Németország egyik legelismertebb szakmai folyóirata, a Handelsblatt február 4-én cikket tett közzé arról, hogy a máltai csúcson a migránskérdésben Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Angela Merkel német kancellár álláspontja azonos volt. Ebből a folyóirat azt a következtetést vonta le, hogy lehetséges a közeledés Berlin és Budapest között.
Véleményem szerint egyre több európai vezető ismeri fel, hogy a balkáni útvonal zárása után célszerű és törvényszerű a földközi-tengeri útvonal lezárása is. A magyar és német álláspont abban is közös, hogy a kérdés lehetséges megoldása: menekültközpont létrehozása Líbiában és más észak-afrikai országokban.
Néhány hét óta a német politika ugyanazt az álláspontot képviseli, mint amely évek óta a magyar álláspont, azaz a migránsokat a Földközi-tengerről nem Európába kell áthozni, hanem biztonságos fogadóállomásokra visszavinni Észak-Afrikába, ahol el lehet dönteni, hogy Európa be akarja-e fogadni őket, vagy pedig nem. Az európai politikát bonyolítja, hogy idén választások lesznek az Európai Unió két kulcsállamában, Németországban és Franciaországban, és a lakosság többsége sehol sem akarja a migránsok befogadását.
A magyar miniszterelnök javasolta, hogy a jövőben kapjon támogatást Egyiptom is, mivel, ha ott meginog a rendszer, milliók indulhatnak el Európa felé. 2016-ban 181 ezer fő jött be a kontinensre a Földközi-tengeren keresztül, ebből kilencven százalék Líbia felől. Ettől kezdve válik igazán érthetővé, hogy a stabil Líbia – hasonlóan Szíriához – a jövőbeni európai biztonság fontos feltétele.
A német migránspolitikára lényegi hatással van, hogy 25 év alatt, 1991 és 2015 között 23,7 millió fő érkezett Németországba, és ugyanebben az időszakban 18,7 millió fő vándorolt ki onnan. A két szám közötti különbség volt képes ellensúlyozni a német lakosság természetes csökkenését, ugyanis a halálozások száma folyamatosan, jelentős mértékben meghaladta a születések számát.
Amíg a ciklus első éveiben a bevándorlók döntően Olaszországból, Spanyolországból, Portugáliából, máshogy fogalmazva: Európa szegényebb részeiből érkeztek, addig jelenleg elsősorban háborús térségekből jönnek, ezen belül Szíriából, Afganisztánból, Irakból, valamint a Balkán háború sújtotta államaiból. 2015-ben a Németországba érkezett migránsok kétharmada vallotta magát háborús térségből érkezőnek. A migránsok nyolcvan százaléka 35 évnél fiatalabb, egyharmaduk 16 évnél fiatalabb, és hetven százalékuk férfi.
Az elmúlt években beérkezett migránsokkal a fő probléma – szemben a korábbi bevándorlókkal – az volt, hogy nem beszélik a befogadó ország nyelvét, más vallásúak, más kultúrkörből érkeztek, és mások a jogról alkotott elképzeléseik, mint az európaiaknak.
Jelenleg évente 25-35 milliárd euróba kerül a német államnak a migránsok integrációjára fordított összeg.
Az elmúlt nyolcvan évben a világ lakossága 2,5 milliárdról 7,4 milliárd főre növekedett. Ez a szám 2030-ig 8,4 milliárdra, 2050-re pedig 9,6 milliárdra duzzad. Ez azt jelenti, hogy három évtized alatt annyival növekszik a világ lakossága, mint amennyien nyolcvan évvel ezelőtt összesen a Földön éltek. Miközben utoljára 1882-ben fordult elő Németországban, hogy az újszülöttek száma meghaladta a halottakét. 1900-ra a világ lakosságának 25 százaléka volt európai, három százaléka német.
Ma a világ lakosságából tíz százalék európai, egy százalék német. Az évszázad végére hat százalék lesz európai, és a németek aránya csak tizedszázalékban lesz mérhető… A világ két legelöregedettebb államává Japán és Németország vált. 1900-ban az újszülött lányok várható élettartama 43 év volt, jelenleg 86 év.
Előrejelzések szerint a XXI. évszázad a tömeges migráció évszázada lesz. Afrikában 1970-ben 520 millióan éltek, jelenleg ez a szám 1,3 milliárd, és az évszázad végére várhatóan eléri a 4,3 milliárdot. Ez azt jelenti, hogy 130 év alatt a lakosság száma megnyolcszorozódik. Hasonló trendek figyelhetők meg a Közel- és Közép-Kelet államaiban. Ezekről a területekről óriási nyomás nehezedik Európára a migránsok részéről.
Észak-Afrika és a Közel-Kelet államai a világ leginkább krízisekkel sújtott területei közé tartoznak. Érdekes módon errefelé a lakosság képzése a munkanélküliek számát növeli. A térség, amely Marokkótól Ománig, Katarig és Jemenig tart, 19 államot foglal magában. 18 állam muzulmán, Izrael az egyetlen kivétel. Ezt a régiót történelmi konfliktusok, határviták terhelik évszázadok óta. A konfliktusok különösen kiéleződtek a gyarmatbirodalmak felbomlásával és a hidegháború végével. Növelik az ellentéteket a nyersanyagokért vívott háborúk, a síita–szunnita szembenállás és az évtizedes ellentét Izrael és a palesztinok között.
A közel-keleti belső gyűrű a világ leginstabilabb régiója. A helyzetet csak nehezítik a gyenge kormányzatok és a korrupció. A 19 államból 13 számít instabilnak, hat pedig stabilnak. Az instabil államok közé soroljuk Egyiptomot, Algériát, Iránt, Irakot, Jement, Jordániát, Libanont, Líbiát, Marokkót, Ománt, a palesztin területeket, Szíriát és Tunéziát. Ez a térség foglalja magában közel 370 milliós lakosságával a 19 ország lakosságának 86 százalékát. Ugyanakkor a régió egészében óriási lakosságszám-növekedés várható. Miközben kiemelkedő a fiatalok körében a munkanélküliség, jó pár ország esetében (Líbia, palesztin területek, Tunézia) ötven százalék körül van. Egyiptomban a fiatalok háromnegyede nem hivatalosan dolgozik, így helyzete bizonytalan.
A terület egészére igaz, hogy a fiatalok döntő része vállalna másutt, részint külföldön állást.
A gazdag államok: Bahrein, Kuvait, Katar, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Izrael. Ezekben az államokban él a lakosság 14 százaléka, 58 millió fő, de 2030-ra ezekben az országokban is drasztikus növekedés várható.
Az iskoláztatás problematikáját mutatja az is, hogy miközben nő a felsőoktatási intézményeket végzettek aránya, Marokkóban a fiataloknak csak mintegy kétharmada tudja az általános iskolát befejezni. Négyötödük tud írni és olvasni. A felsőfokú intézményt végzettek aránya 41 százalék Szaúd-Arábiában, 35 százalék Jordániában, 33 százalék Libanonban. Ugyanakkor a képzés színvonala az esetek jelentős részében nem teszi lehetővé a minőségi elhelyezkedést.
Az elmúlt napokban Bécsben találkoztak a Törökországtól Németországig terjedő térség belügyi és katonai vezetői. A tárgyalás lényege – hasonlóan a tavalyi, szintén bécsi találkozóhoz – az volt, hogy intézkedési tervet dolgozzanak ki a migránsok megállítására, főleg arra az esetre, ha a Törökországgal kötött szerződés kudarcba fulladna. Ezek a tárgyalások 2010 óta folynak osztrák–magyar kezdeményezésre. Figyelembe kell venni, hogy 2010-ben még más volt a világhelyzet, mást jelentett a migráció és a terrorfenyegetettség is.
A jelenlegi cél, hogy az érintett államok közös képességeket fejlesszenek ki, összehangolják az Európai Unió és a NATO lehetőségeit, és fogjanak össze a regionális érdekek mentén. Kezdeményeznek Brüsszel felé, és a legutóbbi európai uniós csúcstalálkozó határozatainak megfelelően feladatuknak tekintik a külső határok védelmét és a migránsok megállítását.
Többen kiemelték, hogy Magyarország Európát védi. A konferencia érdekes eseménye volt az az osztrák tájékoztató, ahol ismertették, hogy mennyi migráns van Törökországban, és a 2015-ös helyzet nem ismétlődhet meg.
Közös álláspont volt, hogy keményebben kell fellépni az embercsempészek ellen, és a kvóta nem jelent valós megoldást. Az embercsempészek a válságövezetekben hangsúlyosabban jelen vannak, mint a térség hatóságai. Új elem volt, hogy valamennyi részt vevő állam az együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Többévnyi késlekedés után Európa talán végre megmozdul.