2017. december 14., csütörtök, Szilárda napja
Lugas, Lugas Külpolitika, Lugas Publicisztika
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/harmadik-vilageges-2-2480530/

Harmadik világégés? (2.)

Háború és béke

Észak-Koreában mintegy 25 millió fő él 120 ezer négyzetkilométeren, délen 220 ezer négyzetkilométeren mintegy 77 millió. A papíron valóban nagy létszámú, de döntően mennyiségi és nem minőségi észak-koreai hadsereggel szemben egy kiválóan felszerelt 630 ezer fős dél-koreai haderő áll. Gazdasági teljesítménye alapján Dél-Korea a negyedik ázsiai hatalom, és a 12. a világban. Amíg az északi területeknek mindössze 18 százaléka művelhető meg, ez az arány délen sokkal magasabb.

Amíg Észak-Korea GDP-je 21 milliárd dollár, addig ugyanez Dél-Korea esetében 852 milliárd dollár. Mindez azt jelenti, hogy több mint negyvenszeres a különbség Dél-Korea javára.

A két Koreát egy 241 kilométer hosszú, négy kilométer széles demilitarizált övezet választja el egymástól. Rendszeresek a határvillongások, és 2000-ben az első csúcstalálkozó semmiféle áttörést nem hozott.

Észak-Korea számára a Japán ellen bevetett amerikai atombombák és a kubai válság azt sugallták, hogy a létük az atomfegyvereken fog múlni. Ennek részeként 2006-ban sor került az első atomrobbantásra, 2009-ben a másodikra, 2013-ban a harmadikra, és napjainkban egy sikeres hidrogénbomba-tesztkísérletre. 2012-ben elvégezték az első sikeres műholdkilövést. Az ország óriási pénzeket költ a hadseregére.

Észak-Korea úgy telepítette hadseregét, hogy hagyományos tüzérséggel a dél-koreai városok nagy része elérhető. Az amerikai–kínai egyeztetéseken dől el, hogy milyen sors vár a világ egyik legutolsó zárt diktatúrájára. Képes lesz-e Kína az események érdemi befolyásolására, esetleg arra, hogy katonai erővel elfoglalja a határ közvetlen közelében lévő rakéta- és atomközpontokat, vagy marad-e egy másik, amerikai megoldás. Az elmúlt évtizedek nemzetközi embargói és ENSZ-határozatai ugyanis semmilyen eredményre nem vezettek.

A koreai kérdésről folyamatosan hat ország egyeztet. Japán az elmúlt hetek választásain megerősödött kormánnyal mindent megtesz, hogy megállítsa az észak-koreai atom- és rakétaprogramot. Japán számára alapvető dilemma, hogy 1945. augusztus 6-án és 9-én két atomcsapás érte Hirosimát és Nagaszakit. Ezenkívül háborús körülmények közepette soha nem használták fel az atombombát.

Tokió gőzerővel fegyverkezik, de ez nem elégséges a koreai válság rendezéséhez. Az az alapvető amerikai és japán érdek, hogy Délkelet-Ázsiá­ban, Tokió vezetésével, szövetségi rendszer jöjjön létre Kína és Észak-Korea elszigetelésére.

Japán, szemben az elmúlt évtizedekkel, megnövelte a katonai kiadásait, ehhez óriási segítséget kapott Washingtontól, de mindez érdemben nem volt képes sem a kínai, sem az észak-koreai politika befolyásolására. A dörgedelmes japán kormánynyilatkozatokat valós politikai lépések nem követték, amikor az észak-koreai rakéták átröpültek a szigetország felett.

A hatoldalú tárgyalások másik résztvevője Oroszország. Az ország számára meghatározó a kőolaj és a földgáz világpiaci ára, nem véletlen, hogy az amerikai palagáz megjelenése és lehetséges exportja alapvető orosz érdekeket sért. Oroszország számára több, nagy jelentőségű biztonságpolitikai kihívás van. Ilyen az egyre romló orosz–amerikai viszony, a NATO és az Európai Unió fokozatos térnyerése az orosz határok irányába.

Az orosz politika célja, hogy a koreai kérdésben, bár nem játszik főszerepet, legalább jelen legyen. Az elmúlt napokban tették közzé Moszkvában, hogy Japántól északra az oroszok felépítik a térség egyik legnagyobb katonai bázisát.

A bázis papíron Észak-Koreára fókuszál, de a valóságban ellensúlyozni akarja a térségben mozgásban lévő kínai és japán erőket is. Nem véletlen, hogy Lavrov orosz külügyminiszter bejelentette, hogy a koreai kérdésben az orosz cél az atomháború megakadályozása.

Kína gyors ütemben növekvő globális játékos, néhány éven belül bruttó GDP-ben le fogja hagyni az USA-t. A világ valutatartalékának egyharmadával rendelkezik, és gazdasági lehetőségei, szemben a politikai és katonai lehetőségekkel, gyakorlatilag korlátlanok. Kína számára Észak-Korea a saját érdekeltségi körébe tartozik. Tökéletesen tudja, hogy a mai vezetés sokáig nem maradhat fenn, de tény, hogy közel hetven éve Peking segítségével, ez a vezetés gyakorolja a hatalmat.

Peking lezárta közel 400 kilométer hosszú észak-koreai határát, mivel nincs szüksége sok százezer képzetlen, a világot és a realitásokat nem ismerő menekültre. Néhány héttel ezelőtt, viszonylag csendben, a kínai vezetés felsorakoztatta a szükséges katonai alakulatokat az észak-koreai határra, készen állva arra az eshetőségre, hogy ha szükséges, bevonul az országba, és elfoglalja annak a határhoz közel lévő atom- és rakétaközpontjait.

Kína az egyetlen ország, amely a valóságban képes nyomást gyakorolni Észak-Koreára. Ugyanakkor Pekingben azt is tökéletesen tudják, hogy ha megoldódna a koreai válság, akkor Washington és Tokió számára, nem beszélve a térségben lévő több közepes és kis országról, a fő ellenség Peking lenne. Mindenesetre tény, hogy Kína tisztában van azzal, hogy az amerikai politika súlypontja évek óta Ázsia, ezen belül Kína, és a koreai kérdés minden fontossága ellenére eltörpül a Peking és Washington közötti ellentétekhez viszonyítva.

Az Egyesült Államok korábban 36 ezer, jelenleg 24 ezer katonát állomásoztat Dél-Koreában.

A térségben Japánon keresztül Délkelet-Ázsia több államáig amerikai bázisok vannak. Ezeket a hidegháborúban hozták létre, és bár a fő ellenség akkor a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság voltak, a hidegháború vége után a bázisok fennmaradtak, és új ellenségeket és ellenfeleket találtak. Az Egyesült Államokban hosszú ideje már axióma, hogy a világpolitika kulcskérdései nem ­Európában, hanem Ázsiában dőlnek el. A rendkívül forró Közel- és Közép-Kelet mellett egyértelmű, hogy jó ideje folyik a harc a Csendes-óceán és ezen belül az ázsiai partoknál lévő beltengerek megszerzéséért.

Trump elnök a napokban indult második ázsiai útjára. Formailag és a valóságban is a fő feladat az amerikai gazdasági és politikai érdekek képviselete, ugyanakkor valamennyi meglátogatott országban napirenden lesz a koreai kérdés lehetséges megoldása is. Nyilvánvaló, hogy Japán gyors megoldást szeretne, a Fülöp-szigetek ebben a kérdésben semleges álláspontot foglal el. Itt az út célja az ország visszacsábítása lesz a kínai kapcsolatoktól az amerikai kapcsolatok irányába.

Vietnamban a lakosság már régóta nem a háborúra, hanem a Washingtonnal fennálló, javuló kétoldalú kapcsolatokra emlékezik, nem felejtik el, hogy amióta béke van és Hanoi középhatalommá vált, azóta egyre feszültebb a viszonya Pekinggel. Valószínűleg sor fog kerülni egy amerikai–orosz csúcstalálkozóra is.

Az út fő célja függetlenül attól, hogy kimondják-e, vagy sem, a pekingi látogatás. Itt egyeztetni kell arról, hogy melyek a kétoldalú gazdasági és politikai érdekek. Cél lesz az amerikai tőke visszacsábítása az USA-ba, a kínai kereskedelmi többletről az egyeztetés.

Trump az elmúlt hónapokban Washingtonban meggyengült, míg a pekingi vezetés a pártkongresszus után, amelyet tudatosan és jól szerveztek meg, gyakorlatilag teljhatalmat kapott.

A koreai kérdésben Trump nyilvánvalóan elmondja, hogy milyen félelmek vannak Japánban és Dél-Koreában, és megpróbálják megtalálni a lehetséges jövőbeni megoldást. Számomra az a kérdés, hogy az észak-koreai válság potenciális rendezése után, amelyet vagy Peking hajthat végre, vagy Washington, pekingi jóváhagyással, hogyan fog folytatódni a történelem a Koreai-félszigeten.

(Vége)

Kiemelt

Boldogságügyi miniszter

Időről időre megjelennek boldogságindexek, amelyek a különböző országok közt állítanak fel rangsort, hogy hol boldogabbak, hol szomorúbbak az emberek. Mi ez utóbbiak közt szereplünk.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!