A kari aji azt jelenti: karácsonyi ajándék. A minták korábbiak. A rövidítések és mozaikszók a huszadik században kezdtek el terjedni. Kezdetben volt valami bájuk, ezt figurázza ki az Egészséges erotika című film (rendező: Tímár Péter, 1985) különleges, félmondatokra, rövidítésekre redukált nyelvezete, vagy például Esterházy Péter „Portásország” kisbohózata: „Neve, anyja neve, szülhely, szemszám, párkáp, pirburg, himlő, kanyaró, koreai osztálytársak” (Bevezetés a szépirodalomba, 1986).
A rövidítések kiváltó oka a gyakorlatiasság.
A temetői fejfára nehezen fér föl a teljes üzenet: A boldog feltámadás reménye alatt. Ezért lett belőle: ABFRA.
A vállalatot, intézményt, pártot, futballklubot egyszerűbb rövidített néven emlegetni: MÁV, Beszkárt, MDP, FTC (korábban született mozaikszók). A rövidítéseket szorgalmazza a gyorsbeszéd. Kapkodva, hadarva keletkezik a szóösszerántás.
Egy részüket csak beszédben használjuk, némelyiket azonban le is írjuk. Például: kezicsókolom (kezit csókolom), viszlát (viszontlátásra), asszondi (asszongya, vagyis: azt mondja), dejszen (de hiszen). Kevésbé ismertek: uccsó (utolsó), micsi (mit csinálsz?), fekeke (fel kell kelni), odass, odassatok (oda süss, oda süssetek).
A Mizu? (mi az újság) már közkeletűvé vált.
A hivatalos rövidítések mintájára elkezdtek szaporodni a „népi”, köznyelvi vagy a szlengbe sorolható rövidítések. A zöldségesek kezdték: burgi, foki (fokhagyma), pari, vérnari. A takarékosság szülte őket (kicsi a tábla, korábban azért felfért rá). Ez a kicsit gyermekies hangzású rövidítés a kisgyermekekhez szóló beszédmódra rímelt, ezután nem volt megállás.
Lassan szótárt kell összeállítani az efféle szavakból, mert a szülők-nagyszülők egy része nem érti a gyerekeket: ari (aranyos), bari (barát, barátság), barinő, bonyi (bonyolult), kajcsi (étel), kari (karácsony), Mixi (Mikulás), szupi (szuper), törcsi, türcsi (törülköző), uncsi (unoka).
Már egy évtizede is annak, hogy egy betelefonálós műsorban valaki az uncsitesóját említette, s erre még a szlenget is használó műsorvezető kiakadt: Unod a tesódat? A szavaknak van kortükröző jellege is. Valószínűleg ezért van három új rövid szó is a szendvicsre: szendó, szencsi, szenya. Vigyázni kell, mert a szenya többjelentésű: Szenya vagy (szemét vagy)! Igei változata is van: szenyázik (szemétkedik). A témában négy nyelvészeti fölfedezést tettem.
Az egyik maga a „népi” rövidítések meghatározása (pézsé), a másik az, hogy egészen sajátos formaként összetett szavak mindkét tagja rövidülhet (üzirözi = üzenetrögzítő, buszmegbe = buszmegállóba), a harmadik az, hogy mai, élő nyelvjárási alakok is születnek: körianyu (kereszt-, azaz körösztanya), a negyedik pedig az, hogy az alapvetően humoros-ironikus stílushatás mellett „halálosan” komoly tematikában is megjelent a rövidítés, ami nyilván sokak ellenérzését válthatja ki: hali napi koszika (halottak napi koszorú). Pontos jellemzést ad kimondójáról egy ilyen mondat: „Depi vagyok, öngyi leszek.”
A karácsonyt sem kerülhette el a rövidítgetés.
A karácsonyból kari lett, a karácsonyi ajándék: kari aji. Egy blogbejegyzésben: „vittünk neki Jézuska hozta kari ajit ;) és mi mamival jöttünk is haza”. Sőt már a kutyusoknak is jár aji: „Kutyusaink ma a finom meleg kajcsi mellé, kaptak kari ajit, egy halom disznólábat, boldog karajcsont mindenkinek…” Kevésbé ünneprontó a kkü & búék, a kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok rövidítése.
Én azonban megmaradnék a hagyományos formáknál, s erre biztatnék másokat is.
Az ünnepnek a nyelvben is ünnepnek kellene maradnia.