Idén januárban elértük azt a célt, hogy Costa Rica energiafelhasználása teljes mértékben megújuló forrásból származott – mondja büszkén Xiomara gimnáziumi tanárnő. A közép-amerikai ország évek óta a Happy Planet Index első helyén szerepel, amely azt méri, hogy „a világon hol használják fel a leghatékonyabban a természetes forrásokat arra, hogy a lakosság hosszan és boldogan éljen”. Persze több tényezőt is vizsgál a New Economics Foundation brit kutatóintézet indexe, így a helyiek várható élettartamát, az általuk hagyott ökológiai lábnyomot, az átlagos jólétet vagy az olyan társadalmi szempontokat, mint például az esélyegyenlőség. Ez az apró karibi ország pedig – megelőzve sok nyugati társadalmat – minden téren az elsők között teljesít.
Pillangó- és kígyófarmok
De hogyan alakulhatott ki ez a szemléletmód ott, ahol néhány évtizede még a régióra jellemző korrupció és bűnözés volt a probléma? „Volt néhány bölcs vezetőnk, aki felismerte, hogy a természet érdekli az embereket, és a természeti kincseinkből előnyt tudunk kovácsolni – magyarázza a kétgyermekes tanárnő az ország északi részén fekvő La Cruzban. – Az 1990-es években számos »zöldtörvényt« hoztak, amelyek védik a helyi állat- és növényvilágot, nekünk már ez a természetes.”
A vezetés adókat vetett ki például a nemzeti parkok, az erdők, a vizek, a biodiverzitás és a természeti kincsek védelme céljából. Emellett kiépítettek egy – az állam és nemzetközi szervezetek által finanszírozott – támogatási rendszert, amely fedezi a természetvédelmi programokat. Mára Costa Rica területének negyede védett állatrezervátum és nemzeti park, és a turisták valóban özönlenek megcsodálni a buja természetet. Van is mit védeni, hiszen Costa Ricán a sokféleség káprázatos: a Magyarországnál kisebb területen esőerdők, kávécserjékkel borított hegyek, banánültetvényes fennsíkok és marhalegeltetésre alkalmas pusztaságok váltják egymást, összekötve a vad karibi és a homokos csendes-óceáni partszakaszt.
„Bár országunk trópusi éghajlaton helyezkedik el, a több oldalról érkező szelek és a sok hegyünk miatt területenként eltérő az éghajlat, így a növények és az állatok is különböznek – mondja Esteban vállalkozó, aki az erdős-mocsaras karibi térségből származik.
– Gyerekkoromban előfordult, hogy két hónapig megállás nélkül zuhogott” – gyarapítja ismereteinket az esős évszakról, amely az északi és a keleti régiókban jóval csapadékosabb.
Esteban kertjében a fákon egzotikus, hatalmas, színes madarak ugrálnak, bóbitával a fejükön. „Esténként elvonulnak erre a papagájok is – teszi hozzá, bár neki ebben sincs semmi különös. Pedig az országban egy helyen csoportosul az észak- és dél-amerikai kontinens állatvilága. – Krokodilok, vadmacskák, majmok, mérges pókok, kígyók és több ezer pillangófaj” – sorolja a férfi. A hivatalos adatok szerint a Föld állatfajainak öt százaléka él Costa Ricán, mintegy 500 ezer faj. Pillangó- és kígyófarmok követik egymást, de híres az ország a veszélyeztetett tengeri teknősök megmentését segítő projektjeiről is.
Hadiköltségekből kórházak
A természetvédelem minden téren meghatározza az államot. A vezetés célja az volt, hogy 2021-re száz százalékban megújuló forrásokból származzon az energiafelhasználás, de a ticók – azaz a helyiek – ennél gyorsabban haladtak: tavaly már 98 százalékot értek el. Az energiatermelés háromnegyede egyébként vízenergiából származik, azaz gátrendszerek adják, de az elmúlt 25 évben elsősorban a szél- és a geotermikus energiaforrásokat fejlesztették. „Idén arra számítunk, hogy stabil marad a megújuló energiatermelés” – mondta nemrég az állami energiaszolgáltató ügyvezető elnöke, Carlos Manuel Obregón. „Négy új szélerőművünk van, és kedvezőbb feltételekre számítunk a csapadék tekintetében is.”
Felmerül persze a kérdés, hogy a napos karibi ország miért nem napenergiára építkezik. A helyiek szerint politikai okokból. Ha ugyanis mindenki otthon előállítható napenergiára váltana, csökkenne az állami energiaszolgáltató profitja. Costa Rica mindenesetre már így is exportál a környező országokba, Nicaraguába és Panamába energiát, ami a közeljövőben várhatóan növekedni fog.
A ticók egyébként büszkék környezetvédő politikájukra, a lakosság nagy része már azonosult az „ökoetikával”.
„San Joséban néhány évvel ezelőtt kivágták azokat a fákat, amelyek nem őshonosak, így nem tudnak otthont adni az itteni állatvilágnak, és helyükre őshonosakat ültettek – tudjuk meg Alejandrótól, aki a fővárosban egyetemi hallgató. Kiderül az is, hogy a fakivágást szigorú szabályok korlátozzák. Ha valaki a saját birtokán építési célból akar kivágni egy fát, akkor ezt külön kérvényeznie kell az önkormányzatnál, ahol elbírálják. – Ha a hatóságok észreveszik, hogy engedély nélkül vágtál ki egyet, komoly bírságot szabnak ki – hangsúlyozza a dolog komolyságát. – Az erdők nagy részét a gyarmatosítást követően kivágták, hogy marhalegeltetésre alkalmas területeket nyerjenek, így van mit helyrehozni.”
A kis közép-amerikai ország egyébként nem csak e téren mutat példát. „1949-ben, amikor demokratikus köztársaság lett Costa Rica, felszámolták az ország haderejét, és annak költségvetését az egészségügyre és az oktatásra fordították – tájékoztat Gabriel építészmérnök, aki a főváros mellett Cordobában él családjával.
– Az oktatásra fordított összeg azóta is növekszik, mára elérte a költségvetés nyolc százalékát a hivatalos adatok szerint. A vezetés a második világháborút követő években minden tudományterületről szakértőket küldött fejlettebb országokba, hogy tanulmányozzák és hozzák haza a jól működő rendszereket.”
A fejlett országokéval hasonló mértékű a várható élettartam is Costa Ricán, hiszen az egészségügyi rendszer is kiemelkedően magas színvonalúvá vált. A helyiek szerint az volt a cél, hogy a kis ország nagyobb esélyekkel tudjon megküzdeni az olyan komolyabb kihívásokkal, mint az egészségügyi válságok, az erőszak vagy a klímaváltozás, és vezető szerepe legyen a régióban e téren.
De rendkívül elégedettek ezzel a mindennapokban is. „Az itteni egészségügy lefed mindent. A fiam az első másfél évében tejprotein-érzékeny volt. A hatóságok minden évben egy évre elegendő speciális tejet szállítottak hozzánk kartonokkal. Ez a fajta tej itt egyébként nagyon drága lett volna – mondja Xiomara hatéves fiára nézve. Az egészségügyi rendszer ingyen ellátja a szomszédos országok állampolgárait is, akik betegség miatt fordulnak a kórházakhoz. – Az az elv, hogy jobban járunk, ha meggyógyítjuk őket, mint ha bármi betegséget elterjesztenek az országban.”
Fertőtlenített buszok
A hatóságok a határátkelésnél is vigyáznak: a Nicaraguából érkező buszokat még fertőtlenítővel is lefújják.
Persze itt is akadnak problémák. Az egyébként inkább falusias hangulatú főváros, San José légszennyezettsége például meglepően magas. Bár nem nagy a forgalom a városban, mégis állandóan forgalmi dugó van, a régi buszok pöfögésétől pedig alig lehet levegőt kapni. „A törvény szerint nem vásárolhatunk tíz évnél idősebb kocsit magánhasználatra a környezetvédelmi szempontok miatt. Úgyhogy mi sem értjük, miért nem cserélik le ezeket a régi buszokat”
– hallom egy asszonytól San José egyik állomásán.
A helyiek mindenesetre egyre többen elégelik meg az elavult tömegközlekedést, és váltanak saját járműre, emiatt gyorsan emelkedik a légszennyezettség is. Costa Rica állami statisztikája szerint ezer főre körülbelül 287 autó jut, ez meghaladja a latin-amerikai és a világátlagot is. A Waze navigációs telefonos alkalmazás pedig tavaly már a legrosszabb forgalmú városnak minősítette San Josét. De nem csak a levegő piszkos a fővárosban: több lakos szerint a korrupció még korántsem áldozott le. Máig gyakoriak az illegális vadászatok és erdőirtások is.
Sokszor az üzleti érdekek felülírják a zöldszempontokat, különösen, mióta a turizmus elképesztő méreteket öltött elsősorban a csendes-óceáni partokon. Costa Ricát szárazföldön elhagyva mindenesetre kilépési vámot kérnek a hatóságok: „Green tax”, vagyis „zöldadó”, hirdeti a tábla. Reméljük, ez a nyolc dollár legalább jó helyre megy.