Nem csodálkozom a szombati kutyasétáltatók furcsa pillantásain a budapesti Szabadság téren, ahogy figyelik kis csapatomat, amint a mélygarázs lejáratánál található hirdetőtáblák körül kutatunk valami után, már-már a földön fekve, kozmetikai kistükörrel a kezünkben. Pár perc múlva nagy nevetés közben indulunk tovább, a nyakunkban lógó kártyapaklin látható szoborcsoportot keresve a környező épületek tetején. Igaz, először elefántormánynak néztük a női szoboralak kezében lévő fáklyát, de sebaj, két állomás múlva így is ráakadtunk a Kossuth téren. Észrevették valaha, megnézték bármikor figyelmesen a jelenleg még Néprajzi Múzeumként üzemelő palota homlokzatát? Pedig ott van, sőt még egy római számokkal jelzett, jókora évszám is van alatta.
Hogy milyen évszám, és miért jelentős ez, azt már nem árulhatom el – azzal lelőném a poént, ha esetleg a közeljövőben kedvük támadna kipróbálni az UrbanGót. De arról is érdemes volna megkérdezni a budapestieket, tudták-e, hogy Shakespeare-nek van szobra a belvárosban, nem is akárhol. Vagy átmentek-e valaha a Lánchíd alatti gyalogos alagúton (nem, nem azon, ahol a villamos megy)? Le merném fogadni, hogy nem. Hiába járunk ugyanis akár mindennap a fent említett helyszíneken, a mindennapi rohanásban nincs időnk megállni, a lábunk elé nézés helyett felfelé tekinteni – saját városunkban úgymond turistáskodni.
Éppen ezért, illetve ezt megváltoztatandó hívta életre két rendezvényszervező, nem mellesleg unokatestvér: Vaszilievits-Sömjén Réka és Horváth Beáta (valamint Réka férje, Guthy Miklós) 2015-ben a városi nyomozós, kincskereső csapatjátékot.
– Gyerekként sokat vittek külföldre a szüleim, ahol várost nézni szerettem, de rettenetesen untam az útikönyvből felolvasott információkat. Játék formájában sokkal maradandóbb az élmény, a részletek könnyebben megragadnak – meséli a négygyermekes Vaszilievits-Sömjén Réka, honnan jött az ihlet.
– A fiainknak többször szerveztünk háztömb körüli vagy kerti kincskereséssel egybekötött gyerekzsúrokat a férjemmel, Guthy Miklóssal, de kaptam megbízást olyan családi nap lebonyolítására is, ahol egy öthektáros helyszín megismertetése volt a feladat, akkor próbáltuk ki először a játékot felnőttekkel. Konkrét városi nyomozás először Sopronban volt, ahol felkérésre, csapatépítő tréningként vetettük be az ötletet. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, volt, aki egyenesen A Da Vinci-kódhoz hasonlította a játékot, akkor döntöttük el, komolyabban is belevágunk.
Miközben Réka a kezdetekről mesél nekem az UrbanGo főhadiszállásának számító Deák téri pubban, társa, Horváth Bea folyamatosan figyeli az asztalon lévő telefonokat, valamint jegyzetel. Ugyanis beszélgetésünk idején éppen a játék verseny verziója zajlik egyszerre két pályán is: ilyenkor, ha két csapat összetalálkozik, meg kell „küzdeniük” egymással.
– Akkoriban, a 2010-es évek elején volt felívelőben a szabadulószoba-divat, no meg egyre-másra alakultak a tematikus, irányított városi sétákat szervező cégek is. Ám ezek mind szigorúan időhöz kötött programok, mi pedig inkább valami olyat szerettünk volna, amelyik kötetlen keretet ad családi és baráti összejövetelekhez. Ahol nem időre megy a dolog, amelyen szülő-gyerek egyaránt, együtt vehet részt úgy, hogy valóban élvezi is a játékot – magyarázza Horváth Bea két, megfejtést tartalmazó SMS ellenőrzése és egy segítségkérő telefonhívás közepette.
Utóbbi pedig az UrbanGo népszerűségének egyik oka, legalábbis a közösségi médiában olvasható résztvevői visszajelzések alapján: minden egyes csapattagra szükség van a nyomozáshoz, így mindenki hozzá tud tenni valamit, mindenkinek élmény. Van, aki az utasításokat olvassa és értelmezi, aki ért a matematikához, az a számolós feladatokat csinálja, a részletekre jobban rácsodálkozó gyerekek hamarabb észreveszik az itt-ott elhelyezett jeleket.
– Mindenképpen azzal akartunk játszani, amit a város nyújt, ami a városban megvan.
A legszebb, legizgalmasabb, legkedvesebb helyeinket jártuk körbe Budán és Pesten, azt keresve, mit használhatunk fel a kincskereséshez abból, ami adott, ami a szemünk előtt van – veszi vissza a szót Vaszilievits-Sömjén
Réka. – Már csak azért is, mert minél kevesebb dolgot szerettünk volna direkt, jól láthatóan kihelyezni, hiszen hosszú távra terveztünk a kezdetektől fogva, és mivel nem zárt térben gondolkoztunk, tudtuk, a nyomoknak előbb-utóbb lába is kélhet. Persze az időjárás is tud problémát okozni, no meg a különféle rendezvények miatti lezárások.
Mindez rugalmasságot, valamint jókora kreativitást igényel: amíg a pesti pályát végigjártuk, többször megdöbbentünk, milyen ötletes megoldásokat talált ki az UrbanGo csapata, kirakatokat, utca- és emléktáblákat, homlokzatokat igénybe véve. A legjobb mégis az volt, hogy nem kellett rohannunk, nem stresszelt minket az idő. A játék felépítésének köszönhetően két állomás között nyugodtan megihatunk egy kávét, találgathatjuk, merre kell továbbindulnunk, mit jelenthet a rejtélyes állomásleírás. Van időnk beszélgetni, gondolkozni, belső udvarokba bekukucskálni, vagy gyönyörködni Budapest (és Szeged, hiszen már ott is van pálya) fényeiben. Felfedezni lakóhelyünk rejtett arcát.
legjobb hentes
Különféle tematikus városi sétákat először 2008-ban a frissen alapított Kortárs Építészeti Központ kezdett el szervezni Budapesten abból a célból, hogy az érdeklődők jobban megismerhessék Budapest bizonyos részeit, negyedeit, a város történetét, építészeti jellegzetességeit. 2012-re már több mint tíz ilyen és ehhez hasonló alternatív helyismereti sétákat szervező cég létezett, melyek többsége ma is megvan, például az Imagine Budapest vagy a jelenleg legnépszerűbb Hosszúlépés. Járunk? A lelkesedést aztán tovább fokozta a 2013-ban megrendezett Budapest, 100 programsorozat. Így ma már van rejtett zsinagógákat bemutató túra, Budapest legjobb henteseit felkereső séta, szecessziós építészeti kalandozás, titkos kerteket és volt piros lámpás házakat felkutató városnézés, de az advent közeledtével régi karácsonyok szellemét felidéző program is.