tudást, ám a Google-keresőn szocializálódott nemzedék vajon meg tudna-e írni egy fogalmazást a netről lehalászott információk nélkül, saját kútfőből? Feltalálná-e magát GPS nélkül idegen helyen? Tudna-e ismerkedni „hagyományos” módon? Kikapcsolná-e magától a telefonját egy könyvbemutatón?