2018. január 16., kedd, Gusztáv napja
Lugas, Lugas Kritika
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/lugas/genocidium-es-kaosz-2617051/

Genocídium és káosz

Magyarok a náci koncentrációs táborokban

Vági Zoltán és Kádár Gábor könyve nélkülözhetetlen alapmű a magyar holokausztról véleményt alkotók és a témával foglalkozók számára. Választ ad arra a kérdésre, hogy mi lett a sorsa annak a mintegy 437 ezer zsidónak, akiket a magyar királyság területéről Németországba deportáltak 1944. április 16-a és július 10-e között.

Ahhoz, hogy erre az egyszerűnek tűnő, valójában mérhetetlenül bonyolult és összetett kérdésre választ adjanak, a szerzőknek tizenhárom (lengyel, német, amerikai, magyar) levéltár anyagát kellett átnézniük, és irodalomjegyzékük több mint kétszáz monográfiát tartalmaz.

Az óriási tömegű forrás felhasználását indokolja, hogy a német koncentrációs táborokra zúduló, Auschwitzban szelektált, majd „feldolgozott” magyar embertömegből kerültek ki a tizennyolc náci táborkomplexum foglyai (KL Auschwitz, Bergen-Belsen, Buchenwald, Dachau, Flossenbürg, Gross-Rosen, Kauen, Mauthausen, Mittelbau-Dora, Natzweiler-Struthof, Neuengamme, Płaszów, Ravensbrück, Riga-Kaiserwald, Sachsenhausen, Stutthof, Vaivara, Varsó). Ha meggondoljuk, hogy minden egyes komplexumhoz altáborok tartoztak, olykor kéttucatnyi is, be­látható, milyen óriási munka volt mindenhol megtalálni az ott raboskodó magyarok nyomait.

Ugyanakkor ez a terjedelmes, a Német Szövetségi Köztársaság Külügyminisztériumának anyagi támogatásával készült monográfia, mely alapjában véve az elkövetők irataira épül, és csak kiegészítő jelleggel idézi fel a túlélő áldozatok visszaemlékezéseit, a „leltárnál” sokkal összetettebb feladatra vállalkozik. Először is bemutatja a koncentrációs táborok evolúcióját a huszadik század elejétől fogva – igaz, ezt a témát mások sokkal alaposabban feldolgozták már, megkülönböztetve a hadifogolytáborokat, a polgári lakosságot a gerilláktól elszigetelő táborokat, a politikai ellenséget büntető kényszermunkatáborokat és a megsemmisítőtáborokat, különös tekintettel a náci és a szovjet „modellekre”.

Auschwitz nemcsak a legnagyobb magyar temető volt, ahol 315 ezer honfitársunkat gázosították el, de egyszersmind a nácik „csúcsteljesítménye” is, mely egyesítette a munkatábort, a központi szelekciót végző átmenőtábort és a megsemmisítőtábort. Ugyanakkor a koncentrációs táborok legföljebb az „ipari méretű tömeggyilkosságok” terén bizonyultak hatékonynak, semmilyen más célt (a kényszermunkára alapozott ipari termelés felfuttatása, a fenntartási költségek kitermelése stb.) nem tudtak elérni.

A táborokat öncélú kegyetlenkedés, szervezetlenség, a foglyok életének értelmetlen elpocsékolása és mindent átható korrupció jellemezte. Figyelemre méltó tény, hogy Auschwitzban nemcsak a foglyok, hanem az őrök között is nagy számban voltak külföldi állampolgárok, köztük magyarok is. „1940 és 1945 kötött 7000-7200 SS szolgált Auschwitzban és melléktáboraiban.

Kezdetben 85 százalékban németek és osztrákok voltak, de arányuk 1943-tól 50-60 százalékra csökkent. Helyükre romániai, baltikumi, csehországi, szlovákiai, jugoszláv és magyarországi népi németek érkeztek. Legalább 121 litván és 111 magyar állampolgár szolgált Auschwitzban.”

Vági Zoltán és Kádár Gábor könyve megkerülhetetlenül fontos, olyan ismeretlen, súlyos traumákkal terhelt ismeretanyagot rendszerez és tár fel, melyet a magyar közvélemény eddig csak töredékesen ismert. De a KZ-univerzumról az elkövetők szemszögéből rekonstruált és az objektív elemzés eszközeivel rajzolt részletes kép nem pótolja annak a felidézését, miként látták az áldozatok azt az iszonyatos világot, melybe egyik pillanatról a másikra kerültek.

Meggyőződésem, hogy a hűvös, objektív összegzést érdemes kiegészíteni egy emlékirattal, amely Auschwitzot, az emblematikus tábort belülről, az áldozat szemszögéből mutatja be. Szerzőjének neve ugyanaz, mint akinek korabeli fényképe e monográfia borítóján látható, a washingtoni Holocaust Memorial Museum jóvoltából: Róth Miklós. A Tizenhat évesen Auschwitzban – egy debreceni zsidó visszaemlékezései mindenben igazolják azt, amit a történész páros Auschwitzról, Gross-Rosenról és Dachauról írt. Bármilyen fájdalmas ez a téma, örvendetes, hogy új, fontos művel gazdagodott a szakirodalma.

(Vági Zoltán–Kádár Gábor: Táborok könyve. Magyarok a náci koncentrációs táborokban. Könyv és Kávé Kiadó, Budapest, 2017, 690 oldal. Ára: 5950 forint)

Kiemelt

De kinek kell egy bohóc?

Magyarország első újcirkusztársulata mozgásszínházi eszközökkel és az előadók személyiségét karakterré formálva túllép a hagyományos cirkuszszámokon.

Poszt-trauma

Megfeszítették a vásárhelyi plébánost

Farkasbőrbe bújt bárány férkőzött a hívek közé.

A hülyeségnek úgy tűnik, nincs határa

Magyarországnak szerencsére kerítéssel védett.

Aczél Endre ezúttal Balczó Andrásba rúgott bele

Szabadnépes stílus.

Jöhet a 45 millió ukrán!

A „demokratikus” baloldalt a tények továbbra sem zavarják.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!