Internetfüggő? Akkor csatlakozzon valamelyik online csoportfoglalkozáshoz! – Ivan Goldberg amerikai pszichiáter 1995-ben még így viccelődött, amikor azt akarta bizonyítani, hogy napjainkban kollégái már bármit képesek viselkedési zavarnak beállítani. Szerinte a világhálótól ugyanúgy nem lehet függővé válni, mint a televíziótól vagy a szerencsejátékoktól, csupán hajlamosak vagyunk dolgokat túlzásba vinni. Csakhogy a netfüggőség diagnosztizálásához általa összeállított, eredetileg tréfának szánt kritériumrendszert egyre többen kezdték el használni, és bizony kiderült, hogy nagyon sokakra igaz. Ők azok, akiket annyira beszippantott a világháló, akik akkor is netezni vágynak, amikor mással kellene foglalkozniuk, aki emiatt elhanyagolják a valódi életüket, és akik szoronganak, amikor nincsenek internetközelben.
Húsz évvel ezelőtt, az internet használatának hajnalán ez a probléma természetszerűen még nem öltött, mert nem ölthetett tömeges méreteket, hiszen nemhogy okostelefonok és tabletek nem léteztek, de személyi számítógép sem volt még minden családban sem. Napjainkra azonban nagyot fordult a világ, olyannyira, hogy egy felmérés szerint, ha az emberektől akár csak rövid időre is megvonják az internethez való hozzáférést, dühösnek és magányosnak érzik magukat. A kutatást az Intersperience nevű közvélemény-kutató cég készítette, amelyik több mint ezer embert kérdezett meg arról, milyen a viszonyuk az internethez, az okostelefonokhoz és egyéb hasonló eszközökhöz, majd megkérték őket, hogy 24 órán át nélkülözzék valamennyi fenti technológiát. A megkérdezettek 53 százaléka ismerte el: dühítette, hogy nem tud felmenni a netre, 40 százalékuk pedig arról számolt be, hogy magányosnak érezte magát a világháló nélkül. A vizsgálatban részt vevők egy része ahhoz hasonlította ezt a mindössze 24 órás megvonást, mintha az ivásról vagy a dohányzásról kellett volna lemondaniuk, sőt egyikük – persze lehet, hogy viccesen – odáig is elment, hogy az érzést ahhoz hasonlította, mintha levágták volna az egyik kezét.
„Az online és digitális technológia egyre nagyobb területet foglal el az életünkben, kihat a barátságokra, a családi életre, a munkára, a vásárlási szokásokra” – mondta Paul Hudson, az Intersperience vezérigazgatója. Korábban a Maryland Egyetem kutatói több száz diákot kértek meg szerte a világon, hogy bírjanak ki 24 órát mindenféle technológiai eszköz nélkül, beleértve a tévét és a rádiót is. A kísérlet résztvevői nem írhattak e-mailt, nem használhatták a közösségi oldalakat, még újságot sem olvashattak, csupán a vezetékes telefont és a könyveket nem vonták meg tőlük. A vizsgálat végén a szakértők megállapították, hogy az önkéntesek olyan pszichológiai és fizikai tüneteket produkáltak, mint a dohányzásról vagy drogról leszokni próbáló függők. Legtöbbjük nyugtalannak és elszigeteltnek érezte magát, és állandóan a mobiljuk után nyúlkáltak, annak ellenére, hogy az nem is volt náluk.
Mindezek alapján különösen érthető, hogy a tudomány emberei is foglalkozni kezdtek a témával. Janszky József kutató neurológus a Nemzeti Agykutatási Program keretében vizsgálta az internetfüggőséget, és munkatársaival agyi képalkotó módszerek segítségével kimutatta, hogy agyunkban ez esetben is ugyanazok a mechanizmusok indulnak be, mint a klasszikus addikciók (drog vagy alkohol) esetén. A Magyar Tudományos Akadémián a közelmúltban tartott előadásának nem véletlenül adta azt a címet, hogy Agyunkra megy az internet, ez a munkához, tanuláshoz, kapcsolattartáshoz nélkülözhetetlen eszköz ugyanis alapvetően változtatja meg a szokásainkat, a szokásainkon keresztül pedig az agyunk működését. Segíti például agyunk azon képességének erősítését, hogy egyszerre több dologra figyeljen, a tartós memóriát vagy a térbeli tájékozódás képességét viszont sorvasztja, hiszen az információk könnyen elérhetők, visszakereshetők, a GPS-re épülő alkalmazásoknak hála pedig az is könnyen odatalál bárhová, aki amúgy soha nem ismerné ki magát egy térképen.
De vajon az internetre ugyanúgy kattan rá az agyunk, mint például az alkoholra vagy a drogra? Gyakorlatilag igen. Janszky József szerint a függőséget mindkét esetben az okozza, hogy a dologi függőségek éppúgy „meghekkelik” az agy jutalmazórendszerét, mint a viselkedési addikciók. Mindkét esetben az örömérzetet okozó dopamin nevű hormon termelése, illetve hatása változik meg, és MRI-felvételek bizonyítják, hogy megváltozik az agy szerkezete. A kutatók majomkísérletekben azt is megfigyelték, hogy az agyban az örömérzet még intenzívebb, a dopaminszint még inkább emelkedik, ha a jutalom esetleges, és tudatosan vagy tudatlanul, de erre épít ma már számos internetes játék, sőt maga a legnagyobb online közösségi tér, a Facebook is. Az előbbi főleg a fiúkat, az utóbbi inkább a lányokat hálózza be úgy, hogy az internetfüggőség ma már világszerte a világhálót látogatók átlagosan 10 százalékát érinti. Ez óriási szám, ha belegondolunk, hogy csak a Facebooknak 1,6 milliárd felhasználója van! Itt és a hasonló online közösségi portálokon a like-ok, a megosztások jelentik a váratlan jutalmat, míg a Candy Crush Sagához hasonló játékokban az egyes szintek teljesítése felett érzett diadal vagy éppen a szerencsekerék pörgetésével elért nyeremény adja ugyanezt az érzést. Ezt az egyszerű cukorkás játékot havonta legalább 150 millióan játsszák világszerte, míg az egyik legnépszerűbb többszereplős online játékkal, a World of Warcrafttal egyszerre ötmillió ember játszik szerte a Földön. S hogy a virtuális világ mennyire nem csak a fiatalokat képes beszippantani, azt jól példázza a Kutatópont legfrissebb felmérése, amely szerint minden ötödik munkavállaló munkaidőben is szakít időt arra, hogy facebookozzon, 15 százalékuknak pedig arra is jut ideje, hogy számítógépes játékokkal játsszon.
Napjainkhoz hozzátartozik az internet, nem lehetünk tehát absztinensek – vonja le a következtetést az agykutató, legfeljebb digitális diétára foghatjuk magunkat. Persze, itt is jobb a megelőzés, a gyerekek esetében például a könnyű hozzáférés korlátozásával, gyerekzárral. Ha már kialakult a függőség, a teljes megvonás ugyanolyan tüneteket okozhat, mint az alkohol- vagy a drogelvonás, így a netről sem lehet azonnal „lejönni”. De kezelni kell, ha szükséges, pszichológusi vagy pszichiáteri segítséggel – mondta Janszky József, aki azonban ezen a téren egyáltalán nem a kínai példát tartja követendőnek.
Egyes információk szerint a hatalmas ázsiai országban már 24 millió netfüggő gyerek van, akik közül sokakat kemény módszereket alkalmazó táborokba küldenek a szüleik a gyógyulás reményében. Arról, hogy az ilyen jellegű átnevelő táborok mennyire hatékonyak, megoszlanak a vélemények. Ez év őszén jött a hír, hogy miután több hónapot töltött internetelvonó táborban egy kínai lány, akivel kegyetlen módon bántak, bosszúból megölte az anyját. De cikkeztek már a lapok a túlzott számítógépes játékba belehalt tinédzserekről, sőt egy olyan esetről is, amikor egy három hónapos csecsemő halt meg azért, mert a szülei a gondozása helyett inkább játszottak. Néhány éve pedig arról a szürreális amerikai esetről cikkeztek a lapok, amelynek két 12 éves lány volt a főszereplője, akik megpróbálták megölni barátnőjüket csak azért, mert egy nem létező internetes karakterrel szerettek volna találkozni, és ennek az volt a feltétele, hogy meggyilkolnak valakit.
A kamaszpanasz.hu internetes portál az internetfüggőség leggyakoribb formái között a cyberszex-, a netes kapcsolat- és a szerencsejáték-függőséget sorolja fel. Cyberszexen értjük a pornográf oldalak nézegetését, szexuális tartalmú chatelést és a szerepjátékokat. A netes kapcsolatfüggők a közösségi oldalak világában élnek, sok időt töltenek chateléssel és posztolással, online barátaik pedig lassan fontosabbá válnak számukra, mint a valódiak és családtagok. Európai adatok szerint a hét–tízéves korosztály körében a harmadik leggyakoribb keresőszó a ’pornó’, azonban gyerekek ezenfelül kéretlen tartalomként is belefutnak szexuális tartalmakba – tárta a megdöbbentő tényt Az internet hatása a gyermekekre és fiatalokra című, ősszel megrendezett nemzetközi konferencia hallgatósága elé Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány kuratóriumi elnöke. Azt mondta, hogy az internetes pornóval a felnövekvő generációk már gyermekkorukban jó eséllyel találkoznak. Mindennek a hatása a testképre, az énképre, az önkifejezésre és a szexualitásra egyértelműen negatív.
Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője a konferencián azt hangsúlyozta, hogy a tizenévesek életének egyre nagyobb szelete zajlik az online térben. Az elmúlt évtizedben az internet jelentősen megváltoztatta mindazt, amit ismerkedésről, önkifejezésről, kapcsolatokról és intimitásról gondolunk. Akárcsak az online ismerkedés, az erotikus tartalmú képek, üzenetek küldése-fogadása is a fiatal generációk életének részévé vált. Ez az úgynevezett szexting, ami nálunk még viszonylag új keletű, ám az Egyesült Államokban egyre nagyobb port kavart. Egy amerikai tanulmány szerint minden ötödik kamasz bevallottan küld magáról vagy kap ilyen képeket. A megkérdezett lányok körülbelül 12 éves korukban küldtek először ilyen jellegű üzeneteket barátaiknak, de már tízéves korukban kaptak hasonlóakat. S hogy mindez hová fajulhat később, arról Sterner Zoltán, a rendezvényt szervező Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat biztonságosinternet-oktatója beszélt, amikor a bosszúpornó kifejezéssel ismertette meg a közönséget. Ez szexuális jellegű tartalom, amelyet az abban szereplő illető hozzájárulása nélkül hoznak nyilvánosságra online felületeken, azzal a szándékkal, hogy megszégyenítsék vagy zavarba hozzák az illetőt.
Az utóbbi években „divattá” vált az intim fotók és videók bosszúból történő közzététele a világhálón, az áldozatok 90 százaléka nő. A szélsőséges eszmék is könnyen beránthatják a fiatalokat, ezért a brit oktatási tárca például már tavaly elhatározta, hogy figyelni fogják netezési szokásaikat, hogy időben kiszűrjék a veszélyes tartalmakat. Ez azonban inkább hasonlít szélmalomharcra, hiszen pillanatok alatt létre lehet hozni egy másik tárhelyet, nem beszélve arról, hogy a tartalmakat ezrek oszthatják meg percek alatt, így terjesztve a világhálón.