Volt már ilyen történet a leghíresebb olasz bűnszervezet, a szicíliai maffia életében. Kétségtelenül egyik leghírhedtebb vezetőjük, Salvatore „Toto” Riina még november közepén távozott az élők sorából. Ágyban, párnák közt, a pármai börtönkórházban, ahol az utóbbi időben kómában feküdt rákbetegsége miatt.
A hetvenes és kilencvenes évek között vaskézzel irányította a szervezetet, neki szállt fejébe a „dicsőség”, és az olasz államhoz intézett kihívást, az egész gazdaságra rá akarta tenni a kezét, ám ezt a játszmát el is vesztette. Ez a lázálom, amelynek megvalósítása érdekében Riina nem ismert sem embert, sem istent, sokba került neki és az egész általa irányított szervezetnek.
Innentől, az 1990-es évek elejétől ered a szicíliai maffia válsága, tagjai közül ezreket börtönöztek be. Az emberhiány még a vezetők között is oly nagy volt, hogy a különböző családokban nők vették át a hűvösön ülő férjek feladatát. Micsoda szégyen!
Ám a bűnszervezet mindig is bámulatosan gyorsan alkalmazkodott az új körülményekhez, kihasználta azokat a lehetőségeket, amelyekre az állam kevés figyelmet fordított, és ezekben is megtalálta a számítását.
Ma már a legnagyobb csendben végzi tevékenységét: kevésbé harcias, mint korábban, kevésbé vérszomjas, nincsenek „nagy ügyei”, egyre inkább a törvényes vállalkozások irányába mozdul el, ezért rendkívül hatékony.
A tagság száma megritkult, több mint ezer szicíliai maffiózó tölti még mindig börtönbüntetését. Valóságos pánikot okozott a lakosság soraiban, hogy a közeljövőben közülük vagy háromszáz szabadulni fog.
Örökösödési háború?
A 87 éves Riina halálát követő hetekben a sajtó egy része azonnal örökösödési maffiaháborút vizionált. Ennek idáig semmi jele. Minden megy tovább a megszokott kerékvágásban.
A média Riina 1993-as elfogása után is véres leszámolást vetített előre, és Bernardo Provenzano, akit 2006-ban fogtak el a rendőrök egy pásztorkunyhóban, diszkréten átvette az ügyek intézését. A Fenevadat bűnözői körökben továbbra is a maffia „történelmi személyiségének” tartották, még börtönévei alatt is amolyan „tiszteletbeli elnök” szerepben tündökölt. Talán néhány üzenetet válthatott a börtönben „sínylődő” társaival, az azonban biztos, hogy semmilyen ráhatása nem volt a folyó ügyekre.
A keresztapák keresztapja, Riina életének utolsó huszonnégy évét rács mögött töltötte, méghozzá főként a szuperbiztos pármai börtönben. Huszonhatszori életfogytiglani ítélettel, mert mintegy 150 gyilkosságról bizonyosodott be, hogy valamilyen formában a nevéhez kötődik. Ő ölette meg 1992-ben Giovanni Falcone maffiaügyekben eljáró bírót és Paolo Borsellino államügyészt is. Ő adott utasítást a római, milánói és firenzei robbantásos merényletek elkövetésére, amelyekben tíznél többen haltak meg.
A kupola alatt
Az olasz parlament a ’90-es években külön törvényt fogadott el az ilyen bűnözők fogva tartásáról. Toto Riina is ez alá tartozott: teljesen elszigetelték a többi rabtól, éjjel-nappal videóellenőrzés alatt állt – már a szardíniai Asinara börtönszigetén is, ahol a reflektoros megvilágítása miatt csak Diszkónak becézett betonbunkerben tartották fogva az első években.
Havonta egyszer találkozhatott a feleségével, más látogatót az ügyvédjén kívül nem fogadhatott. A világ ügyeiről nem tájékozódhatott, sem újságot nem kapott, sem rádiót nem hallgathatott, sem televíziót nem nézhetett. Remeteéletet élt. Orvosi ellátásban viszont részesült, amire a rákbetegsége miatt szüksége is volt.
Tavaly nyáron ügyvédje az emberi jogok európai chartájára hivatkozva azt kérte a semmítőszéktől: védence ítéletét változtassák meg házi őrizetre, hogy „méltóságban halhasson meg”. Lett is nagy felháborodás Olaszországban.
Sorban szólaltak meg Riina áldozatainak hozzátartozói, és szinte mindegyik ugyanazt a kérdést intézte a hatóságokhoz: „A mi szerettünknek miért nem volt joga az élethez, de még a tisztességes halálhoz sem?”
A semmítőszék végül elvetette a kérést, azzal az indokkal, hogy az elítélt a börtönkórházban minden ellátást megkap, amelyre szüksége van. Azzal, hogy a bírók nem engedtek a kérésnek, hatalmas pofontól mentették meg az olasz államot, ugyanis az egész maffiaellenes hadjárat kérdőjeleződhetett volna meg.
Salvatore Toto Riina, aki a Fenevad nevet állatias kegyetlenségével érdemelte ki, 1930-ban született szegény paraszti családban Corleonében, Szicília fővárosától, Palermótól ötven kilométerre délre. Tizennyolc évesen csatlakozott a maffiához, de egyik első gyilkossága után elkapták, és börtönbe zárták.
Az ötvenes években Luciano Leggio maffiafőnök közvetlen katonája, amolyan személyi testőre lett. 1969-ben az olasz rendőrség letartóztatási parancsot adott ki ellene, ennek ellenére negyedszázadon keresztül sikerült elkerülnie a hatóságok vendégszeretetét. Szép lassan lépdelt felfelé, míg 1974-ben megszerezte a keresztapa címet.
Ő volt az a vezető, aki a nyolcvanas évek elején, hogy a szervezetben megerősítse a corleoneiek befolyását, véres háborúra adott parancsot a „régi” palermói családok ellen. A több száz halálos áldozatot követelő maffiaháborúból Toto Riina került ki győztesen, 1982-ben megválasztották a kupola, a szicíliai maffia legfőbb szerve vezetőjének.
A Fenevad nevéhez méltóan hozzá is kezdett leszámolni az állam képviselőivel: kezdetnek Carlo Alberto dalla Chiesa carabinieri tábornokot, palermói prefektust, aki röviddel a kinevezése után túl keményen fenyegette meg a maffiózókat, feleségével együtt kocsijukban meggyilkolták.
A maffiavezér úgy érezte, hogy mindenkit eltávolíthat az útjából. Politikusok, képviselők nem érezhették magukat biztonságban. Aztán jött Giovanni Falcone maffiaellenes bíró gépkocsioszlopának felrobbantása, aki Palermóba tartott.
A robbanás olyan hatalmas volt, hogy nemcsak Falcone gépkocsiját zúzta szét, hanem az őt követő, testőrökkel teli másik járművet is. Hónapokkal később a Riina után nyomozó Paolo Borsellino, a maffiaügyeket vizsgáló ügyész járt hasonlóan. Ezek a képek beleégtek az olaszok emlékezetébe, ha volt is valami rokonszenv a bűnözőszervezettel szemben, az azonnal elszállt. Mindenki láthatta, hogy milyen kegyetlen tettekre képes a szicíliai maffia, ártatlanokat is öl, csak hogy célját elérje.
Kivételes hajsza után a hatóságok 1993 januárjának elején elkapták a Fenevadat. Vele együtt több mint ezer maffiózó került rendőrkézre, ilyen ütés utoljára a Vasprefektus, Cesare Mori idején, aki a Mussolini-korszakban tette a dolgát, érte a Cosa Nostrát.
Az 1925–28 közötti években a Vasprefektus tűzzel-vassal irtotta a maffiózókat, ekkor a szervezet 11 ezer tagja ismerkedett meg a börtönnel. Az 1990-es évek közepének monstre pereiben is súlyos ítéletek születtek, ekkor már az olasz politikai hatalom sem bánt kesztyűs kézzel a bűnözőkkel.
Uzsora és védelmi pénz
Csodálni való, hogy ilyen csapást túlélt a szervezet. Az elmúlt két évtizedben a maffiakapcsolatokból származó vagyonból harmincmilliárd eurónyit foglaltak le a hatóságok. A meghatározó tagok zöme börtönben volt.
A megrendült Cosa Nostra helyére azonnal akadtak új jelentkezők, akik betöltötték a szerepét. A calabriai bűnszervezet, a ’Ndrángheta (Bátorság) vette át a vezető helyet. A Dél-Amerikából beáramló kábítószer – főleg kokain – terjesztésével küzdötte fel magát megkerülhetetlen olasz bűnszervezetté.
A klánszerű működéséről ismert ’Ndránghetának legalább harminc országban vannak elosztóbázisai. Az elmúlt időben a nápolyi Camorra is jelentős tényezővé vált, és még a korábban kisebb bűnbandaként számon tartott Puglia tartományi Sacra Corona Unita is erejét fitogtatja.
De azért nem kell leírni a szicíliai maffiát sem. Sokkal diszkrétebb, mint korábban, úgy is mondhatnánk, a Fenevad irányításából levonták a tanulságot, csak nagy ritkán követnek el látványos gyilkosságokat. Továbbra is mennek az uzsorakölcsönök, vannak olyan szicíliai városok, ahol minden kereskedő fizet védelmi pénzt nekik, ám ha megkérdezik őket, ilyenről még nem is hallottak.
Törvényes vállalkozásokba fektetik pénzüket, mégpedig úgy, hogy az előtérbe tolt vezetőnek sem tűnik fel, miből származott a beruházás. Egyre északabbra terjeszkednek Olaszországban, sőt külföldön is beruháznak, nem egy esetben beültetik a jó egyetemen végzett gyermekeiket a vállalatot ellenőrző igazgatósági tanácsba.
A Cosa Nostra még mindig meghatározó a kábítószer nagybani elosztásában, csakúgy mint a vendéglátásban, az építőiparban, a mezőgazdasági vállalkozásokban, a sportban és a körülötte zajló fogadásokban, illetve a szemétkezelésben. És egy új „üzletágban” is jeleskednek, az embercsempészésben.
Nem szabad elfeledkezni róluk akkor, amikor évente százezerszámra érkeznek migránsok Itáliába. Lehúzva az államot, jó pénzért ők „gondoskodnak” ellátásukról, sokan közülük rabszolgamunkát végeznek a maffia üzemeiben.
A kibertér is számtalan lehetőséget nyújt azoknak, akiket nem a legjobb szándék vezérel, de még a bitcoinban, a virtuális pénzben is utaznak, nem tudni, hogy a bitcoinba fektetők nem kerültek-e a maffia hálójába.
Itáliában az említett négy bűnszervezet összbevételét az ország éves nemzeti jövedelmének, 1850 milliárd dollárnak a 10-15 százalékára teszik, ami a magasabb összeggel számolva 270 milliárd dollár. Nem megvetendő összeg.
Főnökök főnöke
Most minden reflektor fénye Matteo Messina Denaróra irányul, csak épp azt nem tudjuk, hol van. A sajtó már Provenzano 2006-os letartóztatását követően arról írt, hogy ő a legfőbb esélyes a szicíliai maffia vezetésére. A ma 55 éves férfi, akit becenevén Diaboliknak, azaz Ördöginek is szólítanak, 1993 óta, tehát 24 éve eltűnt a rendőrség szeme elől. Ekkorról származik a maffia pénzbehajtójáról készült utolsó fénykép is, akit a bíróság korábban távollétében gyilkosság miatt életfogytiglanra ítélt. A rendőrség gyanítja, hogy valahol Szicíliában bujkál. Nagy valószínűséggel a szülőhelyén, Trapaniban vagy annak környékén rejtőzik. A napokban hajtottak végre házkutatást Casteveltranóban, de innen is üres kézzel kellett távoznia a mintegy kétszáz rendőrnek, akik azt a feladatot kapták, hogy kutassák fel a maffiózó tartózkodási helyét. A telefonlehallgatások alapján megtörő maffiózók vallomásai nyomán bukkantak a helyszínre, főleg alagutakat, földbe vájt rejtekhelyet és bunkert kerestek.
Denaro nem az a pásztorkunyhóban éveket eltöltő fajta. Ő már az új nemzedékhez tartozik, szereti a luxust, a szép lányokat és a gyors kocsikat. Állítólag néha-néha feltűnik egy-egy diszkóban, vagy Ferrarijával átrobog a szigeten.Kegyetlen gyilkos, de nagy hódító is, szereti a playboyok életét élni. Lehet, hogy már rég külföldről irányítja azt a mintegy nyolcvan családot, amely a Cosa Nostra magját adja. A közelmúltban a palermói rendőrfőnök, Renato Cortese kifejtette: nagy az esélye annak, hogy újabb örökösödési háború tör ki a maffiában. Ezt arra alapozza a rendőrparancsok, hogy hamarosan kiszabadul az a 330 bűnöző, akiknek letelik a büntetésük. Vélhetően ők nem rokonszenveznek Denaróval mint a főnökök főnökével.