Szarajevó, 1914 – Doha, 2017. Voltak elemzők, akik azonnal újabb világégést vizionáltak, amikor alig két hete váratlanul Szaúd-Arábia vezetésével a szunnita államok egy csoportja bejelentette, hogy megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat a szövetséges Katarral, és felfüggeszti a szárazföldi, tengeri és légi összeköttetést az országgal. Mi a baj a kicsiny, ám annál gazdagabb sejkséggel? Rijádban (Er-Rihád) bejelentett állásfoglalás szerint a terrorizmus támogatása és az az elnéző magatartás, amelyet Doha táplál a perzsa Iránnal szemben.
Ezzel a lépéssel a közel-keleti országok – Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Egyiptom, Jemen, Jordánia, Líbia és még Izrael is támogatásáról biztosította a döntést – nemcsak diplomáciailag akarják elszigetelni a 2,5 milliós államot, hanem gazdaságilag is meg akarják szorongatni Katart. Az biztos, hogy a katariak olyan problémával találkoztak a múlt héten, amely a fiatalabb nemzedéknek ismeretlen volt: a felvásárlási lázzal.
Régóta vágyott hang
A helyi lakosok megostromolták a szupermarketeket, hogy élelmet halmozzanak fel. A tej, a rizs, a csirkehús pillanatok alatt eltűnt a boltok polcairól. Az egyetlen szárazföldi utat, amely a félszigetet összeköti a hatalmas szomszéddal, Szaúd-Arábiával, Rijád lezárta. Ezen az útvonalon érkezett az országba a katari élelmiszerimport negyven százaléka. A dohai vezetők ígérik, hogy más, főleg légi és tengeri útvonalon ellátják a lakosságot, a pénz nem számít. Tehát, aki arra számított, hogy kiéheztetik Katart, az tévedett.
Mi állhatott e látványos szakítás mögött, amelynek az okai nyilván nem tegnap keletkeztek? Az eddig egységesnek mutatkozó szunnita táboron belül igen jelentősek a repedések. 2015. július 14. a szunnita országok számára új időszámítás kezdete. Ekkor született meg a nyugati államok és Oroszország, valamint Teherán közti megállapodás az iráni atomfegyverprogram megszelídítéséről és a perzsa államot sújtó kereskedelmi szankciók fokozatos feloldásáról. Irán 12 szűk esztendő után fellélegezhetett.
Ám Szaúd-Arábia a szunnita–síita vallási szembenállásból eredően azóta sem bízik ebben a megegyezésben, és továbbra is első számú ellenségnek tartja a perzsa államot. Izrael is kézzel-lábbal harcolt az atommegállapodás ellen, igaz, ő más indokokból. Az Egyesült Államok, az iráni megállapodás egyik fő kivitelezője akkoriban nem örvendett valami nagy népszerűségnek Rijádban, sőt határozott feszültségek mutatkoztak a kétoldalú viszonyban. Ez különben Izraelre is igaz, soha ilyen mélyponton nem volt a két ország kapcsolata, mint Obama elnökségének utolsó éveiben.
Ám a világ nagy meglepetésére az amerikai demokraták elbukták a november eleji választásokat, és a Fehér Házba Donald Trump költözött be. Már a kampányában erős szavakkal bírálta az Obama által tető alá hozott iráni megállapodást, és megpendítette, hogy azt akár fel is lehet mondani. Ezt volt az a hang, amelyre Szaúd-Arábiában (és Izraelben is) régóta vágytak. Rijád mindig is jobb kapcsolatokat ápolt az amerikai republikánus kormányzatokkal, mint a demokratákkal, és el is érte, hogy első hivatalos külföldi útjára Trump Rijádba utazzon, ahol a szunnita országok krémjével találkozott, majd innen továbbsietett Izraelbe.
Nyilván a rijádi tárgyalásain, a kétoldalúakon is, hangsúlyozottan szóba került a síita Irán helyzete. Több mint 300 milliárd dolláros, Szaúd-Arábiának szóló amerikai fegyvereladással ütötték rá megújult szövetségükre a pecsétet. Két hét választja el Trump rijádi beszédét, amelyben a szélsőséges iszlám ellen „egy szunnita NATO” létrehozását javasolta, attól, hogy az Öböl menti államok egy csoportja bejelentette, megszakítja kapcsolatait Katarral. Ehhez kellett Amerika jóváhagyása is, nyilván Trumpnak is rá kellett bólintania Doha büntetésére.
Milyen rossz fát tettek a tűzre a katariak? Az Öböl Menti Együttműködési Tanácsban, amelyben vezető szerepre törekszik Szaúd-Arábia, az utóbbi időben mintha más hangot ütne meg, mint a kórus többi része. Ebben a legfőbb eltérés Irán megítélésében mutatkozik meg.
A szunnita Katar és a síita Irán közt elterülő tenger egy része hatalmas gázmezőt rejt. A két ország évekkel ezelőtt megállapodást kötött arról, hogy ezen igazságosan megosztoznak. Ezt követően talán érthető, hogy Katar nem oly lelkesedéssel vett részt az Iránt gyalázó kirohanásokból, mint a többi Öböl menti állam.
A kettős játék ára
Katar a világ egyik leggazdagabb országa. Világpiac-vezető a cseppfolyósított gáz eladásában, gáztartalékait a világon harmadik helyre teszik, tartályhajók tömegei indulnak főleg Európába, de a Föld számos országába. A bevételből jut bőven arra, hogy irdatlan vagyona által befolyást szerezzen egyes országokban, támogassa a neki tetsző politikai erőket vagy éppen a fegyveres ellenállást. Katar különösen aktív volt az arab tavasz idején, dollárszázmilliókat juttatott az újból erőre kapó Muzulmán Testvériségnek Tunéziában és Egyiptomban.
Ezt nem nézték valami jól szemmel az olajmonarchiák, és különösen nem azt a médiatámogatást, amelyet „elfogult híradásaival” a lázadóknak nyújtott a katari al-Dzsazíra tévétársaság, amelynek nyolcvan országban van tudósítói központja, és szinte az összes világnyelven sugároz. A Muzulmán Testvériség felkarolása Egyiptomban mégis törést szenvedett, amikor Mohamed Murszi elnököt egy katonai puccsal eltávolították a hatalomból. Most ennek a kettős játéknak fizeti az árát a sejkség.
Ki ül tárgyalóasztalhoz?
Valóban Katar a közel-keleti terrorszervezetek legnagyobb finanszírozója? Még egy 2009-es amerikai diplomáciai táviratban Hillary Clinton akkori külügyminiszter arról panaszkodott, hogy Katar a terroristák finanszírozásának megszüntetésében nem hajlandó együttműködni. Azóta sok minden változott. Például az, hogy Tamim, az új sejk, aki 2013-ban vette át a hatalmat Hamad bin Khalifa Al Thanitól, az apjától, államilag fellépett a befolyásvásárlás megszokott rendszere ellen. Új törvényeket alkotott, és egyfajta „tiszta kezek” mozgalmát próbálta elindítani hazájában.
A megfigyelők állítják, hogy állami szintű terroristapénzelés nem zajlik, de a magánszférából áramolhat a dollár a különböző arab szervezetekhez. A legutóbbi ilyen hír szerint, amelyet a brit gazdasági lap, a Financial Times szellőztetett meg, összesen közel egymilliárd dollár került a katari királyi család több tagjáért váltságdíjként terroristákhoz. A hírek szerint a közelmúltban Dél-Irakban solymászaton részt vevő 26 családtagért, akiket a vadászaton ejtettek túszul, és még máshol fogva tartott katariakért fizettek ennyit: 700 milliót kaptak az iráni közvetítők, 300 milliót az emberrablók.
Az viszont kétségtelen, hogy az adományokból jutott a líbiai, szíriai, afganisztáni, jemeni és szudáni radikális iszlámhívőknek is. De nem ugyanezt csinálja a most legnagyobb számon kérő Szaúd-Arábia? Az amerikai hírszerzés szerint a mekkai zarándoklat alatt szaúdi magánszemélyek adományaival megtömött táskákkal térnek vissza ezek a szervezetek a hazájukba. Ennek a pénznek a nyomát ugyan bottal ütheti a CIA.
A terroristák támogatása csupán ürügy, a Katarral szemben megfogalmazódott vádakban a meghatározó rész az, hogy Iránnal szívélyes viszonyt próbál kialakítani, amely az első számú ellensége Szaúd-Arábiának. Lesz-e megoldás, vagy elkerülhetetlen a háború, mint azt egyes európai politikusok látják? Hogy a két fél között megkezdődjenek a tárgyalások, arra számtalan közvetítő jelentkezett már. Ott van Kuvait és Omán, amelyek nem csatlakoztak Katar elszigeteléséhez. Törökország is érdekelt, de az Egyesült Államok is várja a tárgyalóasztalhoz a civakodó feleket. Katarnak is érdeke, hogy bizonyos engedményekkel csökkentse a feszültséget, ugyanis a szankciók, amelyeket a szomszédai meghoztak, dollármilliárdokba kerülnének neki.
Katar kezében egy adu van: az Al Udeid környéki amerikai katonai támaszpont, ahol tízezer katona van fegyverben. Ez a repülőtér és katonai bázis a Közel-Keleten szinte minden amerikai akcióból kiveszi részét. Szíriába és Irakba innen indulnak bevetésre a csillagos-sávos gépek. Aligha követnék kitörő lelkesedéssel, ha fejük felett rakétacsata zajlana, ráadásul amerikai fegyverekkel. Ezért is tudja mindenki, hogy lehet egy darabig keménykedni, de nem marad más hátra, mint a tárgyalóasztalhoz ülni.
Kicsi a bors
A Világbank adatai szerint 2015-ben az egy főre eső katari nemzeti össztermék a Földön a legmagasabb, majd 140 ezer dollár volt. Az ország tartalékai meghaladják a 335 milliárd dollárt. A Qatar Investment Authoritynek, az állami befektetőcégnek olyan vezető cégekben vannak részvényei, mint a gépkocsióriás Volkswagen (17 százalék) vagy a New York-i Empire State Building ingatlanában (tíz százalék). Az utóbbi években Nagy-Britanniában negyvenmilliárd fontot fektettek be, többek közt olyan kereskedőcégekbe, mint a Harrods vagy a Sainsbury’s. Franciaországban 2011 óta a fővárosi labdarúgócsapat, a PSG is a Qatar Investment Authority tulajdonába tartozik.
A Barcelona is katari illetőségű, az Egyesült Arab Emirátusokban most gyorsan hoztak egy törvényt, amely szerint, ha valaki barcelonai mezt visel, az 15 éves börtönbüntetéssel számolhat. Se szeri, se száma azoknak a párizsi luxushoteleknek, amelyekben katari tőke van. Az emíré az Évreux szálloda, míg a testvéréé a Lambert hotel. De gondolnak a kispénzűekre is: az Accor szállodalánc többségi tulajdonosai ők. A világon számtalan luxusüzlet, luxusingatlan, szerencsejáték tartozik a portfóliójukba. Még az a szerencse, hogy a mostani válság előtti években az eddig szaúdi kikötőben cseppfolyósított gáz hazakerült az új Doha környéki hipermodern átalakító tárolókba. De ha a jelenlegi válság fennmarad, akkor veszélybe kerül a 2022-es labdarúgó-világbajnokság megrendezése.
Most hagyjuk, hogy kiknek a megvesztegetésével, de 2010-ben Katar nyerte el a vb-rendezés jogát. A Dunántúl nagyságú ország fáraói vállalkozásba kezdett: 200 milliárd dollárt fektetett be a stadionokba, amelyek közül már jó néhány készen áll. Ám ki jön majd el az öt év múlva esedékes nagy futballünnepre, ha például a légitársaságok csak nagy kerülővel tudják megközelíteni Dohát, ugyanis a környező országok lezárták légterüket az oda tartó járatok előtt. A FIFA mindenesetre hallgat. A turizmus a válság második hetében gyakorlatilag megszűnt az országban, amely pár éve még Dubajjal akart vetekedni. Már csak a labdarúgást kedvelők érdekében is le kell zárni ezt a mostani vitát.