Büky Anna 14 éves korában kezdett el írni. Magyar–népművelés szakon végzett, majd kiment Németországba, ahol tanult, dolgozott, családot alapított, aztán elvált és hazajött.
„Azért kezdtem el írni, mert szeretném megérteni az életet. Persze nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fog, de nem szeretnék magamnak szemrehányást tenni, hogy még csak meg sem próbáltam” – mondta magáról.
Kezdetben naplót, később novellákat, kisregényt, interjúkötetet írt. Most megjelent könyvében az ötvenéves nők életéről elmélkedik, segíteni szeretne azokon, akik hagyják, és elolvassák a könyvét a változó korról. „Nincs olyan ötven feletti nő, akit az élet ne tépázott volna meg legalább egyszer, kétszer. Ismerős számunkra a nagy szenvedély és a nagy fájdalom is. És mégis itt vagyunk…” – olvasható könyvében. Az írónő kézen fog minket, és megmutatja, hogy ez a korosztály nem élete felénél, hanem annak csúcsán áll.
Valószínűleg nagyot tévedett annak a kiadónak a vezetője, aki azt kérdezte Büky Annától, hogy „maga tényleg azt gondolja, hogy sikeres könyvet lehet írni az ötvenes nők nyomoráról?” – ugyanis a probléma milliókat érdekel. Mindenki tisztában van azzal, hogy ha az ember öregszik, elkezdi más perspektívából nézni a világot, és már tudja, hogy ötven felett – a klimaxon innen és túl – az élet túl röviddé válik ahhoz, hogy ne lényeges dolgokkal foglalkozzunk.
Nézzük, mi történik a változó kor idején, mely nem betegség, hanem állapot, mely során a test kilép a körteformából, és meglepő módon egyre inkább lepény- vagy gömbhalalakzatot vesz fel. Tiszteletet parancsol az ismeretlen erő, a híres-neves hőhullám, amelyet gúnyolódva csak banyalázként emlegetnek. Érthetetlen módon a karunk alatt külön életet élő, lógó izék – integető izmok – alakulnak ki, tehát mindig van miért szégyellni magunkat.
Vagy a szoknyánkat húzogatjuk lefelé, vagy a hasunkon próbáljuk elrendezi a ruha redőit. Bizonyos testrészeinkből mindenáron szeretnénk valamit levágni, leszívatni vagy megfeszíttetni, hogy zsírpárnáink ne folyjanak le a kerti székről. A mell esetében „a gravitáció erősebb, mint a legdrágább fürdőruha pántja”, így a problémát megpróbáljuk push-up melltartókkal kezelni.
A legváratlanabb helyzetben elkezd csurogni a homlokunkról vagy a hátunkról a víz, amin csak a korunkbeli barátnőkkel tudunk jókat nevetni. Ha a hőhullám vacsora közben kap el bennünket, képesek vagyunk a többi vendég szeme láttára kinyitni a hűtőt, és minden gátlás nélkül bedugni a fejünket a fridzsiderbe. A hullámzó lelkiállapot a legnagyobb eufóriából a legmélyebb szomorúságba lök minket. Megnyugtató számunkra, amikor a hasonló a korban lévő szupersztár színésznő homlokán és az orra alatt izzadságcseppek jelennek meg tévéinterjú közben.
Nehezen eldönthető, hogy az öregségtől vagy a műfogsorunktól rettenünk-e meg jobban. Már senki nem fordul meg utánunk, legfeljebb a földre esett botunkat adják a kezünkbe. Sok magányos nő távoli földrészeken, meditációs központokban keresi a boldogságot. A korosztályunknak szóló hirdetések a mosogatószerek, illetve a vérnyomáscsökkentők kvalitását dicsérik. Már régóta tudjuk, hogy a hosszú házasság titka, ha a feleség a férje eszét és zsenialitását havonta többször megdicséri. Lehetőleg őszinte hangon.
A könyvben Ross Andrea edzésterve, illetve az aerobikedző egészséges élethez adott tanácsai is megtalálhatók. Lévai Anikó így ír az ötletadóról: „Andihoz járni jutalom-e vagy büntetés, néha magam sem tudom eldönteni. De hogy nincs az a pocakos bankár, népzenész vagy családanya, akit azelőtt kiengedne a kezei közül, hogy látványosan karcsúvá fiatalodna az edzések eredményeképpen, azt tanúsíthatom.” A konditeremben láthatatlanná válhatunk, senki nem figyel ránk. Meg se halljuk, ha a fiatal lányok megjegyzik:
„A sarokban a néni zsírégetés helyett éppen élet-halál harcot vív.” Viszont nagyon hálásak vagyunk, ha a csinos, izmos edző – miután elájultunk – lehalkítja a zenét, és vizet hoz nekünk. Ennek még húsz kilóval fiatalabban is örültünk volna.
Azoknak a fiúknak és férjeknek is ajánljuk Büky Anna könyvét, akik szeretnék megtudni, hogy – jobb esetben ezekben a hónapokban, rosszabb esetben évtizedekben – mi történik a nőkkel, azokkal a rokonaikkal, akik távolodnak az élet első felére jellemző feladataiktól, végre kiteljesedhetnek, és hátradőlve szemlélhetik a környező világot.
Hölgyeim, az élet ötven fölött is szép! A test szépségének elvesztése hozzátartozik az öregséghez. Viszont egy dolgot tudomásul kell venni. Már nem mi vagyunk a legcsinosabbak és a legkívánatosabbak. Tilos megkérdezni a tükröt, hogy ki a legszebb a világon, mert két év múlva is sorolni fogja a neveket.
(Büky Anna és Ross Andrea: 50-es nők együtt. Agave Könyvek Kiadó, Budapest, 2017, 219 oldal. Ára: 2980 forint)