Kék színe van. Nem a palacknak, a bornak. Nem kék szőlőből készül, fehérből. Kék szőlővel csak megfestik, annak is a héjával. Ami amúgy piros. Azt mondják, ez az új őrület.
„Felejts el mindent, amit a borokról eddig tudtál!” – ez a szlogenje a már a magyar interneten is reklámozott kék bornak. Tényleg kék a színe, egészen türkizbe hajló. Könnyedebb fehérboroktól megszokott 11,5 százaléknyi alkohol van benne. Az ára 4000 forint körüli.
A baszk eredeti akkora siker, hogy már utánozzák is. De miért kéne ilyet innia bárkinek is? A feltalálók, a boriparba e termékkel berobbanó baszkföldi kreatívok az orosz absztrakt festő, Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij mondataival érvelnek: „Minél mélyebb a kék szín, annál jobban hívja az embert a végtelenbe, felkeltve sóvárgását a tisztaság iránt.”
A kék bor alapanyaga francia vagy spanyol borvidékeken termett szőlő. Pontosabb adat nincs. Főleg fehér, de ha kerül bele pár szem kék szőlő, azt se bánják; itthon egy spanyol gyártó chardonnay-ja kapható, az tehát tisztán fehér szőlőből készült.
Hogy hogyan festik kékre a szőlőt, arról pontos információnk nincs, hiába próbálta számos lap kinyomozni, a baszkok olyan titokban kezelik, mint Zwackék az Unicum receptjét. A gyártó annyit árul el, hogy a kék szőlő – és több más piros színű gyümölcs – héjában található antiocián nevű pigmentanyagot, valamint szerves indigókármint adnak hozzá, utóbbitól lesz kék. A többi rejtély.
„Iható, ha már alapoztunk egy kicsit, és ha a mallorcai vagy ibizai éjszaka a cél. A bor és az élvezet szavak nehézkesen jutnak eszembe róla. Megkóstoltam, de egyszer sem ment le a torkomon” – mondja róla Dirk Würtz német borblogger és borász, aki szerint a kék bor bár jó poén, de lerészegedni finomabb és stílusosabb itallal is lehet.
„Behízelgő borra számítottam, ám végül a lefolyóban kötött ki” – mondja egy tokaji borász a kóstolás után. Ő főleg gumit és műanyagízeket érzett ki a kékségből, amelyet „savpótlós, ízetlen, vízszerű, savanykás valamiként” definiált.
A borbloggerek kommentálni sem akarták az élményt, mondván, nem bírná azt el a nyomdafesték. Igazuk van. Annyi helyen annyiféle bor terem ma a világban, hogy az is csak nehezen látja át ezt a sokszínűséget, akinek ez a szakmája.
Évente új borvidékek tűnnek fel, hónapról hónapra bukkannak rá izgalmas szőlőfajtákra. A két újonc, Kína és Brazília most lendül csak igazán be. A klímaváltozás következtében fellendülő közép-európai borvidékek is rengeteg meglepetéssel szolgálnak még.
Az, hogy a kékség feltalálói pont az egyik legtriviálisabb tulajdonságát változtatják meg a bornak, annyit jelent: az italt nem a borszeretőknek és még csak nem is a borértőknek akarják eladni. Ők nem elfelejteni, ellenkezőleg, mélyíteni akarják a borról szerzett tudásukat.
A kék bort azok szomjazzák, akik egy buliban úgy pörgetik a pohárban kedvenc rozéjukat, hogy közben új táskájukról mesélnek a barátnőjüknek. Mert a kék bor ugyanolyan kiegészítő. Felszínes, mint az a beszélgetés, és felejthető, mint a rozéjuk.
Alkoholos italként legfeljebb a koktélokkal versenyez – az uniós, így a magyar borszabályozás szerint sem lehet bornak hívni. És ez nagyon jól van így.
A kék bor (vagy inkább cucc) akkora siker, hogy webáruházakban már kék habzóbort és pezsgőt is árulnak. Sőt a Santa Margarita nevű spanyol gyártó ma már arany, zöld, narancssárga, bordó és rózsaszín variációkat is piacra dobott. Ezekben a színekben folyékony mosószert is árulnak. Azzal mindenki többre megy!