2017. május 1., hétfő, Fülöp, Jakab napja
Lugas, Lugas Publicisztika
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/ketchup-1464964/

Ketchup

Mindég élvezettel és sok tanulsággal olvasom Ambrus Lajos írását. Azzal viszont, hogy szabályosan kiátkozta a ketchup minden változatát Madarak, ketchupok és dinnyék című írásában (Lugas, 2017. 02. 18.), meglepett.

Az általa is kedvelt paradicsommártást ugyanis hasonló technikával készítik, akárcsak a már gyermekkorában is kis dobozban kapható sűrített paradicsomot. Ehhez annyi személyes közöm van, hogy születésem időpontja körül a magyar élelmiszeripar nagy lendületet vett: meg akarta hódítani a világpiacot.

Apámat alighanem azért hívták meg a kaposvári cukorgyár főmérnökének, mert kitalálta, hogy a zsenge cukorborsóval a hatalmas brit birodalomba is be lehet törni. Állítólag akkoriban a fizetőképes vevők nem szerették a borsókonzervet, mert a szemek kemények voltak. Kaposvárott azt találták ki, hogy a hajnalig leszedett és gyorsan a gyártelepre szállított zsenge borsóért többet fizetnek a sokat szállító termelőknek, valamivel kevesebbet a délig érkezőért, és így tovább.

Szerényi Gábor rajza

A kísérlet nem válhatott be, mert kitört a második világháború. Az éhes németek pedig mindent fölfaltak. Mindenesetre 1938-ban itt hagytuk első emlékeimet a budai Szent János téren, a Tabánban és a Vérmezőn, Kaposvárra költöztünk, ahol kisfiúként a cukorgyár többféle munkáját láthattam. Ebben a városban találkoztam először a történelemmel is. Apám vasárnaponként mise után a vasútállomás „restijében” sörözött, én meg zónapörköltet ehettem.

Ott ültünk 1941 áprilisában akkor is, amikor a jórészt marhavagonokból álló szerelvény tömve volt fölvirágozott rohamsisakos katonákkal, akik a „visszakapott” Délvidékre indultak, és meggondolatlan jókedvvel énekelték: „Szabadka, Zombor, Újvidék! / Honvédsereg virágra lép. / Ősi földön jár a lábunk, / Vigyázunk mi tereád.” Most is hallom, és hallottam néhány évvel később is, amikor hiába álmodoztam, hogy eljutok Palicsra egy újsághírben olvasott úszóversenyre. Annyira nem sikerült vigyázni az ősi földre, hogy azóta sem jártam egyik városban sem.

A cukorgyár a „kampány” előtt az akkor új magyar találmány receptje szerint sűrített paradicsomot készített. (Kampánynak nevezik a cukorrépa földolgozásának rövid időszakát.) Sokan emlékezhetnek a fövő paradicsom erős szagára kilós háztartási körülmények között. Kaposvárott több tonnát főztek napokig, ami messze környéken olyan illatot (szerintem bűzt) árasztott, hogy az emléke évtizedekre rátelepedett paradicsomfogyasztásom minden formájára.

A kivételt a mártás jelentette. Miután visszaköltöztünk Budapestre, és megkezdtem tudományos pályafutásomat a Fenyves utcai elemi első osztályában (no meg a pasaréti templom mögött működő Kapisztrán Szent János cserkészcsapatban), a vasárnapi húsleves miatt minden szombaton főtt marhahúst ettünk paradicsom- vagy kapormártással. Mondanom sem kell, hogy az utóbbi szebb emlékem.

A „ketchup” úgy került az üzletekben való megjelenése előtt az asztalunkra, hogy a receptjét apám hozta Angliából, ahol korábban évekig dolgozott. Ízét – még Kaposvárott – rajtunk kísérletezte ki. A nevét alighanem azért őrizte meg, hogy a német szellem erőszakos térhódítása idején hangot adjon angol rokonszenvének. Szerencsére a lecsónak nincs német neve, pedig ezzel sem volt szerencsénk, miatta lettem a családon belüli erőszak áldozata, és még nem voltak jól fizetett jogvédők, akik tiltakozhattak volna ellene.

Történt, hogy már a háború alatt apám hozta Magyarországra a gyorsfagyasztás (akkori nevén: mélyhűtés) technológiáját és gépeit – Németországból. Meggyőződése szerint neki véleményt kellett mondania minden új termékről. Erre is a családi ebédlőasztal volt a létező legalkalmasabb kísérleti terep. Ott remeknek találtunk többféle készételt, amelyekből én csak a fácánlevesre emlékszem. (Az sem lett sikeres.) És a lecsóra.

Azt ugyanis apám szörnyen utálta, de az elvek embere volt. A kísérleti termék több változatából is ennie kellett. No meg legalább egyből nekem is. Én azonban kimondtam azt, amit ő szeretett volna: ezt nem eszem meg. Asztalunknál nem ez volt az első ilyen lázadásom, de ezúttal apám rendkívül ingerült volt, és iszonyú pofont kevert le. Anyám kisfia ismeretében azonnal intézkedett: Kelj föl az asztaltól, ma nem kapsz ebédet. Nem is került több lecsó – még apám halála után sem – az asztalunkra. De a paradicsom sem lett kedvenc csemegém.

Most már csak azt kell megkérdeznem, hogy a februári paradicsom – amelyet hetekkel korábban sárgán (vagy zölden?) szedtek le valahol a mediterráneumban, konténerekben érleltek, miután előzőleg ismeretlen vegyszerekkel kezelgettek, majd még ismeretlenebb trágyalével öntözgettek – kívánatosabb-e a legalább ellenőrzött körülmények között készülő ketchupnál. (Amelyből számos változat – köztük hazai készítmény is – kapható.)

Kiemelt

Kettős győzelemmel négyes döntőben a Veszprém

A Telekom Veszprém bejutott a férfi kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjébe azt követően, hogy vasárnap 30-25-re győzött a Montpellier vendégeként.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!