A gepárdok, ezek a szélvészgyorsasággal futó afrikai vadak főként Etiópia, Szomália és Észak-Kenya szavannás vidékein élnek. Mi közük a másik földrészen, az igencsak messze lévő Kuvaithoz, ahol manapság valóságos divattá vált ezeknek a „macskáknak” a házi kedvencekként tartása? A Figaro francia napilap helyszíni tudósítója felkeresett jó pár gepárdtulajdonost, akik minden köntörfalazás nélkül beszámoltak arról, hogy miként jutottak a vadállatokhoz. Az egyik háromemeletes kuvaiti házban az egész pinceszinten két gepárd „lakik”.
A 32 éves tulajdonosnő így mondta el három évvel ezelőtti „beszerzésüket”: „Ők az én bébijeim, valószínűleg jobban szeretném őket, mint gyermekeimet, ha Allah megáldott volna velük – mutatta be a 80 centiméter magasságú vadállatokat Szahad al-Dzsaber. – Először macskáim voltak, aztán kutyáim, de valami mindig a nagyobbakhoz vonzott. Tigriseket akartam, de aztán meg-győztek, hogy azok túl sok helyet foglalnak el a kanapén tévénézés közben. Aztán adódott a lehetőség arra, hogy gepárdokat fogadjak örökbe.”
Az állatvédő szervezetek becslései szerint csupán Kuvaitban vagy ötszáz gepárd él háziállatként, és háromszáz azoknak a száma, amelyek illegálisan „átutaznak” az országon, és más arab-félszigeteki országban találnak gazdára. Afrikai szülőhelyükön 7100 gepárdot tartanak nyilván, ez az adat jól mutatja, hogy az illegális állatkereskedelem milyen mértékben veszélyezteti azokat. Szahad, mint ma az internetes rendeléseknél, repülőn kapta meg az állatokat. Természetesen ekkor még kölykök voltak, a feladónak elég volt ráírnia a dobozra, hogy „macskák”. A vámosoknak, akiket nem árt azonban ismerni, helyi pénzben úgy hatszázezer forintot kellett fizetni azért, hogy ne nagyon firtassák a „cicák” származását.
Van, aki nem akar ennyi pénzt áldozni a házi kedvencekre. Egy férfi elmondta, hogy ő maga ment el értük repülővel Szomáliába. A „macska” feliratú doboz itt is bevált. A cicusokat előbb kicsit elkábította, majd a háború dúlta Jemen és Szaúd-Arábia érintésével hazahozta az állatokat. Sehol sem akadékoskodtak a határőrök és a vámosok.
Felmerült a kérdés, hogy mivel eteti a nagymacskákat, és hol tudja futtatni őket, hiszen erre igényük van. A hentesnél mindig talál nyesedéket, de ha jó akar lenni hozzájuk, akkor csokit ad nekik. „Vagy multivitaminos macskaeledelt, azt imádják. És a vérkeringés miatt fagylaltot is kapnak” – dicsekedett a gazda, aki elmondta azt is, hogy a mozgásra sajnos nincs elég hely. Különösen most, hogy a kuvaiti parlament törvényt készít elő a nagyvadak tartásáról, így kint bármikor elkaphatják őket.
Mert nem csak gepárdot tartanak Kuvaitban. A közelmúltban a helyi állatkert nagymacskarészlegének vezetőjét megkereste egy pásztor, hogy nem szabadult-e ki valami fenevad, mert kecskéi közül néhányat széttépve talált meg. A szakértő megnézte a tetemeket, és afrikai párduc harapásnyomait vélte felfedezni az elhullott állatokon. Nyilván valahonnan megszökött, vagy egyszerűen kicsapták az utcára. Egy amerikai állatvédő szervezet statisztikája szerint 1990-től 2011-ig az egész világon vadállattámadás következtében 75 személy vesztette életét, a sérültek száma meghaladta az ezerhatszázat.
Ebből 21 olyan esetet rögzítettek, amikor háziállatként tartott oroszlán, tigris, jaguár, párduc, gepárd volt a „gyilkos”. 2014 végén Kuvaitban is volt egy eset: a Fülöp-szigeteki szolgálólány – mint már annyiszor – az oroszlán takaróját igazgatta, amikor a vadállat játék közben ejtett rajta egy halálos marást. A ház ura néhány hónapra börtönbe ment, és elkobozták tőle hét oroszlánját, egy tigrisét és egy párducát is. A készülő kuvaiti törvény határozottan megtiltja egzotikus állatok beszerzését és tartását. A kérdés csak az, hogy lesznek-e a törvénycsomagban kivételek, amelyeket az arab országokban oly jól ki tudnak használni.
Augusztus közepén fájdalmas veszteség érte a nemzetközi állatvédő közösséget: Wayne Lottert, az elefántok ismert védelmezőjét Tanzánia fővárosában egy taxiban agyonlőtték. Jane Goodall, a brit természettudós, aki főleg csimpánzok gondozásáról ismert, csak „hősként” beszél a dél-afrikai származású vadőrről. Lotter az állatvédők szerint Dar es-Salaamban jól szervezett merényletben vesztette életét, abban az országban, ahol elefántcsont-kereskedőkkel küzdött.
A 2009-ben létrehozott természetvédelmi szervezete, a PAMS az illegális állatkereskedelem ellen lépett fel, míg a két évvel később alapított Ruvuma Elephant Project kimondottan az elefántcsont-csempészés elleni harcot szolgálta. Kína és az ázsiai országok kiapadhatatlan étvágya az elefántcsontra és rinocéroszagyarakra, amely a hagyományos gyógyászat egyik „varázsszere”, végtelen nagy felvevő piacot jelent.
A kábítószerüzlet után az illegális állatkereskedelem hoz a legtöbbet a bűnözők számlájára, a szakértők az éves bevételüket 20 milliárd dollárra becsülik. Hiába tiltja nemzetközi szerződés az elefántcsont kereskedelmét, csupán a 2011 és 2012-es években a vadorzók százezret mészároltak le Afrikában a 350 ezer nagytestű állatból. Ugyanez a helyzet az oroszlánokkal is: a gyarmatosítás előtti időkben úgy egymillióra tették a számukat.
Ma jó, ha húszezren vannak Afrika szavannáin. Mivel egyre kevesebb egyed él belőlük, szinte mindent el lehet adni – és milyen áron – egy törvénytelenül elejtett oroszlánból: a csontját, a bőrét, a karmait, a fogazatát. Annak ellenére, hogy az oroszlánok és az elefántok száma is vészesen csökken, a tavaly év végén a dél-afrikai Johannesburgban a vadállatok védelméről rendezett konferencián egyes afrikai államok nyomására továbbra is csak „második kategóriában” hagyták ezeket az állatokat, amely szerint „az egyedek kihalásáról nincs szó, kereskedelmük szabályozott”.
„Semmi kétségem sincs afelől – fejtette ki Jane Goodall a Lotter-gyilkosságról –, hogy az elefántokért való küzdelme, a fellépése a csontcsempészek ellen vezetett a halálához. Neve most már örökre egybeforrt az afrikai vadállatok védelmének ügyével, amelynek mártírjává vált.”