A szultán hatvanezer fős serege 1566. augusztus 5-én kezdte ostromolni a Dél-Dunántúl legjelentősebb erősségét, amelynek élén a híres hadvezér, gróf Zrínyi Miklós szigetvári (1561–1566) és dunántúli (1563–1566) főkapitány állt. A török hadjárat elsődleges célja Gyula és Szigetvár elfoglalása volt, de nem kizárt, hogy a szultán messzebbre, egészen Bécsig tekintett.
Zrínyi a bécsi udvartól nem számíthatott segítségre, mindössze 2300 fős – horvát és magyar végvári vitézekből toborzott – sereggel készült I. Szulejmán ellen.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Győr mellett komoly keresztény haderő gyűlt össze, amelynek feladata Bécs előterének védelme volt. A szultáni hadvezetés dezinformálhatta a Habsburg-hadvezetést, elhitette vele a Bécs elleni támadás tervét, így a törökök gond nélkül ostromolhatták Szigetvárt és Gyulát. A két végvár elfoglalásával a hódoltságot akarták stabilizálni, illetve Erdély vazallusi státusát visszaállítani.
A korszerű erődítménynek számító vár, bár nem épült jelentős magaslatra, a környező mocsarak és jelentős védelmi rendszere révén komoly feladat elé állította az ostromlókat. A korban legmodernebb olasz bástyákkal és vastag falakkal kibővített Szigetvár esetében az óváros, az újváros és a központi erőd mint három különálló sziget állt a mocsárban. Szulejmán fenyegetésekkel és ígéretekkel többször próbálta megadásra kényszeríteni Zrínyit – állítólag még Horvátország koronáját is megígérte neki –, ám a kapitány a nyomasztó túlerő dacára sem nyitotta ki Szigetvár kapuit.
A híres „kirohanás” komoly zavart idézett elő a törökök soraiban, akik csak hosszas küzdelem – és Zrínyi Miklós halála – árán jutottak be az erődbe. A török veszteségeket fokozta, hogy a lőporraktár éppen akkor robbant fel, amikor a győztesek bevonultak a várba. A puskapor berobbanásának okát nem tudjuk, arra nincsen forrás, hogy Zrínyi adott volna parancsot a felrobbantására. A Szigetvárt romba döntő tüzes csapda több ezer katona életét követelte, ezzel a törökök vesztesége körülbelül 25 ezer főre emelkedett.
Az ostrom óta eltelt 450 évben a Zrínyi-kultusz felívelésével egyenes arányban romlott a témával foglalkozó szakirodalom pontossága, és mára már több dátumot emlegetnek a vár elestével, valamint Zrínyi és Szulejmán halálával kapcsolatban. E művekben 1566. szeptember 6., 7. és 8. egyaránt megtalálható, amivel nem lenne baj, hiszen a korból több más jeles esemény idejét sem ismerjük pontosan De mégis mivel magyarázható ez a pontatlanság? – egyebek mellett erről írt tanulmányt két történész, Fodor Pál és Varga Szabolcs a Történelmi Szemle idei második számában. Varga Szabolcstól, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola docensétől tudjuk meg, hogy a kor embere másként viszonyult az időhöz. A születési adatok kifejezetten bizonytalanok – Zrínyi esetében is csak a gyászverseket tartalmazó kötetből derül ki az 1508-as születési dátum.
A hadvezér halálának pontos időpontja pedig azért volt kétséges, mert megbízható szemtanú sokáig nem került elő, illetve nem vetette papírra emlékeit. (A pontatlanságot ne ítéljük el, hiszen egy-két év távlatából mi magunk sem mindig emlékszünk pontosan egy adott napra, és azt sem szabad elfelejteni, hogy Zrínyi halála után nem sokkal, 1582-ben történt a Gergely-reform az időszámításban, ami szintén komoly kavarodást okozott.) Fokozta a bizonytalanságot, hogy a XIX. században a szigetvári Zrínyi-ünnepségek összefonódtak a szeptember 8-án esedékes Kisasszony napi búcsúval, illetve Szulejmán szultán halála is vitatott volt. A kitörésről szóló korai történetekben ugyanis rendre szerepelt a szultán, de arról, hogy már az ostrom alatt elhunyt, csak jóval később szerzett tudomást az akkori nyugati közvélemény.
Szigetvár 1566. évi ostroma már a kortársak szemében is jelképes jelentőségű volt, így élénk érdeklődés övezte Magyarországon, a Habsburg Monarchia országaiban és Itáliában is. A német nyelvű röplapok sokasága mellett magyar nyelvű históriás ének, túlélők jelentései, valamint történetírói igénnyel készült művek is foglalkoztak az eseményekkel. Zrínyi halála legfontosabb forrásának a kirohanást túlélő szemtanú, Cserenkó Ferenc visszaemlékezését tekintik. Ezt a szakma hitelesnek fogadja el, nincs miért kételkedni szavahihetőségében. A győri táborba befutó híreket továbbító követjelentések szintén fontos források, de biztosan azért csak annyit lehet megtudni belőlük, hogy a levélíróknak milyen ismereteik voltak az ügyről, nem azt, hogy mi is történt valójában. Varga Szabolcs úgy látja, soha nem fogjuk pontosan megtudni, mi történt a várban. A fennmaradt beszámolók mindegyikében van vagy lehet valóságos elem, ezeket azonban csak aprólékos munkával van mód kimazsolázni.
Szulejmán halálának legvalószínűbb dátumát és körülményeit a török krónikák segítségével tisztázták a történészek. Fodor Pál történész szerint a leginkább hitelt érdemlő források alapján Szulejmán szultán szeptember 7-én kora hajnalban, egy és két óra között hunyt el. A keresztény források áttanulmányozásával pedig arra a következtetésre jutottak, hogy Zrínyi Miklós ugyancsak 1566. szeptember 7-én, dél körül, gyalogosan harcolva esett el a belső vár kapuja előtt. Halálát két vagy három puskalövés okozta, amelyből az egyik halálos fejlövés volt. Ez a vég heroikus és rendkívül emberi volt – gyalogosan már a kitörés pillanatában elesni –, ez azonban mit sem von le Zrínyi hősiességéből. Ezek után került sor a holttest kirablására és a fej leválasztására. Azt nem tudni, hol nyugszanak Zrínyi maradványai.
A lehetséges helyszínek között szerepelhet egy tömegsír, bár ez a legkevésbé valószínű, valamint szóba jöhet egy külön álló maradvány a halálesethez közel, esetleg a vártól délnyugatra levő, úgynevezett katonatemetőben.
– Nem zárom ki annak lehetőségét, hogy egyszer előkerül Zrínyi sírja. Azonban erre kevés esély van, inkább a vakszerencse segíthet, és utána legalább annyira nehéz lesz bizonyítani, hogy valóban őt találták meg. Általában kevés török kori katonasír került elő, csatatéri tömegsír is csak Mohácsnál. Hiányzik pillanatnyilag a 2500 magyar és horvát hősi halott és mintegy húszezer török katona földi maradványa is. Ezek rontják a Zrínyit keresők esélyeit is – tájékoztat Varga Szabolcs.
Zrínyi sírja ugyan nem került elő, de egy közeli feltárásnak köszönhetően sok minden tisztázódott az elmúlt egy évben.
– A 2015 őszi ásatások során feltártunk egy épületet, amely az adatok alapján valószínűsíthetően Szulejmán szultán egykori türbéje volt, de akkor azt mondtuk, hogy a minden kétséget kizáró azonosításhoz további kutatásokra van szükség. December elején ezért újabb geofizikai vizsgálatokat végeztünk, és ezek révén még pontosabb képet alkothattunk az épületek (kolostor, dzsámi, türbe) alaprajzáról és elhelyezkedéséről. Ami nagyon biztató: az épületek fekvése a radarvizsgálat és az ásatások szerint épp olyan, mint egy újonnan felbukkant 1689-es ábrázoláson – magyarázza Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem Kelet-Mediterrán és Balkán Tudományok Központjának igazgatója.
Amikor 1688 körül blokád alá vonták az oszmán Szigetvárt, a jezsuiták a dzsámit és a türbét, azaz a szultán sírboltját felszentelték keresztény kápolnának, és a két épület 1692-ig keresztény szakrális helyként funkcionált. A dzsámiban Radonay Mátyás Ignác pécsi püspök is misézett. A bécsi haditanács által kiküldött vizsgálóbizottság előtt 1693-ban egy tanú azt állította, hogy a kápolnának felszentelt épületek közül a türbében soha nem végeztek istentiszteletet, nem úgy, mint a dzsámiban, amely a derviskolostor felé állt.
A radarvizsgálat, az ásatások, az új térkép és a vallomás egyaránt azt igazolja, hogy a három épület sorrendje a következő volt: kolostor, dzsámi és türbe. Úgy tűnik, hogy a kolostort 1664 után újabb szárnnyal bővítették, és hogy a dzsámi és a türbe – ahogy az ásatás is megmutatta – nem egybeépült, hanem mintegy hat méterre álltak egymástól. Mindezt együttvéve újabb erős bizonyíték szól amellett, hogy a szultáni türbét találták meg. Egyébként az épületcsoport részeinek együttes előfordulása és egymáshoz való viszonya önmagában igazolja, hogy valaha itt állt a szulejmáni sírbolt, hiszen ilyen összetételű települést sehol másutt nem ismerünk a magyar hódoltság korából.
A 2016. május 22. és július 15. közötti ásatások során sikerült feltárni a Szokolu Mehmed nagyvezír által emelt, nagyszerűnek mondott dzsámit, valamint feltárták a mellette álló derviskolostor néhány helyiségét is. Ugyancsak feltárták az épületegyüttest védő erődrendszert.
A régészeti feltárás tehát egyértelműen bizonyítja, hogy valóban a Szigetvártól 4,2 kilométer távolságban fekvő zsibóti dombon állt a szultáni emléktürbe, előtte a szultáni sátor is 1566-ban, amelyben az oszmán uralkodó szeptember 7-én kora hajnalban – Istvánffy Miklós tudomása szerint „betegségtől s vénségtől is megnehezedvén, s megveszett első szárcsontjának fájdalmához hasa folyása is rája érkezvén” – elhunyt. A korabeli hiedelmek szerint az uralkodó belső szerveit itt temették el. Pap Norbert arra is felhívta figyelmünket, hogy további épületekre utaló nyomok vannak a területen, ezért a kutatás folytatódik, hiszen a vizsgált terület alig öt százalékát tárták csak fel, meglepetés jócskán jöhet.
Ennek a régészeti feltárásnak örül a szakma, annak már kevésbé örvend az ország, hogy a szigetvári vár is meglehetősen lehangoló képet mutat. Mivel az állam tulajdonában lévő épületen elmaradtak a szükséges felújítások, a Baranya Megyei Kormányhivatal május végén életveszélyessé nyilvánította jelentős részét, és a karbantartási munkák azonnali megkezdésére kötelezte a tulajdonost, a magyar államot és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t.
Az északi és nyugati falak, illetve az itt lévő kőgátak lebontását és újjáépítését rendelte el a kormányhivatal, de megállapította azt is, hogy a déli várfal és két bástya is közvetlen életveszélyt jelent. Az építmény további 11 részét pedig balesetveszélyesnek minősítették.
Július első hetében megkezdődött a vár rekonstrukciója. A munkálatok 2017 végéig tartanak
– a vár fejlesztésének 580 millió forintos költségét jórészt az Európai Unió állja –, de a szeptember 7-ei államfői találkozóig rendbe teszik a várfalakat, megújulnak a sétányok, a padsorok, új padokat helyeznek ki, és kialakítják a várterület világítását is. A XVI. századi Szulejmán-dzsámival egybeépült Andrássy-kastély tetőszerkezete is mielőbbi felújításra szorul, de szükség lenne korszerű szigetelésre is. A vár északi kapujánál folytatják a négycsillagosnak tervezett kazamatahotel építését, amelynek vendégeit nemcsak Zrínyi és a vár, hanem a termálfürdő növekvő hírétől is remélik.
A most látható vár azonban nem azonos azzal, amelyet egykoron Zrínyi Miklós védett. A rommá lőtt erődítményt a törökök újjáépítették, létrehozva a ma is látható négybástyás várat. (A hatalmas komplexum 1689-ben került a Habsburgok birtokába.) Sudár Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének főmunkatársa egy tavaszi konferencián arról beszélt, hogy a török hódoltság időszakában – Péccsel ellentétben – Szigetvár nem indult fejlődésnek, nagyon kevés török építkezés zajlott a városban.
Ezek egyike a hódítás tényét szimbolikusan megjelenítő téglalap alaprajzú dzsámi, amely hozta ugyan a tipikus oszmán építészeti jegyeket, de egészét tekintve nem tekinthető kiemelkedő alkotásnak. Jelentőségét inkább az adja, hogy máig viszonylag jó állapotban fennmaradt. A magyar nemzeti identitás szempontjából jelentős szigetvári vár mai formáját tekintve elsősorban török és Habsburg-kori építmény, elenyésző számú építészeti elem utal a török hódoltságot megelőző korszakra vagy arra az erődítményre, amelyet Zrínyi Miklós mindhalálig védett 450 évvel ezelőtt.
Ugyan török és Habsburg-kori várban emlékeznek a jövő héten a 450 évvel ezelőtti eseményekre, de az 1566-os ütközet védői a magyar és a horvát (valamint az osztrák) történelem szimbolikus helyévé tették ezt a helyszínt.