Magyarországról a XX. század második felére lényegében minden emberre veszélyes ragadozó kiszorult, el is szoktunk a farkasok, medvék erdei jelenlététől. Érthető, hogy kisebb riadalmat okozott, amikor néhány évtizeddel ezelőtt a nagyragadozók ismét megjelentek az Északi-középhegységben. Nemcsak a testi épségüket féltik a szabadban dolgozók és kirándulók: az állatok anyagi kárt is okoznak, és mivel nálunk egyik se vadászható, az elragadott juhokat, kecskéket se nagyon téríti meg senki. Míg például a vaddisznók okozta dúlásokért a vadásztársaságok kártalanítják a gazdálkodókat.
Néhány nappal ezelőtt hajnalban a visegrádi Fő úton bicikliző férfira támadt egy különösen ideges vaddisznó. A szerencsétlenül járt férfit súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba. 2016 júniusában egy skorpiót találtak Veszprém külterületén. A rendkívül veszélyes, mintegy ötcentis ízeltlábú egy kerámiaszállítmánnyal került hozzánk, azt azonban nem sikerült kideríteni, hogy pontosan melyik országból érkezhetett. Szerencsére időben felfedezték.
A legtöbb szabadon talált egzotikus vadállat azonban nem „önállóan” utazik Magyarországra, hanem felelőtlen gazdája miatt kerül utcára.
A tulajdonos természetesen nemigen szokott előkerülni. Elég gyakran próbálnak meg szabadulni a túlságosan megnőtt és piacon nem értékesíthető hajdani kedvenctől. A pestszentlőrinci anakonda azonban ilyen szempontból kivétel volt: a 2014 augusztusában befogott hatalmas zöld hüllő hajdani gazdája maga jelentkezett az állatért, ám hiába. Nemcsak az anakonda terráriuma zárt rosszul, engedély sem volt a tartására, ezért az óriáskígyót elkobozták. Neszmélyen viszont nem lett meg a tulajdonosa annak a királypitonnak, amelyet egy családi ház kertjében találtak 2012-ben. Az afrikai hüllőt sokan tartják kedvtelésből. Nem túlságosan veszélyes és kis méretű óriáskígyó: legföljebb 180 centiméterre nő meg.
Illegális kígyóméreg
Néha állatkertből, sőt cirkuszból is el-elszöknek egzotikus állatok. Néhány nappal ezelőtt Újpalota és Rákospalota környékén láttak egy szabadon kószáló elefántot. Az Újpalotai Napokon az ormányos önállósította magát. Egy elefánt Magyarországon nehezen tud eltűnni, de annál nagyobb esélye van annak, hogy a gondatlanul tartott pókok és skorpiók úgy elrejtőznek, hogy begyűjtésük reménytelen feladattá válik. Egy tenyérnyi nagyságú madárpók 2008 novemberében keltett riadalmat a Boráros téri játszótéren. Három évvel később Várpalota egyik utcáján találtak a járókelők hatalmas madárpókot, amelyet sikerült befogni és a Veszprémi Állatkertbe juttatni. Idén májusban viszont nem csupán egyetlen elkóborolt madárpók okozott riadalmat egy újpesti irodaházban, hanem több száz.
Nehéz lenne megmondani, milyen lelki igényt elégít ki az otthonunkban tartott kígyó, pók, skorpió, teknős. Kapcsolatot létesíteni velük hosszú és fáradságos munka eredménye lehet, ráadásul – valószínűleg evolúciós okokból – mélyen belénk ivódott félelemmel viseltetünk az ehhez hasonló állatok iránt. Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga elnöke szerint sokat elmond a magyar társadalom általános mentális állapotáról, milyen nagy számban szeretnének honfitársaink otthonukban veszélyes állatot tartani. De vannak, akik mások ijesztgetésére használják őket.
Nem elhanyagolható az üzleti haszonszerzés sem: a lefejt kígyóméreg ugyanis hatalmas összegekért cserél gazdát a szintén illegális piacon. Magyarországon eddig két maradandó károsodást okozott az illegális állattartás: a veszélyes texasi csörgőkígyó marása miatt kellett amputálást végrehajtani.
A Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője, Hanga Zoltán szerint a kedvtelésből történő állattartásnak számtalan oka lehet. Legfontosabb talán a kíváncsiság. Gyakori eset, hogy ez az érdeklődés komoly önképzést eredményez, aminek esetenként még tudományos haszna is lehet. Bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kedvtelésből tartott állat kifejezetten urbánus dolog, valójában nem így van, és még a természeti népeknél is előfordul, hogy felnevelnek egy-egy magára maradt kölyökállatot, fiókát. Délkelet-ázsiai területeken élő nomád népek között kivételes státusza van a disznónak.
Előfordul, ha az anyaállat nem tudja szoptatni kicsinyét, a gazda felesége eteti meg saját gyermekével együtt. Hanga egyébként úgy véli, a disznónak a mi kulturális hagyományainkban is megkülönböztetett helye van, amit nemcsak az újabban kedvtelésből tartott csüngőhasú törpemalacok mutatnak, hanem a nyelvünk is: disznóölést mondunk, hasonlóan az emberöléshez, de a kecskét vagy a tyúkot levágjuk. Ahogy nincs birkator vagy kacsator sem, viszont van disznótor – és halotti tor. Hanga szerint a kisállattartás gyakorisága szempontjából nálunk a rendszerváltás hozott egészen új helyzetet, korábban ugyanis nehéz volt hozzáférni egzotikus állatokhoz.
De száz-kétszáz éve tartunk otthonunkban kanárimadarakat, papagájokat, pintyeket. Az 1990-es években különcségből már medvéket és nagymacskákat is neveltek családi házaknál. A 90-es évek végén történt, hogy egy családi ház kertjében engedély nélkül tartott, Leona nevű nőstény oroszlán etetéskor megsebesítette a tulajdonos lányát. Az 1998-as állatvédelmi törvényt az 1999-es, veszélyes állattartást szabályozó rendelet egészítette ki, amelyet az időközben szerzett tapasztalatok miatt követett a 2015-ös FM-rendelet, amelynek melléklete tételesen felsorolja és kategorizálja a veszélyes állatokat.
Különös szörnyeteg
Mindenesetre, ha már igény van ezekre az állatokra, akkor kialakul legális és illegális piacuk is. A veszélyes állatok adásvételére valóságos kereskedelmi hálózat épül. Az országba csempészett, illetve titokban szaporított állatok borsos áron cserélnek gazdát a feketepiacon; de az ellenőrizetlen kereskedelem még mindig olcsóbb, mint hivatalos úton, legális csatornán keresztül beszerezni egy-egy különös szörnyeteget.
Nem csoda, ha néhányan illegális tenyészetet tartanak otthonukban. 2017 januárjában például egy Vas megyei férfi családi házához vonult ki a készenléti rendőrség a megyei kormányhivatal természetvédelmi szakembereivel együtt. Mint kiderült, a gyanúsított engedély nélkül tartott és szaporított skorpiókat, kígyókat, szalamandrákat, de volt nála egy keselyű- és egy aligátorteknős is. Tenyésztette és eladta az állatokat. Két évvel korábban egy budapesti férfi lakásán találtak tigrispitont és öt skorpiót. Az illegális kereskedő súlyos hibával bukott le: az interneten próbált vevőt szerezni két eladósorba került aligátorteknősére. Ez pedig már a természetvédelmi felügyelőség szakembereinek figyelmét is felkeltette.
Az aligátorteknős különösen népszerű lehet illegális állattartók körében, és a megunt vagy túl nagyra nőtt állatokat előszeretettel eresztik szabadon. Legutóbb 2017 májusában a 3-as főút mellett találtak egy példányt Karácsond és Halmajugra között. Ráadásul ez az állat különösen támadó kedvében volt, nagy szerencse, hogy nem történt tragédia. Ugyancsak májusban Piliscsabán is fogtak egyet, és ez a harapós teknős könnyebben meg is sebesítette meggondolatlan megtalálóját. Az aligátorteknősök többnyire a veresegyházi medveotthonba kerülnek.
Szilágyi István a piliscsabai teknősnek már tíz társát helyezte el itt. A szakember szerint az a legnagyobb probléma, hogy a hüllőtartás az illegalitás felé sodródik. Úgy véli, nem teknős- és kobramenhelyet kellene létesíteni a begyűjtött állatoknak, hanem alternatívát nyújtani azoknak az embereknek, akik a hüllőtartásban lelik örömüket. Pillanatnyilag túlságosan szigorú pénzbüntetéssel sújtják a lebukott állattartókat.
Ráadásul a feketepiacon már néhány tízezer forintért igen veszélyes mérges kígyókat lehet kapni, a tartásukhoz szükséges ellenszérum viszont milliókba kerül. Szilágyi úgy véli, a méregfogas kígyók otthoni tartását tiltani kellene, de más, kevésbé veszélyes állatok megfelelő körülmények közötti nevelését és tenyésztését egyszerű OKJ-vizsgával engedélyezni lehetne. Ez a megoldás megfelelően szabályozná a divatcélokból tartott veszélyes állatok helyzetét.
Lehetséges, habár jelenleg nemcsak az illegális veszélyes állatok otthoni nevelése okoz problémát, hanem elszabadulásuk vagy elengedésük is. Az aligátorteknős hazai meghonosodása például a ragadozó állat okozta balesetveszély mellett komoly ökológiai problémákat is előidézne. Ahogyan az emberre kevésbé veszélyes vörösfülű ékszerteknős is.
Ez, a hatvanas-hetvenes évek óta sokak lakásában tartott állat a mi éghajlati körülményeink között is képes kitelelni, és már annyira elszaporodott, hogy veszélyezteti az őshonos mocsári teknős életterét. Hanga Zoltán elmondta, hogy a fővárosi állatkert a WWF Magyarországgal együtt évek óta folytat kampányt azért, hogy a megnőtt és megunt teknősöket ne élővizeink partján eresszék szabadon, hanem vigyék el az állatkertbe.
Pirája a Dunában
Szerencsére néhány trópusi hüllő és hal ilyen veszélyt nem okoz. Az utóbbi időben a hazai vizeinkben szintén egyre gyakrabban feltűnő piráják nemigen élik túl a mi éghajlatunkon általános teleket. 2009-ben Bajánál fogtak ki egyet a Dunából, és az állat még napokig élt. 2013-ban az Esztergom-kertvárosi Palatinus-tóból került elő egy példány. Az eset nagy sajtónyilvánosságot kapott, hiszen a bányató kedvelt fürdőzőhely. Később azonban kiderült, hogy a veszélyes állat már nem élt.
Azt persze nem tudjuk, hogy a tóban pusztult-e el, vagy korábban. Jókora pirája akadt horogra az egyik baranyai Sikondai-tavak egyikéből is. Ha igaz a sporthorgász beszámolója, az afrikai harcsák telepítése után fogta ki a 25 centis ragadozó halat. Ez az állat magányosan nem okoz nagy kárt, de eredeti élőhelyén, a dél-amerikai folyókban nagy csapatokban komoly veszélyt jelent akár a nagy testű állatokra is.
Hanga Zoltán szerint a sajtóhírek ellenére nálunk a veszélyes állatok szabadon bocsátása nem igazán nagy probléma, inkább csak a tömegtájékoztatás kapja fel az ilyen eseteket. Csehországban, Szlovákiában és Németországban sokkal komolyabb szubkultúrája van a kígyó- és skorpiótartásnak, a hírekben mégis viszonylag ritkán hallunk balesetekről. A lényeg ugyanis annak elfogadtatása, hogy az állattartás minden esetben felelősség.