2017. szeptember 19., kedd, Vilhelmina napja
Lugas, Lugas Interjú
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/kalifa-udvara-krulik-zoltan-egy-elmaradt-kivandorlasrol-2173906/

A kalifa udvara – Krulik Zoltán egy elmaradt kivándorlásról

Krulik Zoltán egy elmaradt kivándorlásról, a Kádár-kori punkokról és a kackiás bajuszról
Önéletrajzi ihletésű rövidprózája nemrégiben jelent meg. Az utolsó papírrepülő című könyvében a tatabányai kisgyerekkortól a pannonhalmi gimnáziumi éveken keresztül a sorkatonaságig idézi fel emlékeit. Krulik Zoltán, a Makám együttes vezetője néha álomszerűen, néha féktelen gyermeki fantáziával szólaltatja meg őseit, s árul el egyet s mást családja titkai közül.

– Könyvében félelmekkel teli ötvenes évekről mesél, a történelem viharai ellenére mégis önfeledten élte gyermekéveit. Szólítja még valaki Szöcskének?
– Már nem. Édesanyám becézett így kiskamaszkoromban, amikor a kezem-lábam olyan volt, mint a botsáskáé, és minden ruha lötyögött rajtam.

– Hogyan hívta elő gyerekkori emlékeit, amelyekről a kötetében is ír?
– Nagyon érdekes élmény volt, amikor tíz évvel ezelőtt elkezdtem leírni az álmaimat. A családról bizonyos információkhoz is csak ezekben az időkben jutottam hozzá. Apai nagyapám, Krulik Mihály, aki Rzeszówból származik, és erdélyi szász nagymamám, Galler Jozefa két gyerekükkel a Bánságból, Aranyágról indulva Hamburgban felszálltak egy Amerikába induló hajóra.

A nagymamám éppen édesapámmal volt várandós, s amikor megtudta, milyen hosszú az út az Újvilágba, azt mondta: „Leszállunk, Mihály.” Pedig az még férfidominanciájú társadalom volt… Nem utaztak el, pedig mindenüktől megváltak. Csak a nagyobb fiú vitt egy rézmozsarat a zsákjában, mely ma is megvan, a lányomnak adtam. A fiaimnak is szánok egyet-egyet, hogy a családi hagyományt tovább vigyük.

– Milyen családi titkokat tudott meg, illetve tárt fel a könyvében?
– Többek között azt, hogy a nagyszüleim 1935-ben titokzatos mérgezésben haltak meg egy kuruzsló miatt, és hogy a nővérem nem az édestestvérem. Ezt egy rosszindulatú szomszéd súgta a fülembe, amikor hatéves voltam.

Édesanyámék csak 18 éves koromban szánták el magukat, hogy elmondják nekem. Az álmaimból más írások is születtek, amelyek Másvilág / Kilenc történet címmel jelentek meg az Új Forrásban. A prózakötetemet is egy álom indította útjára. Természetesen nem emlékszem pontosan mindenre, de ha egy emlékkép nagy intenzitással felvillan, mint a mágnes, vonzza magához a többit.

– 1975-ben megalakult az első zenekara, a Creatív Stúdió Öt, a C. S. Ö., mely öt évig létezett. Milyen zenét játszottak?
– Ugyanolyat, mint tíz évvel később a Makámmal, amelyet improvizatív kamarazeneként aposztrofáltunk. A C. S. Ö. hangzásvilágához többféle kultúrából származó zenei elemet és hangszert használtunk. Az oboán, spanyol gitáron és nagybőgőn kívül a bolgár gadulkát és kavalt, az indiai tablát, sőt afrikai ütőhangszereket, udut, marimbát is.

Így alakult ki szokatlan hangzásvilágunk. Kurtág György zeneszerző, akihez nem lehetett csak úgy bekopogtatni, egyszer fogadott engem. Meghallgatta a zenéimet, és olyan tanácsokkal látott el, amelyeket máig szem előtt tartok. A Makám & Kolindát 1980-ban alakítottuk meg, és bejártuk vele a világot, aztán 1984-ben indult a Makám.

Fotó: Kurucz Árpád

– A kolinda a karácsonyi ünnepkörhöz kötődő népi dallamok összefoglaló neve, de mit jelent a makám?
– Kezdetben az a hely volt, ahol a zenészek gyülekeztek, majd ahol a kalifa udvarában játszottak. Később az arab és perzsa zene neve lett, ahogy a rága az indiai klasszikus zenéé. Komponált muzsika, a makámoknak szerzőik vannak. Az improvizációnak fontos szerep jut mindkét kultúra zenéjében, s ez számunkra is irányadó volt.

– A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba 1966-tól járt. Azokban az években az egyházi énekek mellett milyen zenére volt fogékony?
– A gregorián kórussal a vasárnapi miséken és az egyházi év egyéb rítusain énekeltünk, ez állandó szolgálat volt négy évig, és orgonáltam a diákmiséken és Szigeti Kilián atya jóvoltából a bazilikában is. Közben szívesen hallgattam a Beatlest, a Rolling Stonest és Jimi Hendrixet, és itt kezdődtek az első zenekari szárnypróbálgatásaim is.

– Kackiás bajuszát is a zenének köszönheti?
– Baksa-Soós János volt az egyik ikonikus figura, aki nemzedékemet elvarázsolta. A Budai Ifjúsági Parkban láttam a Kex együttest, a színpadon egy zörgő csontú fiú ugrált és énekelt.

A Család című dalát a nagymamám minden karácsonykor megkönnyezte. Ő kérte, hogy tegyem fel a kislemezt – dacára annak, hogy a Kex mai szóval punkzenekarnak számított. Orszáczky Miklós, a Syrius basszusgitárosa volt a másik, akire felnéztem, s aki szintén bajuszos volt.

– Miért volt fontos, hogy a Makám mellett egy új formáció, a Robinzon KruZo is megszülessen?
– Az is egy felkérésnek köszönhető. A Fonó Budai Zeneháznak 14 évig voltam a művészeti vezetője, a magyar zenei élet színe-javát hívtam meg oda játszani. Ott ismerkedtem meg Kelemen Lászlóval, aki később a Hagyományok Háza igazgatója lett, s bár tudomásom szerint soha nem hallott énekelni, felkért egy dalestre. Káptalantótiban nyaraltam, de ettől rögtön kivert a verejték. Soha nem álltam középen a színpadon. Makám-számokat nem énekelhettem, hiszen azokat a lányoknak

– Lovász Irénnek, Palya Beának, Bognár Szilvinek és a többieknek – írtam. Aztán fél év alatt radikálisan más dalszövegek és zenék születtek a káptalantóti kertben. Emlékdaloknak hívom őket, melyek példaképekről, barátok, családtagok elvesztéséről szólnak. A Budai Vigadóban énekeltem el először ezeket a városi „song”-okat. Nem akartam semmilyen „makámos” rafinált ritmikát, harmóniai megoldást használni, ahogy spontánul jöttek belőlem, úgy hagytam őket. Így született meg a Robinzon KruZo.

– Ha nincs semmilyen nyomás, akkor milyen zenét hallgat?
– Otthon csak akkor hallgatok zenét, ha a munkámhoz kell. Olyankor kiválasztok egy-két tucat lemezt – a legautentikusabb népzenétől a kortársig mindenfélét –, melyről feltételezem, hogy inspirálni fog. Valójában az élő zenét szeretem. Eszter lányom is muzsikus, hegedűművész, van egy vonósnégyese, aktívan részt vesz a mai magyar kortárs zeneszerzők műveinek bemutatásában, melynek kiváló helyszíne a Budapest Music Center.

Oda sokat járok koncertekre, ezenkívül templomi hangversenyekre, a Zeneakadémiára, de a Szimpla és Kobuci Kertbe is, mert nagyon érdekel, hogy mit csinálnak a fiatalok.

A Fonó is remek helyszín, a lemezbemutatóinkat mindig ott tartjuk, idén november elején lépünk fel. Az elmúlt években közel húsz színházi zenét komponáltam, két éve a Vaskakas Bábszínháznak Petőfi-versekre, legutóbb pedig a debreceni Vojtina Bábszínháznak az Álomszövő Pendula meséhez. Ezekből készülök összeállítani meselemezt. Régen írtam dalszöveget, néhány éve a prózaírás lett erősebb az életemben, parancsoló erővel szögez az íróasztalhoz.

– Megfogadta nagymamája tanácsát, aki – ahogy a könyvében is olvasható – azt kérte: „Sose politizálj, kisfiam!”?
– Azt is megígértette velem, hogy sosem veszek fel kölcsönt, és Pál apostol szavait is, hogy sose nyugodjék le a nap haraggal a szívemben. Felzaklat, hogy a széthúzás miatt barátságok, családok szakadnak szét. Az én életemben mindig fontos volt az elfogadás és a nyitottság.

A családom a magyar mellett a lengyel és az erdélyi szász vonallal igen sokágú, ráadásul olyan kulturális közegben nőttem fel, hogy az egyik templomban tótul, a másikban svábul énekeltek, a pap latinul misézett, nagypapám néha oroszul beszélt a barátaival, az édesapám pedig németül társalgott a testvéreivel. Igyekszem az egyre nagyobb tempóban változó világunkban a nyitottságomat és derűmet ébren tartani.

Ebben segítenek fiatal zenésztársaim a frissességükkel, azzal, hogy másképpen látják a dolgokat, és persze a gyerekeim, akik mindig azt mondják: „Papa, ez nem úgy van!”

Hirdetés

Kiemelt

Kalmár gólokkal építkezik

Három kontinensen foglalkoztatnak klubcsapatok magyar labdarúgókat. Összeállításunkban azokra összpontosítunk, akik szóba kerülhetnek a magyar válogatott keret kialakításakor.

Poszt-trauma

Gyurcsány kíséretével a börtönbe

„Ártatlan ember” vonult be.

Van baj… és nincs baj

Egy nem kormány közeli médiummal.

Horn Gábort láthatóan nem zavarják a számok

A liberális politikus fogalomzavarban is szenved.

Mellbevágó üzenet az egykori Francia elnöktől

Már akkor látta...

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!