A múlt héten a különböző titkos iratokat megszellőztető honlap, a WikiLeaks az amerikai kémszervezet 943 belső elektronikus leveléhez, csaknem kilencezer weboldalnyi anyaghoz biztosított szabad hozzáférést. A WikiLeaksről máig nem tudjuk, hogy valójában ki pénzeli. Azt állítja magáról, hogy magánadományokból tartja fenn működését. Csak bízhatunk abban, hogy erről is lesznek kiszivárogtatások. A megjelent dokumentumok a 2013–2016 közötti időszakból származnak, amelyeket a wikileaksesek „Nulladik év” jelzővel láttak el. Folytatása következik, ugyanis csak csekély töredékét tették közzé az anyagoknak, amelyekkel a CIA tevékenységéről a tényfeltáró szervezet rendelkezik.
A megszólaló szakértők mindegyike eredetinek tartja a dokumentumokat. Az internetes kiszivárogtató szervezet vezetője, Julian Assange – aki már ötödik éve tartózkodik Ecuador londoni nagykövetségén, ahol menedéket élvez, ám nem hagyhatja el a diplomáciai képviseletet – lelkesen üdvözölte munkatársai újabb „nagy dobását”. A WikiLeaks emberei szerint csupán a hekkerkörökben terjedő anyagokat gyűjtötték össze. Valószínűleg többről van szó.
Ám hogy ez a leleplezés miért nem ütött akkorát, mint várták, annak egy oka van: majd négy éve Edward Snowden, a Moszkvába lepattant amerikai kém is hasonló ravaszságokról számolt be az NSA, a Nemzetbiztonsági Ügynökség ténykedését értékelve. Akkor azok az információk valóban pörölycsapással értek fel, szembesülnie kellett mindenkinek, legyen az magas rangú politikus vagy átlagos kisember, hogy senki sem menekülhet a nagy testvér lehallgatása elől. Vajon volt olyan ember, aki elhitte, hogy a CIA és számtalan más amerikai hírszerzéssel, megfigyeléssel foglalkozó társszerve más módon dolgozik?!
Mi az, ami kiderül a dokumentumokból? Gyakorlatilag nincs olyan „okos” elektronikai eszköz, amelybe a CIA ne férkőzne be. Az Apple telefonokban, az iPhone-okban alkalmazott iOS programnyelvben a hírszerzők maguk között 14 biztonsági hibáról beszélnek, amelyeken át bejuthatnak a mobilokba, távolról még az ellenőrzést is átvehetik fölöttük. Az androidos telefonokban a biztonsági rések száma 24, de hasonló mennyiségű hibaforrással rendelkezik a Microsoft Windows rendszerrel ellátott számítógép is.
A Samsung okostévéről már évek óta az a hír járja, hogy az interneten feltelepített „Síró angyal” programmal a beépített mikrofonon keresztül lehallgatható a szoba, ahol a tévé üzemel. Még akkor is, ha a készülék nincs bekapcsolva. Ezt megerősítették a most közölt e-mailek. A CIA 2014 óta, azaz három éve foglalkozik azzal, hogy milyen módszerekkel tudná átvenni távolról az irányítást a jövőben elterjedő önirányító autók felett. Az eltelt időben biztosan kiagyaltak valamilyen módot erre! Jobb esetben a „vezető” által kiválasztott úti cél helyett egy CIA-iroda elé kormányozzák majd a járművet.
Az igazi kérdés az, hogy vajon a cégek tudtak-e erről, esetleg nem szándékosan hagyták-e „őrizetlenül” termékeiket. A WikiLeaks CIA-dokumentumainak megjelenése után az Apple, a Google, a Samsung és számos más érintett világvállalat azt nyilatkozta, hogy a hibák zömét már elhárították, és ígérik, ezek az új típusaikban nem ismétlődnek meg. A Telegram, a Signal és a WhatsApp is olyan alkalmazásszolgáltatásokat ígér a vásárlóknak, amelyeken biztonságosan, „külső szemlélő” szemei elől védve lehet üzeneteket küldeni.
Ezekkel valószínűleg jobban feladják a leckét a CIA informatikusainak, hekkereinek, de semmi sem bizonyítja, hogy a kémszervezet nem tudja kifürkészni az ilyen módon elküldött üzenetek tartalmát. Tavalyelőtt hónapokig az Apple állt csatában az FBI-jal, a Szövetségi Nyomozó Irodával, mégpedig azért, mert a hatóság azt követelte a telefongyártótól, hogy törje fel a titkosítást egy terrorista mobilján. Az Apple ezt megtagadta, az FBI pedig megoldotta egyedül. Julian Assange és Edward Snowden is azt javasolja a világcégeknek, hogy adják össze a tehetségüket, és úgy bocsátkozzanak „harcba” különböző hírszerző szervekkel, mert másképp hiábavaló a küzdelmük.
A dokumentumokból az is kiderült, hogy a CIA idegen zászló alatt hajózik, magyarán: a kibertámadásaihoz más országra utaló jegyeket hagy hátra. Természetesen azok, akik próbálják kideríteni, hogy honnan jöhetett a beavatkozás, gyakran találnak orosz, kínai és iráni hekkerekre utaló, megtévesztő nyomokat. Még azt sem lehet tökéletesen kizárni, hogy az amerikai választási kampányban történt orosz hekkertámadások, amelyek a Demokrata Pártot érték, valamiféle hazai játék átláthatatlan részei voltak. A németországi Frankfurtban működő amerikai konzulátus a CIA-s kibertevékenység európai központja, nyilván német jóváhagyással végzik áldásos munkájukat, de a közel-keleti és afrikai hekkerműveletekért is ott felelnek – ez derül ki a WikiLeaks-anyagokból.
Gyaníthatóan a világ egyik kémszervezete sem örülne annak, ha ilyen bizalmas értesülések látnának napvilágot róla. A Wiki-Leaks-dokumentumokhoz hozzávetőleg ötezer CIA-alkalmazott tudott hozzáférni. Megindult a kiterjedt vizsgálat, hogy ki volt a tettes. És mi jöhet még? Jelen helyzetben a CIA-nak sem használ ez a csinnadratta. Különösen úgy nem, hogy határozott összetűzés zajlik a kémszervezet és az Egyesült Államok új elnöke, Donald Trump között. A CIA vezetősége sem tud belenyugodni abba a helyzetbe, hogy most máshonnan jönnek a parancsok, és valószínűleg sokaknak idő előtt nyugdíjba kell vonulniuk.
Ilyen botrány pedig Trump elnök kezére játszhat, megkönnyítheti a személycseréket. Hogyan is fogalmazott John McCain szenátor, a konzervatívok nagy öregje igen találóan az üggyel kapcsolatban? „Aki meg tudja hekkelni a CIA-t, az már lehet valaki.” Valószínűleg ő nem a WikiLeaks aktivistáira gondolt. Kik ezek az ügyes kalózok, akik megtámadták a hét tenger ördögének számító, zsákmánnyal roskadásig pakolt kalózhajót?