2017. december 14., csütörtök, Szilárda napja
Lugas, Lugas Külpolitika
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/katalonia-ter-2298361/

Katalónia tér

Népszavazás – „Ostobaság vagy diktatúra áldozatai vagyunk?”
Politikai, jogi és gazdasági problémaként tekint a világ Kata­lóniára. Pedig az ott élő 7,5 millió ember mindenekelőtt saját identitá­sába kapaszkodik, és békében élné tovább életét. Merthogy a helyie­ket is megosztja a függetlenedés kérdése. A társadalmi szakadék generációs színezetet is kap: a fia­talok a katalán újjászületés fő elkötelezettjei, akik ha kell, napokig az utcán tüntetnek az igazukért. Összetett a kép, pedig a világ vezető hatalmai még igazán állást sem foglaltak a kérdésben. Mi lesz veled, Katalónia? – tettük fel a kérdést Barcelona szívében.

Manapság az egész kontinens a katalánokat figyeli, és ne legyen kétségünk afelől, hogy ők a rivaldafény minden percét élvezik. Barcelonában a függetlenségről szóló népszavazás közeledtével nem volt tüntetések nélküli nap, majd a voksolás után sem csillapodtak a kedélyek: most épp az eredmények és a rendőri brutalitás miatt „kell” utcára vonulni. Külső szemmel valóban megdöbbentő a Gran Via sugárutat és a Katalónia teret beborító piros-sárga zászlótenger, vagy a katalán népdalokat sírva éneklő tömeg. Testközelből azonban azt is mondhatjuk, hogy „jó buli” a függetlenedés, a fiatalok már napközben a katalán főváros közterein lógnak, hajnali öt órakor pedig még mindig a helyi rendőrség előtt tüntetnek.

A legtöbbjük nem tud választ adni arra a kérdésre, hogy mi lesz Katalóniával a függetlenségi referendum után, vagy hogyan is képzelik el a régió EU-n belüli jövőjét. A huszonévesek csak abban biztosak, hogy a világ figyel, és ha valakik, akkor ők képesek a forradalomra Spanyolországban. Szívvel-lélekkel osztogatják a „Sí” feliratú zászlókat, és füttykoncertbe kezdenek a spanyol miniszterelnök láttán. Mindegyikük hasonlóan érvel a katalán állam mellett: Madrid gyakorlatilag fosztogat a leggazdagabb spanyol régióban, és a katalán nyelvhasználat útjába is akadályokat állít.

A fiatalok célkeresztjébe a spanyol rendőrök kerültek a véresre sikerült voksolás után. Szerintük ők Madrid bábjai, Franco diktátor fiai: csupa olyan személy, akik elárulták Katalóniát. Velük szemben a Mossos, a katalán rendőrség tagjai igazi hősök. Ha feltűnik az utcán egy katalán egyenruhás, máris négyen-öten akarnak szelfizni vele, és bizony vállveregetésben sincs hiány. A kép meglehetősen fekete-fehér: a népszavazás napján két sötét ruhás motoros hajtott be a közeli szavazókör utcájába, mire a katalánok üvöltözve indultak meg a spanyol rendőrnek kinéző férfiak felé. Miután levették a sisakjukat, kiderült: csupán két, szerencsétlenül öltözött fotós érkezett. A katalán kiabálás hirtelen tapssá változott.

Egyelőre a katalánok állnak nyerésre a politikai El Clásicón, de a második félidő még hátravan…

A nemzetközi sajtó tagjai egyébként is kitüntetett figyelmet élveznek Barcelonában. A függetlenségi mozgalom is tudja, hogy szüksége van szócsövekre, akik felhívják Európa figyelmét az önrendelkezésért küzdőkre. Meg sem tudom mondani, hányszor fogtak kézen a katalánok és vezettek oda rokonokhoz, rendőrökhöz vagy barátságos jelenetekhez azzal a jelszóval, hogy „ezt írd le”. Nekünk, sajtósoknak a szavazókörökbe való bejutás is legalább olyan könnyen ment, mint a kerekesszékes, agg voksolóknak. A rendőrségi épület előtt tüntető tömegben az egyik kamerás kolléga sóhajtozva néz rám, hiszen aligha tudja végezni a dolgát: a katalán fiatalok percenként odaugranak a kamerák elé, és próbálnak üzenni a világnak.

Az idősebb barcelonaiak is leginkább a feltűnéskeltést vetik az ifjonc függetlenségpártiak szemére. – Ők csak hangok, mit is tudhatnának az életről? Mit akarnak a függetlenség után? Olyanok leszünk, mint a britek? – szegezi nekem a kérdést Marta egy Spanyolország-párti tüntetésen. A harmincas éveiben járó nő nagyon indulatosan arról beszél, hogy egyszerűen nem hagyhatja, hogy kútba dobják Katalónia jövőjét. – Alig merek utcára lépni a napokban, egyszerűen forrok a dühtől – ismételgeti dél-európai hévvel.

Pedig szemmel láthatóan a Madrid-barátok között is akadnak kevésbé megfontolt érvekkel rendelkezők. Pár 13-14 éves kissrác a katalánok kampányplakátjait tapossa a katalán főtitkárság előtti téren. A tinédzserek remekül szórakoznak: amikor megkérdezem, hogy miért nem akarják a katalán függetlenedést, nevetésben törnek ki. Eltelik pár perc, mire egyikük az FC Barcelonát említi, és nehézkes angollal elmondja: nem akarja, hogy a kedvenc futballcsapata egy másik bajnokságban lépjen pályára, vagy ne a jelenlegi sztárokat vonultassa fel. A fiúk a foci témájától lázba jönnek, majd ismert angol szitokszavakkal illetik a katalán függetlenség híveit. Később a rendőrség épülete előtt látom újra a srácokat, amint épp spanyol zászlókat lobogtatva kergetik egymást.

Az FC Barcelona futballcsapatának amúgy is kulcsszerep jut a függetlenségi mozgalomban. Szinte íratlan szabály a katalán fővárosban, hogy egy magára valamit is adó szeparatista Barca-mezben megy tüntetni – nemtől függetlenül.

A sors fintora, hogy a függetlenségi referendum napján az „igazi” katalánok épp a sztárcsapat stadionját kerülték el. Az FC Barcelona meccsét bár biztonsági okokból zárt kapuk mögött rendezték meg, a katalán szentélynél nem bontakozott ki nagyobb demonstráció, hiszen a legtöbben „őrködtek” a szavazóhelyiségeknél. A Nou Campnál viszont rengeteg volt a csalódott turista, szinte minden sarkon gyermekeiket vigasztaló szülőket lehetett látni. A sok esetben tízévesnél is fiatalabb, főként külföldi gyerekek krokodilkönnyekkel búcsúztatták a lehetőséget, hogy lássák kedvenc focistái­kat pályára lépni.

A katalán srácokat annál inkább foglalkoztatja szeretett csapatuk jövője, a Sagrada Família közelében lévő szavazóhelyiségnél kisebb vita alakult ki a focisták miatt. A huszonéves férfiak csodálatra méltó magabiztossággal elmélkedtek arról, hogy a már független Katalóniában melyik csapat lesz a Barca kihívója, vagy történhet-e edzőváltás.

A függetlenségi mozgalom ütőereje talán épp ebben a sokszor naivitásra emlékeztető lelkesedésben rejlik. Bár általánosságban igaz, hogy a fiatalok mozgatják a szálakat, az idősebb barcelonaiak is kiveszik a részüket a katalán újjászületésből. A Gran Via mentén elhelyezkedő szavazóhelyiségeknél egyértelműen többen voltak az idős voksolók, sokukat kerekesszékben tolták el az iskolákig, mások pedig az unokáikba kapaszkodva dobták be szavazatukat az urnákba. Akárhányszor egy idős katalán elhagyta a szavazókört, a kint várakozók vastapssal fogadták. Sokan nem tudtak megálljt parancsolni az érzéseiknek, és sírva mondtak igent a katalán államra.

– Önök fel sem tudják fogni, hogy mit jelent számunkra a mai nap – mondja Miriam, aki édesanyja kíséretében érkezett a szavazásra. Egy közelben várakozó férfi arról mesél, hogy bizony akadnak, akik több mint ötven éve várnak ezekre a percekre. A sokat hangoztatott függetlenségpárti érvek mellett ő megemlíti a madridi kormány szerinte hibás politikáját, miszerint képtelenek a párbeszédre. – Évek óta azt halljuk, hogy nem. Természetes, hogy ezt sokan elnyomásként érzékelik. Magam sem tudom, hogy ostobaság vagy diktatúra áldozatai vagyunk – fogalmaz.

A katalánok mindenesetre nem titkolják Mariano Rajoy miniszterelnökkel szembeni ellenérzésüket. A Katalónia tértől messzire lévő utcákban is hallani, amikor a kormányfő jelenik meg a kivetítőn: hangos füttyszó és szitkozódás követi a beszédét. A közhangulaton nem segít, hogy a politikus meg nem történtnek tekinti a több mint kétmilliós népszavazást, így a téren lévők hamarosan tojásokkal kezdik dobálni az óriásképernyőt. Egy éles váltással Carles Puigdemont katalán elnököt kapcsolják, és a düh egy csapásra tovaszáll: a Katalónia tér hangos éneklésben és ovációban tör ki.

Puigdemont szemlátomást élvezi a katalánok bizalmát, vannak, akik sírni kezdenek, mások csak mosolyognak a politikus láttán. Pedig ő is emberből van, ráadásul a madridi hatalom nem titkolt célja félreállítani a politikust. A spanyol sajtó szerint könnyen előfordulhat, hogy a központi hatalom a katalán önrendelkezés felszámolása mellett dönt, és a függetlenségi mozgalom önjelölt vezetője hamarosan rács mögött találja magát. A jelen helyzetben ennek beláthatatlan következményei lehetnek. Katalónia forrong, hiába az alapvetően vidám hangulatú demonstrációk és a békét szorgalmazó helyiek. Ha Madrid újból átlépi a határvonalat, lehetséges, hogy nem csak a tojások fognak repkedni, és nem az FC Barcelona miatt sírnak majd a fiatalok.

Kiemelt

Rajtol az intézményi háború

Az Európai Bizottság és az EP megannyi tagja bírálta az Európai Tanács lengyel elnökét, aki hatástalannak és rendkívül megosztónak bélyegezte a brüsszeli kvótatervet.

Poszt-trauma

NO-GO zóna Budaörsön?

A kulturális sokszínűség jegyében.

Deutsch Tamás keményen beszólt az ellenzéknek

Sakk és matt.

Vona keresztfiának gusztustalan megnyilatkozása

Egy altáji humorlabdacs utóélete.

Nyitott kapukat dönget az MSZP

A Fidesz-kormány már visszadta a a 13. havi nyugdíjat, sőt!

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!