Már jó ideje az egész olasz bankrendszer likviditási válságával élünk együtt, kifizetetlen hitelhegyek halmozódtak fel az elmúlt években. Az egész rendszerben 360 milliárd euróra becsülik a kétes kölcsönöket, ezek közül a hitelfelvevők alig – vagy már nem is – törlesztenek. Olaszország talán ezt még kibírná, ha konszolidálná a pénzügyi rendszerét, de a bankok egymásnak is tartoznak, ráadásul átláthatatlan a tulajdonviszonyuk, egyik a másiknak is résztulajdonosa, tehát ha az egyik megrendül, akkor az összesen végigfut a válság. A kölcsönfelvevők nagyrészt kisvállalkozók, középüzemek tulajdonosai, akik a 2008-as nemzetközi gazdasági válságot követően a túlélésük érdekében szorultak a bankokra
Hiába állnak fedezetek – például ingatlanok – a kölcsönök mögött, ha a kölcsönfelvevő bíróságra viszi az ügyet, akkor éveket kell várni a hatósági döntésre. Arról nem is szólva, hogy milyen hatást váltana ki az ingatlanpiacon ilyen tömegű lakásmennyiség megjelenése, töredék értéken kelnének el. Közben megjelennének az utcán a kisemmizett kölcsönfelvevők. Olaszországban eddig nagyon népszerű volt az, hogy a családok megtakarított pénzüket bankrészvényekben tartották. Egy-egy pénzintézet tíz-, sőt százezrek vagyonából állt össze. Ők is hoppon maradnának, ha beütne az általános bankcsőd.
Az Európai Unióban tavaly nyártól létezik egy új szabály: előbb a bank részvényeseinek pénzét kell a pénzintézet megerősítésére fordítani. Így milliókat érintene, ha kitörne egy olasz bankválság, megjósolhatatlan vagy nagyon is belátható következményekkel járna. Talán nem véletlenül távozott tavaly év végén posztjáról Matteo Renzi olasz kormányfő, miután elbukott egy népszavazást, így próbálja meg személyét átmenteni jobb időkre. Addig is ráhagyta Paolo Gentiloni volt pénzügyminiszterére, jelenlegi miniszterelnökre a megoldhatatlannak tűnő feladatot, amely az Olaszország megmentése nevet kapta.
A Banca Monte dei Paschi di Siena (BMPS) a legősibb pénzintézet a világon: Olaszország ma harmadik legnagyobb bankját 1472-ben alapították, működött a kései feudalizmus viszonyai közt, a létrehozása óta eltelt több mint ötszáz évben tevőlegesen részt vett a kapitalizmus kialakításában, működtetésében, annyi háborút átélt, hogy az már önmagában művészet. Aztán egy viszonylag csendes globalizációs évben mégis a megszűnés árnya vetült a sienai bankra. Tavaly év végén az olasz kormány kivételes engedélyt kapva az Európai Központi Banktól, amelynek szintén olasz az elnöke, Mario Draghi, 6,6 milliárd eurós mentőövet dobhatott a pénzintézetnek. Az olasz állam ezzel az üzlettel a BMPS 70 százalékos tulajdonosává vált. De ez csak cseppben a tenger, ezzel talán őszig kihúzhatja a sienai pénzintézet, ugyanis 50 milliárd euróra taksálják a kétes kintlevőségét.
Hogy miként jött össze ez a hatalmas összeg, arra magyarázatul csak a fentiekkel tudunk szolgálni, viszont adalékul ismertetjük a bank párizsi kirendeltségének ügyes-bajos dolgait. A francia fiók vezetője, Roberto Bonucci maga is vállalkozóként, mégpedig borkereskedőként lépett fel a francia fővárosban. A hatvanesztendős férfi talán nem értett a pénzügyekhez, ezért kötött olyan kölcsönszerződéseket, amelyekről már aláírásuk pillanatában tudni lehetett, hogy nem fogják teljesíteni? Még azt sem mondhatjuk, hogy Bonucci tudatlan volt, hiszen már gyakornokként a sienai banknál szolgált. Neki fontosabb volt kamionszámra jó áron elsózni az egyébként kiváló, de igen drága toszkán borát a megszorult üzletfeleknek vagy pénzhiányban szenvedő vendéglőknek.
De milyen ügyfelekkel állt kapcsolatban a bankvezető? Laurent Fabius volt kormányfő, külügyminiszter fiának, Thomas-nak a neve megfelelően cseng? Első hallásra. De ha utánanézünk, kiderül, hogy ki volt tiltva a Las Vegas-i Palazzo kaszinóból több millió dolláros csalás miatt. Franciaország szerencsejáték-termeiben sem látták szívesen. A marokkói Marrákesben a Société Générale bank figyeltette minden lépését. Thomas négymillió eurós kölcsönt vett fel Bonuccitól egy párizsi lakás megvásárlására. És mi volt a fedezet? Egy londoni kaszinó igazolása, hogy a Fabius fiú nyert nyolcmillió eurót.
Csakhogy ez hamisítvány volt. Mint kiderült, az elmúlt évezred legnagyobb áfacsalásához biztosított induló összeget, az Ázsiában áfa nélkül vásárolt szén-dioxid-kvótákat adták el áfával megfejelve Európában, a tiszta bevétel meghaladta a nyolcmilliárd (!) eurót. Az olasz anyabank csak tavalyelőtt tapasztalt szabálytalanságokat a párizsi fiókoknál. Aztán a főnököt büntetésként áthelyezték a belga leányvállalatok élére. Azóta nyugdíjba ment. Roberto Bonucci most már minden erejével a borászatnak szentelheti életét. Büntetlenül, miközben a sienai bank eddig a dolgozók negyedétől vált meg.