A kőbányai Hős utca 15/A és 15/B gettó szipusokkal, örömlányokkal, gengszterekkel. Két körgangos ház – minden létező helyen aládúcolva. Az első emeletről, egy befalazott ajtajú és ablakú lakás elől egykedvűen fitymálnak minket, de még köpnek is. Szotyolahéjat. Az udvaron elterülő szeméttengernek édesmindegy, mert ez csak biomorzsalék.
A körgangos ház udvarán a pocsolyában tizenvalahány összehajtott, használt pelenkacsomagot számolok meg: van, amelyiket már kinyitott és kimosott az időnként szemerkélő eső, a másikon most tol át egy gyerek egy valahonnét lopott bevásárlókocsit, kifröccsen belőle a vegyes állagú, barnás folyadék. Szerethetik itt a két és fél literes kólát is, mert a piros címkés változatból van vagy ötven darab az udvaron. A lépcsőről párolog a vizelet, a szagból ítélve egyebet is csináltak.
Egy villanás: elegáns öltözetű hölgy tart a lépcső felé, nyakában divatos sál, a karján narancssárga színű fonott táska. Ahogy a lépcsőre lép, kiugrik egy ajtó mögül egy siheder, és torkaszakadtából kiabálja:
– Kalocsai kurva! Kalocsai kurva!
A magasföldszintre érve Zsóka csikorgó vasajtót nyit, majd egy másik kulccsal csörögve kinyitja a lakása ajtaját. Időnként hátranéz, hogy megbizonyosodjon arról, nem akarják-e kirabolni, lelocsolni, leütni. Majd a fentről eláztatott falú garzonban lehuppan a franciaágyra, hagyja, hogy Pepe, a csivavakeverék összenyaldossa. Rágyújt felpattintható fedelű fém öngyújtóval egy cigarettára, szív egy slukkot, kifújja a füstöt, és mérgesen mondja:
– Miféle kalocsai kurva? Hiszen Pálhalmán ültem.
A két kőbányai háztömb 1939-ben épült. Két lakásra jut egy közös illemhely. A háromszáz lakás egy része már be lett falazva. A pokoli körülmények miatt a Hős utcai háztömbök tulajdonosainak nagy része a lakását hátrahagyta, azokban illegális foglalók élnek, a bérlők közösköltség- és közműdíjtartozása eléri a 200 millió forintot.
A magasföldszinten és az emeleti fordulókban felhívás a falra szögezve: „Figyelem, balesetveszély! A folyosó korlátozott teherbírású! Kérjük, a fal mellett közlekedjenek! Csak a szükséges ideig tartózkodjanak a folyosón!” Ennek ellenére ketten hokedlin ülve, egy harmadikra verve a blattot kártyáznak, másutt négyen-öten is összeverődnek, és a vaskorlátra támaszkodva bámulnak minket. Nyaranta a folyosókon közlekedni se lehet a sok felfújt, vízzel feltöltött „úszómedence” miatt.
– Itt kötöttem ki több mint négy éve, és már a patkányok rágják a küszöbömet. De nem hagyom magamat. Ilyen az egész életem. Kétévesen, 1956-ban itt hagytak a szüleim, és a mama nevelt fel – mondja Zsóka. – Hetvennégyben anyám és apám hazalátogatott Kanadából, és anyagilag segítettek, hogy iskoláztassam a gyermekeimet. A porcelángyárban dolgoztam 25 évig. Kóros játékfüggő lettem, s hogy pénzhez jussak, loptam rendesen. Ötvenévesen kerültem börtönbe, négy évet leültem, rehabilitációs rokkantnyugdíjas vagyok. A fiam Tirolban séf, a középső gyerek, egy lány a büntetés-végrehajtásnál százados, a kicsi pedig fodrász.
Az asztalon nagy a rendetlenség. Egy vékony nyakú vázában művirág. Abba pöccinti a hamut.
– Behúztak az erdőbe… Négyemeletes társasházban laktam, de meghalt a férjem. Magasföldszinti lakás kellett nekem, mert betegség miatt oxigénpalackra vagyok szorulva. Fiatalon éltem Kőbányán, s a lakást megtekintve örültem, hogy lám, visszajöhetek. Gyönyörű rend volt akkor, és száraz, tiszta levegő. Egy iskolakerülő suhanc, egy tántorgó részeg ember vagy drogtól kábult alak sem lézengett a folyosókon – gondolom, az eladó fizetett nekik, hogy a mustra idejére oldalogjanak el innen.
És lakott itt néhány olyan fiatalember, aki most börtönben ül. Én csak a szüleiket ismertem, fiatalon egy táncklubba jártunk, s nem gondoltam, hogy a gyermekeik egészen más életvitelűek, mint ők. Azóta nem tudok elmenekülni. Mindennapos a verekedés, ordibálás, lövöldözés, gázrobbanás, lopás… A folyosón drogosok fetrengenek. Fentről eláztatták a lakásomat is. Már kétszer öngyilkosságot kíséreltem meg.
– A problémáira, rossz gondolataira kap valamiféle orvosi segítséget?
– Ó, hogyne! A receptjeimmel ultizni lehetne, most is a pszichiátertől jövök. Már svájci gyógyszert szedtem akkor is, mikor még nem létezett Magyarországon, de behozta a kedvemért a klinika – szuszogja az asszony. Hozzáteszi: majd kopogtat is mindjárt Gézuka, aki kiváltja azt a gyógyszert, örül is a fáradozásáért járó két üveg sörnek.
A vasrácsot kisvártatva kinyitja egy ötven körüli, vékony, dohányzástól rekedt hangú ember. Ahogy a Frontin receptjéért nyúl, látszik a kézfején a sok tetoválás. „Hozzál két deci keserűt is, mert jön a lányom!” ukázzal engedi útjára a férfit. Zsóka nemrég két hétig feküdt a kórházban, de visszahozták a másvilágról. Hazatérve feltört lakás fogadta, még a hatvanezer forintos bútorát is szétverték.
– Hogyan lehet itt élni?
– Hét óra után már nem megyek ki. A múltkor egy házbeli fiú az ablakomat törte be. Szóltam a szüleinek, mondván: idefigyeljetek! Megjártam a hadak útját, egyidős vagyok a ti apátokkal. Nem akarok veletek konfliktusban lenni, de szóljatok rá a gyerekre! Azóta békén hagynak. Amikor vízzel lelocsolnak, kihívom a rendőrséget. Ha ismeretlen ugrik elém, teljes erőből ráordítok, hogy b… meg, én ön- és közveszélyes vagyok! Többnyire rájuk hozom a frászt. Föl is robbantom őket egyszer, aztán repüljenek, rohadjanak meg! – mondja indulatosan.
Az Országos Mentőszolgálattól augusztus 20-án érkezett jelzés a rendőrségre, hogy tucatnyi zavartan viselkedő embert szállítottak kórházba az 1-es villamos vonaláról. A Péterfy Sándor Utcai Kórház toxikológusai szerint új, eddig ismeretlen mérgező anyag került az utcára. Augusztus 23-án a kőbányai Hős utcában a lakása előtt fogták el a fővárosi L. Ernőt (33), aki azzal gyanúsítható, hogy napi rendszerességgel árusított kábítószerféléket lakókörnyezetében, később pedig előzetes letartóztatásba helyezték. Kiderült, hogy a főváros más kerületeiből is a Hős utca környékére mentek a vevők anyagért.
Az augusztus 22-én elrendelt állandó rendőri jelenlét mértékére jó példa, hogy az első három nap alatt 1800 polgárt igazoltattak a környéken, és 23 személyt bűncselekmény gyanúja miatt, illetve érvényes körözés alapján elfogtak. Tizenhét olyan embert állítottak elő, akiknél felmerült kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény elkövetésének gyanúja. A rendőri biztosítás mellett a főváros megbízásából profi takarítók szedték össze a Hős utca és a drogos helyek, kapualjak szemetét. Eddig közel 700 köbméternyit szállítottak el a környékről.
A rendőri igyekezet ellenére a napokban egy olyan videó látott napvilágot, amelyen a Kőbányai úti villamosmegállóban az irtószerrel lefújt svábbogarakra emlékeztetően kezükkel, lábukkal kapálódzó emberek fekszenek a járdán. Az új pszichoaktív szernek brutális hatása van, hiszen fogyasztója hány, összeesik, és eszméletét is elveszíti. A pár száz forintos drog még mindig nagy népszerűségnek örvend a környéken.
A Hős utca kőbányai része már régóta Budapest egyik krízisterülete. Az itt élők jelentős része drogfogyasztó, bűnöző életmódot folytat, több gyilkosság történt, és gyakoriak a lövöldözések, késelések is. A telep közvetlenül a Terrorelhárítási Központ (TEK) és a Készenléti Rendőrség komplexuma mellett áll – legutóbb a TEK-nek csak a szomszédba kellett átugrania két, Münchenből lopott műkincs lefoglalásához. Mondhatni, házhoz jön a bűn. Amúgy pedig érthetetlen, hogy a két kiemelt rendőri létesítmény közelében hogyan folyhat így az élet.
A gettóban a folyosó kövén ülve számítógépezik egy fiatalember. Az anyja, egy vékonydongájú, vörösre festett hajú roma hölgy párducmintás otthonkát teker maga köré. Idegesen kérdi, mit akarunk.
– Mindenhol szerepelt már ez a ház. De ha valakinek nincs sok pénze, csak itt tud élni. Várjuk, hogy felújítsák – mondja bemutatkozásunkra a monitorból felnéző fiú.
– Ó, dehogy lesz felújítás! Azt akarják, hogy a házzal együtt rohadjanak meg az emberek!
– vágja rá a vékony asszony. – Albérlők vagyunk, hatvanezret fizetünk a szobáért. Kilátással a szemétparkra! Hogy ki csinálja? Hát a lakók! Akik lusták levinni a szemetet a ház elé rakott konténerekhez.
– Van olyan, hogy a szemetelésért rászólnak valakire?
– Minek? Ha rászólsz, ugyanúgy csinálják, és még lehet, hogy szájon is vágnak – feleli nyersen. Ő takarít egy gyógyszergyárban. Tizenkétórázik, hetente kap ötvenezret. Zsebbe.
Behívnak. A szomszéddal közös vécé ajtaján matrica: öt nyelven van kiírva, hogy nem üzemel. A konyhában a kotyogó alatt táncol a kékes-lilás láng. A 26 négyzetméteres szobában vannak vagy tízen. Az ágyon valaki a tabletjét babrálja, az asszony Túró Rudit töm a nyolc hónapos baba szájába. Mint demarkációs vonal végigfut a fejünk fölött kifeszített zsinóron a sok száradó ruha.
Azért itt bérelnek garzont, mert máshol többhavi kauciót kértek tőlük. Akkor miből élnének? Kiderül, hogy alig van itt öröklakás, a legtöbb az önkormányzaté. De csak olyan helyre kínálnak cserét, amely „csöbörből vödörbe” megoldás, vagy még az se. Nincs ötszáz méterre sem élelmiszerbolt, sem benzinkút, sem a városon végigfutó légkondicionált villamos. Néhány, a szobában ténfergő iskoláskorú gyerektől megkérdem, hogy miért nincs iskolában. A zselézett hajú srác kilenc-tíz éves lehet, és oly eleven, hogy majd kirobban a bőréből, azt feleli, hogy influenzás.
Az aranyszínű karika-fülbevalós, iPhone telefonjukat nyomkodó sihederlányok nagyokat pukkantgatnak felfújt rágógumijukkal, azt felelik, hogy nincs tanítás, mert lebetegedtek a tanárok. Egyikőjük műszempilláján műanyag bross. Vihognak. Egy idős úr is oldalazgat közöttünk. A Vörös Október Ruhagyárban volt negyven éven át segédmunkás. Csak néz a szemembe, halvány mosoly fut végig az arcán. Azt mondják, ne kérdezzem, mert nagyothall.
Akik dolgoznak ebben a családban, azok egy nagy társaságnál hulladékot válogatnak, vagy egy plázánál szemetet tömörítenek. Aki szelektív hulladékot válogat gumikesztyűben, el van képedve azon, hogy mi minden van a kukában.
– Jobb itt élni, mint egy hónappal ezelőtt? – érdeklődöm.
– Azzal kelek, azzal fekszek, hogy van-e személyi nálam. Nem szeretik a fajtánkat, meg azt se, hogy itt lakunk, megmondom ezt a maga szemébe. Régen a Diószegi út volt felkapva, hogy ott mennyi a drogos, most a Hős utca, jövőre majd más lesz – mondja a számítógépező fiatalember. Húszéves, bent övé a nyolc hónapos gyerek. Már nincs az anyjával, mert a gyereket szereti, s nem az anyját. Egy hétig itt van, egy hétig Békásmegyeren. Hivatalosan ott, még az hiányozna, hogy megtudják, hogy a Hős utcában nevelkedik.
Várja, hogy a nap kisüssön. A haverjával árnyékbokszolni fognak.
Kártyacsata a gangon. Az egyik játékos egy kék szemű, tagbaszakadt férfi, a másik arabos, rendezett bajszú. Egy hölgy is előjön a lakásból, a testvérük, aki 61 éve él itt. Lenézünk a szemetes udvarra.
– Régen szép volt, még rózsabokrok is nyíltak. Egyszer azt álmodtam, hogy Kubában van ez a ház, Havanna szélén, és ott lent egy úszómedence mellett rádióból szól a rumba. Aztán egyre több szemetet hajigáltak az emeletekről a vízbe, s szeméttel lett teli a medence – mondja az egyik férfi. Mindenki dolgozik, a férfiak egy áruházlánc egységeiben árufeltöltőként, illetve targoncásként.
A kártyások azt mondják, hogy a rendőri ellenőrzések rettegésben tartják az embereket, de legalábbis megbolygatták őket. Szerintük valójában a TEK-nek kellene a terület, ezért ki akarják pusztítani innét az embereket. Viszont az önkormányzat nem akar megfelelő összeget fizetni a tulajdonokért. A szemét megmaradt, de viszonylagos nyugalom lett, ám megoldás nincs.
– Itt járt például a polgármester és a rendőrkapitány is, de ők csak annyik, mint vízen a buborék – morogja egyikük.
Labdázni mennének az unokák, de nem tudják, hogy hová.
Kőbánya centrumától messzi esik a Hős utca. Pedig a vasút mögé szorult nadrágszíjnyi terület az övék. Állítólag csak látszólag gazdátlan, hiszen az önkormányzat már évek óta komoly erőfeszítéseket tesz a tarthatatlan helyzet felszámolására. Augusztus 24-én ült össze a képviselő-testület a nyár történéseinek megvitatására, de azon egyetlen szó sem esett arról, hogy két nappal korábban a rendőrség szinte szükségállapotot vezetett be és tart fenn a Hős utcai gettó környékén. Akkorra már huszonvalahány drogost szállítottak el a mentők innét, és javában folyt az igazoltatás, a körözött bűnözők és dílerek begyűjtése.
A testületi ülés utolsó pontjaként két Hős utcai lakás tulajdonjogának megszerzéséről tárgyaltak. De az „ügy természeténél fogva” zárt ülést rendeltek el.
A gettó bejáratánál a konténerek mellett a földön Hős utca 15/A címre nyomtatott, széttépett közüzemi csekkek. Odagurítottak egy bevásárlókocsit is, a szemét alól kitűnik egy kidobott Police feliratú műanyag szalag. Az ügy természeténél fogva.