A rábaközi Csikvándon alig ötszázan élnek. A polgármester irodájában éppen a családsegítő szolgálat tart fogadóórát, így az adminisztratív dolgozók szobájában várjuk Kozma Tibor polgármestert.
A falon méretes tányéróra, amely siet hét-nyolc percet. Azért, hogy a faluvezető és a körjegyző időben odaérjen a tárgyalásokra, s azért, mert baj lenne, ha a Pápáról bejáró kolléganő lekésné a délutáni hazaúti buszt.
–Ég és föld a különbség a bolti csirke beltartalmi értéke és a mi baromfinké között! A kiskakaslevesünk színe aranysárga, a táposé pedig halovány, s talán még sötétben foszforeszkál is. Ezerszer különb a kapirgálós mellehúsa, mint a ketrecesé! Sokkal kötöttebb hús, amely talán még vetekszik akár a karajjal is – mondja leplezetlen áhítattal Kozma Tibor, az elöljáró, amikor jövetelem célját vázolom.
Csikvándon harminc éve nem volt olyan porta, amelyen nem tartottak disznót, tehenet és baromfit. Három csorda volt a termelőszövetkezet állományán kívül, esténként behajtáskor nyolcvan-kilencven tehén caplatott méltóságteljesen a főutcán. Aztán kopott rendesen az állomány, mert egyre többen hagytak fel az állattartással. – Amikor Amerikában becsapódtak a repülők az ikertornyokba, akkor vezették ki az utolsó tehenet Kondor Zoli bácsitól – hallom a polgármestertől.
Futkározó állomány
A falu a közmunkaprogram lehetőségeivel élve 2006-ban kezdett magához térni Csipkerózsika-álmából. Volt egy régi almáskertjük, a termésből kompótot és lekvárt kezdtek készíteni. Aztán 2010-re visszavásárolták a huszonvalahány települést tömörítő vaszari Hunyadi Mgtsz-nek a faluban található majorsági épületeit, és feldolgozóüzemet, gépműhelyt hoztak létre bennük.
Öt hektáron kertészetet hoztak létre, ahol fokhagymát, vöröshagymát, fűszerpaprikát, hagyományos paprikát termesztenek. Az önkormányzat raktárában roskadoznak a polcok a termékektől. Viszonteladóval nem állnak szóba, mert rájönne a termékre az áfa, az eladó tíz-húsz százalékos haszonkulcsa, s egyből ötven százalékkal magasabb lenne a finomság ára.
– Az önkormányzatnál tojás kapható, olvasni a hivatal bejárati ajtaján. Miért kezdtek baromfit tartani?
– Jó példa a kishitűségre a tyúktartás. Amikor 2013-ban nekiálltunk keltetni, azt mondták, háztól biztosan nem lehet eladni a tyúktojást, mert az bizalmi termék. Ma már havonta ezer pecséttel ellátott darabot adunk el az önkormányzathoz betérő embereknek. A példánkon felbuzdulva egyre többen létesítettek baromfiudvart, négy-öt év alatt megháromszorozódott a faluban a tyúkok száma, sokan tartanak sertést, és már két család foglalkozik húsmarhatenyésztéssel. Abba az irányba megyünk, hogy senki ne menjen a bevásárlóközpontokba, hanem inkább itt helyben termelje meg a magának valót – vélekedik a polgármester. – Amikor úgy döntöttünk, hogy baromfival próbálkozunk, megvettünk egy tizenöt éve összeborult épületet. Többen azt mondták a faluban, hogy a polgármester nem normális. Idehaza a magyar sárga, kendermagos meg a kopasznyakú az ismert fajta. Az utóbbi inkább az Alföldön volt népszerű, a kendermagost mindenhol tartották, míg a Dunántúlon a magyar sárga bizonyult jellemzőnek. A magyar sárga egyébként kettős hasznosítású: azaz nem olyan kis testű, érdemes vágni, és tojástermelésre is jó. Na ez a mi fajtánk, állapítottuk meg – idézi fel a kezdeteket Kozma Tibor.
A magyar sárga nem a legjobb tojó, és nem is a legjobb húshasznú, de mind a kettőt tudja. Mint ahogyan a magyar tarka sokkal kevesebb tejet ad, mint a holstein-fríz, de nagyobb mennyiségű és finomabb a húsa. A szakirodalom szerint az a jó árutojás-termelő fajta tyúk, amelyik éves szinten leadja a 265 darabot. Szétnéztek hát, szinte az egész országban, hogy megtalálják a megfelelőt.
A csikvándiak az alapozó állományt a mosonmagyaróvári Nyugat-magyarországi Egyetem kísérleti intézetétől vették, így a birtokon futkározó csapatot „egyetemistáknak” hívják. A kakasokat Gödöllőről hozták. Időnként kiválasztanak öt kakast, s a jércék közül a legszebb húszat. Találkozásukból lesz a tenyésztojás, és a csibe, amelyet szintén értékesítenek.
– Nappal kályhával, éjszaka infralámpával adjuk a meleget – mutatja a hatalmas fészerben Tóth Melinda. A futkározó állomány számára a tápot is az önkormányzat termeli. Van, hogy a vasárnapi levesbe valót innét viszik el a környékbeliek. Darabra árulják.
A nagyüzemi termelésű tyúkokat többnyire ketrecben tartják, ám a stresszes állat húsa sokkal rosszabb. Csikvándon a kétszáz darabos szabadtartású állománynak nagy az élettere. Helyben termelik a takarmányt, nem kell kaszálni sem, mert a tyúkok elintézik a hajtást, ezért a tartásuk is gazdaságos.
A tojás ára most december elején 35 forint, a boltban kapható 55-60 forintossal szemben. Ma reggel is volt vásárló, egyenesen Győrből. Már 2006-tól nincs munkanélküli Csikvándon. Nem adnak segélyt, inkább a közmunka lehetőségét ajánlják. Például a baromfitenyésztésben.
Városi legenda
A példa ragadós. A környéken Rábaszentmihályon, Egyházaskeszőn is próbálkozik az önkormányzat baromfitartással. Felpécen is megvan az engedély a tojótyúkokra – mondja Nagy Artúr körjegyző. Rábaszentmihályon tésztaüzem is működik, azzal is ellátják a falut.
Több mint 16 százalékkal, 105 ezer tonnára csökkent az év első hét hónapjában a magyar baromfihús exportja, miközben a húsimport 84 százalékkal, 42 ezer tonnára bővült – adta hírül októberben az Agrárgazdasági Kutatóintézet. A legtöbb baromfihús, 10,7 ezer tonna Lengyelországból érkezett, míg becslések szerint a német import 6,6 ezer, az osztrák pedig 5,4 ezer tonna volt.
Csorbai Attila, a Baromfitermék-tanács elnöke a statisztika hátteréről elmondta: 2016 novemberében madárinfluenza-kitörés volt Tótkomlóson, decemberre elsősorban az Alföldön megszaporodott a hasonló fertőzések száma, ez a hullám egészen az idei év áprilisáig tartott, jelentősen csökkentve a baromfihús-termelést.
A hatóság bizonyos körzeteket lezárt, Magyarország legnagyobb baromfitermelő megyéjét – egész Bács-Kiskun megyét – zárlat alá tették, onnét se bevinni, se kivinni nem lehetett állatot – mondja a szakember.
Hozzáteszi: ugyanakkor a kormány döntése értelmében 2017 januárjától mind a baromfihús, mind a tojás áfája 27-ről öt százalékra csökkent, ezért tíz százalékkal megnövekedett a kereslet, amelynek kielégítésére a meglévő készletek nem voltak elegendőek. Ez indokolja a lengyel és szlovák baromfihús importját a nagy áruházláncok számára. Csorbai Attila állítja, nem visszafordíthatatlan folyamatról van szó.
A madárinfluenza első tanulságairól egyébként tavaly márciusban tartottak szakmai fórumot. A rendezvényen Bognár Lajos országos főállatorvos a H5N8 vírus 2016. novemberi megjelenése óta eltelt időszak szakmai tapasztalatait foglalta össze.
A madárinfluenza Magyarországon addig 233 állattartó telepet fertőzött meg, 3,2 millió baromfit kellett kényszerből leölni. A csirkehúshiányos időszakban nem kizárt, hogy a fogyasztók Thaiföldről és Brazíliából származó csirkehússal is találkoznak a hazai szupermarketekben, amelyek osztrák és német cégeken keresztül, készítményként kerülnek a magyar boltokba.
– Igaz-e az a városi legenda, hogy a hajóra feltett tojás már kifejlett csirkeként, esetleg vágva, hűtött áruként érkezik meg Európába? – kérdezem. A válasz az, hogy nem, mert egy hajón gazdaságosan nem lehet megfelelni a higiéniai és állatjóléti előírásoknak. A tengerentúlról konténerhajókon már fagyasztva jön az áru Európába.
Mivel 1974-től szinte megduplázódott a világ népessége (1974-ben négymilliárd, 2017-ben 7,6 milliárd), minden abba az irányba mutat, hogy az emberek élelmiszerrel való ellátása komplex nagyüzemi módon történjen. – Már nem lehet kendermagot szórni anyám tyúkjának – utalt a háztáji gazdaságok megszűnésére Csorbai Attila.
– A háztáji gazdaságban nevelt csirke folyamatosan futkosni fog a szabad fényben, s az energiáját nem arra fordítja, hogy szép mellfiléje s combja legyen, hanem arra, hogy azt kilihegje. A két termelési modell közötti különbségre jellemző, míg egy grillcsirkét sütve meg lehet kapni 1200 forintért, ugyanezt a csirkét a háztáji gazdaságban hosszabb ideig nevelni legalább kétszer, de inkább háromszor annyi költség.
A baromfihús esetében a magyar önellátottsági szint 180 százalék. Az egy év alatt kibocsátott vágóállomány mennyisége a rendszerváltás előtt, 1987-ben 500 ezer tonna élő baromfi volt, most 750 ezer tonna, az összes vágóállat 55 százaléka.
Érdekesség, hogy ez darabszámra közel ugyanannyi baromfit jelent, azaz a genetika és a jobb takarmányok következtében lényegesen nagyobbak lettek a madarak, az adott súly eléréséhez való idő pedig jócskán csökkent.
A tojás esetében más a helyzet, mert az önfogyasztás hetven százalékát tudjuk előállítani. Az ágazat három-öt év múlva szeretne közel önellátó szintet elérni. Ennek eszköze a nagyüzemi termelőüzemek versenyképessé tétele, átállás korszerűbb technológiára, hogy olcsóbban termelhessenek, a jövedelmükből pedig fejleszteni, bővíteni tudjanak. Másik, bár drágább út az, ha egy közintézmény vagy önkormányzat közmunkásokat foglalkoztatva tart baromfit.
Aki a brazil és thaiföldi baromfihúsra felkapta a fejét, nem árt, ha tudja, a tojás korábban spanyol és olasz piacról érkezett, most idehaza a lengyel és litván tojás a jellemző. Csak a legnagyobb lengyel termelő hatmilliós tyúkállománnyal rendelkezik, amely akkora, mint Magyarország teljes tyúkállománya.
Hiányzik a táphoz a föld
Az elmúlt években tojótyúktartásra mintegy ötven hazai önkormányzat vállalkozott. Az egyik legnagyobb állománnyal Tiszaszentimre rendelkezik.
Koczúrné Tóth Ibolya Rozália polgármestertől megtudom, hogy a közfoglalkoztatási program keretében pályáztak sertés- és tojótyúktermelésre, -tartásra. Száz sertésük és ezerötszáz tojótyúkjuk van. A tojást és a baromfi húsát a közétkeztetésben, az óvodás, iskolás gyermekek ellátására hasznosítják, az idősotthonuk számára is abból főznek.
– Négy hektáron takarmányt termelünk, mi daráljuk az állatok elé kerülő tápot is. Szabadtartású csirkét csak így érdemes nevelni – vélekedett.
Egykor nagy hagyománya volt a most 2216 lakosú településen a háztáji baromfitartásnak. De leszoktak róla az emberek.
– Az állattartás kemény, folyamatos munkát igényel. Húsz éve minden portán volt csirke, akkor ezerrel többen laktak itt, most az önkormányzat 1500 baromfija mellett úgy ötven család nevel családonként 20-50 csirkét – mondja Koczúrné.
Úgy véli: nem tudják megtermelni a tápot az emberek, mert nincs hozzá földjük, ugyanis a privatizáláskor nem értették, hogy az miről szól, s jelképes összegért megváltak a földjüktől.
Hiába igaz az, hogy a nagyüzemek sok csirkét alacsony áron képesek előállítani, és hogy a világ az integrált gazdaságok és nagyüzemek irányába mutat. Nálunk másik irány is létezik. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) engedélyezési listája szerint Borsod-Abaúj-Zemplénben legalább húsz településen 80-350 tyúkot tartanak egyes önkormányzatok. H
ajdú-Bihar megyében Hajdúnánáson és Mezősason ezer-ezer, Biharnagybajomban 680, Püspökladányban ötszáz csirkét tart a falu, illetve városháza. Békés megyében Füzesgyarmaton ezer, Tarhoson 400, Mezőkovácsházán 200 szárnyast nevel az önkormányzat, Zala megyében Egeraracsán, Petriventén kétszáz-kétszáz, a Veszprém megyei Egyházaskeszőn csupán 60 tojótyúkkal vállalkozott a faluvezetés.
A boltokban jellemző a magyar baromfihús, ám találtunk filézett lengyel csirkemellet, szlovák baromfivirslit s mélyhűtött brazil csirkemájat is. A nagyüzemi csirke a „legolcsóbb”, de kelendőek a magasabb árért kínált „szabadtartású”, „kapirgálós”, „tanyasi”, „természetes táplálékon nevelt”, „nem génkezelt”, „nem antibiotikumozott”, „nem ketreces”, „nem halliszttel etetett”, „nem hormonkezelt” baromfihúsok is. Csikvándon ezerkétszáz forint egy olyan csirke darabja, amelyre a fenti állítások mindegyike igaz.