A Mocorgó jutott az eszembe, aki az írónak üzletet ajánl, száz forintért elmondja az életét. Az író átnyújtja a papírszázast, Mocorgó a szivarzsebébe gyűri, mint valami díszzsebkendőt, és két cseresznyét rendel. Fejes Endre novellájáról van szó, A hazudós című kötetből, mely alcíme szerint történeteket tartalmaz „az ezerszer áldott nyolcadik kerületből”. Soha nem kérdeztem meg Pál Dániel Leventét, hogy ismeri-e Fejes kötetét, pedig bőven nyílt rá alkalmam, hetente küldi a „nyócker” Lugasba szánt friss munkadarabjait. Persze, eszem ágában sincs összevetni Fejes könyvét Pál Dániel Levente frissen megjelent kötetével, nem is volna igazságos, az novellákat tartalmaz, ez pedig… Miket is? Hangulatokat, jeleneteket, utcai figurák pasztelljeit, párbeszédeket, karcolatokat, sorsokat, vígjátékot és tragédiát, groteszket. Práter utcát, Szigony utcát, Kálvária teret, prostikat, muzsikus cigányokat, kocsmákat, kapualjakat, szabaduláspartit, a Corvin negyed sima falait. És egyperceseket, az ám! Ezt figyeljék!
„A szokásos kisbolt, egy tagbaszakadt férfi kerül sorra.
– Egy kenyeret kérek.
Az eladó ad neki egyet.
– Nincs friss?
– Ez van.
– A börtönben jobb volt a koszt.
– Vissza lehet menni.
– Folytatod, az lesz.”
A szerző nem kíváncsiságból járja a dzsungelt, hanem tíz éve ott lakik, vagyis jó sorsa vetette oda. Naponta kénytelen alámerülni abba a harsány, színes és zavaros világba, ahol – mint a kötet rövid bevezetőjében írja – az őslakos magyarok és cigányok mellett törökök, kínaiak, vietnamiak, arabok, afrikaiak, cserediákok, öreg forradalmárok, házfoglalók, háborús menekültek, piti és nagystílű gengszterek élnek, „itt van elszórva pár négyzetkilométeren minden, ami a régi és ami az új Európánk”. Ez az állapot adott, az átutazó szemével statikus, de a kötetből kiderül, nem az, szelek szárnyán suhan át az utcákon a kerület határain túli világ.
Zajlik az élet arrafelé, egyformák a reggelek, de mások az esték, és mások az éjszakák. Rokonszenves, hogy szerzőnk fürdik a témában, és vérbő tudósításokkal örvendezteti meg olvasóit, akik sötétedés után messzire elkerülnek bizonyos utcákat arrafelé. Pál Dániel Levente pontosan, célszerűen, ugyanakkor kétségtelenül szellemesen fogalmaz. Ha belefeledkezünk az olvasásba, márpedig belefeledkezünk, akár a Gólya presszó egyik asztalához képzelhetjük magunkat. Kell ennél több? Rokonszenves, hogy nem ölti magára a szociológus sötét öltönyét, nem magyaráz, nem akar okos lenni, nem következtet, nem ítélkezik. Mesél.
A szépirodalom nyelvén mesél. A Corvin negyed árnyékos oldalán lüktető dzsungel előbb-utóbb felszívódik a város szövetébe, ez a dolgok rendje. Ha valamelyik rendezőnek pár évtized múlva az eszébe jut, hogy leforgassa a Volt egyszer egy Józsefváros című filmet, feltétlenül Pál Dániel Leventével írassa meg a forgatókönyvet!
(Pál Dániel Levente: Az Úr Nyolcadik Kerülete. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2017, 318 oldal. Ára: 2999 forint)