Molnár Dániel kilencéves kora óra varietéműsorokban szerepel, az artistaképzőben bohóc szakon végzett, majd orientalistadiplomát is szerzett. Hogy mi köze mindennek Az ismeretlen görl – Huncutságok a pesti éjszakában című kiállításhoz? Molnár, aki komikusként is dolgozik, végül színháztörténész lett, a tárlathoz a kiállítás kurátoraként a grafikákat és a szöveget is elkészítette.
Amire ma azt mondjuk, hogy show, arra a két világháború között Pesten azt mondták: revü. Szórakoztatóipari termék. A legtöbb mulató a Nagykörút és az Andrássy út környékén helyezkedett el.
A legnagyobb pesti revüszínház, a Royal Orfeum 1906-ban nyílt meg a mai Madách Színház helyén. A Fővárosi Operettszínház és a mai Erkel is működött varietéként. Budapesten sorban nyíltak meg a műsoros szórakozóhelyek, a különböző társadalmi rétegek igényeihez és pénztárcájához igazodva. A tulajdonosok általában zsidó vállalkozók. Az 1930-as években a két sztármulató a Moulin Rouge és az Arizona.
A Moulint négyszázezer pengőért vette meg a két volt főpincér, Flaschner Ernő és Evetovics János. Rozsnyai Sándor és felesége Mai Manó fényképész házát vásárolta meg, épp a Moulinnel szemben.
Az Arizonát 1932-ben nyitották meg az újdonságnak számító beépített forgó táncparkettel. Minden a látványról és a szórakoztatásról szólt. A felnőttjátszótéren a szeparé diszkréciót biztosított a vendégeknek. A bokszok gombnyomásra lesüllyedtek a pincébe, ahol mindazt meg lehetett fogni, amit fenn nem…
A görl – ezzel a helyesírással – magyar szórakoztatóipari szakszó az 1910-es évek óta. A kartáncosnők a sztár udvartartásának számítottak, ők voltak az ipar közkatonái. A „görlicék”, ahogy pestiesen becézték őket, az alacsonyabb társadalmi rétegekből verbuválódtak. Előnyt jelentett, ha mindenre elszántan kiragyogtak a karból, ha szereztek egy protektort, lehetőleg újságírót, és az se volt baj, ha tudtak táncolni és énekelni. Fizetésük előadásonként egy-két pengő között mozgott, ami ágybérletre is alig volt elég.
A kiállítás első részében a lányok öltözője elevenedik meg, ahol a szárítón eredeti, a harmincas évekből származó bugyik lógnak. Hogy miként bántak a görlökkel, kik között és milyen viszony alakult ki – ott minden előfordulhatott, hisz az a félvilág volt –, azt Barra Erzsébet Egy nő – aki nem tud nemet mondani című, pornográfia miatt évtizedekig betiltott könyvéből tudhatjuk meg.
Az öltözőből, ha átmegyünk a színpadon, akkor a táncparkettre, illetve a vendégtérbe érünk. A két sztármulatónak – a Moulin Rouge-nak és az Arizonának – köszönhetően a pesti lokálok világhírűek lettek. Londoni, párizsi lapok írtak arról, hogy Budapesten érdemes mulatni.
A pestiek többsége azonban ezt nem engedhette meg magának. A luxusmulatók a gazdagok, az arisztokraták és a külföldiek kiváltsága volt, ott a pénzügyi és a politikai elit dőzsölt. A vendégek egy része esténként több pénzt mulatott el, mint amennyi az őket szórakoztató lányok havi fizetése volt. 1935 szeptemberében a walesi herceg – aki VIII. Eduárd néven lépett trónra, majd lemondott, hogy elvehesse amerikai szerelmét – ötnapos látogatást tett Budapesten.
Ez a sztori népszerű volt, Eduárd magánélete lázban tartotta a sajtót. 1937-ben windsori hercegként ismét végiglátogatta a pesti mulatókat, akkor már az új feleségével.
Akik a hatvanas években Magyarországon sztárnak számítottak, azok többsége mulatókban kezdte a szakmát. A három Latabár, Fényes Szabolcs, Feleki Kamill, Kiss Manyi, Herczeg Jenő és Komlós Vilmos, vagyis Hacsek és Sajó, illetve Komlós lánya, Juci, egy ország Lenke nénije.
Az 1930-as évek végén a zsidótörvények átalakították a pesti színházi világot. Az igazgatókat, a színészeket és az artistákat is munkaszolgálatra vagy koncentrációs táborba küldték.
A második világháború alatt majdnem mindenki elpusztult, aki a harmincas években a pesti éjszakát világhírűvé tette.
Mindazok, akik azt szeretnék, hogy Molnár Dániel meséljen nekik a korról, a vigalmi adóról, hogy mennyit fizetett a walesi herceg, hogy hogyan lett Ehrenfeld Miklósból Michel Gyarmathy néven a párizsi Folies Bergére művészeti vezetője, illetve hogy kik és milyen vizsgálatok után engedélyezték, hogy a „fekete Vénusz”, Josephine Baker bemutassa műsorát, azok látogassanak el május hatodikán az utolsó tárlatvezetésre.
(Az ismeretlen görl – Huncutságok a pesti éjszakában. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. A kiállítás május 7-ig látogatható)